-

Kormos Anett

Anett!

Tudom, hogy most a legkisebb gondod is nagyobb annál, hogy nézel ki. Ez szerintem jól is van így. De nekem most az a feladatom, hogy a külsődre koncentráljak, és erre vonatkozóan mondjak valamit, amit én már tudok, te meg még nem. Úgyhogy, először is arra kérlek, hogy a bátyád kinőtt kabátját felejtsd el!

Tudom, hogy kényelmes, meg hogy bele tudod húzni a kezedet, és így a kesztyűt is megspórolhatod, de nem előnyös. Anyukádnak van egy nagyon fasza bőrkabátja… ott rejtegeti a hálószoba gardróbban. Nem hordja már, szerintem nyugodtan kunyeráld el tőle.

Ami még nagyon fontos… hát… ez egy picit ilyen kényes dolog, nem is tudom, ezt hogy mondjam… Nincs nagy melled, ez világos. Jobb, ha tudod, hogy ez nem is fog változni. Még a terhességeid alatt sem. Viszont a kis mell pontosan ugyanannyira átlátszik a pólón mint a nagy. De. Ne csóváld a fejed, mert tudom, amit tudok. Értem én, hogy utálod a melltartót, de ha nem akarsz a fiúktól olyan üzeneteket kapni, hogy „továbbra se hordj melltartót”, meg hogy „gratulálok a kis almákhoz”, akkor ne késlekedj, irány a fehérneműbolt! Persze tényleg csak akkor, ha nem akarsz ilyen üzeneteket kapni. Ha akarsz, akkor maradjon minden a régiben…

Szerintem még nem tudod, ezért elárulom, hogy van egy tejfogad. Ha nekem nem hiszel, menj el fogorvoshoz! Bár nyilván hiszel, mert tudod, hogy csak másoknak hazudok, magamnak soha. A fogorvos azt fogja mondani, hogy kihúzza a tejfogat, és kapsz egy csini fogszabályzót. Ne menj bele! És ne izgulj! Harmincnégy éves korodig tuti elleszel a tejfogaddal minden különösebb gond nélkül. Utána meg… ki nem szarja le, tök öreg leszel, lehetsz fogatlan is.

Azt hiszem, nagyjából ennyi. Amúgy mindent jól csinálsz. Szerintem cuki vagy!

Kárpáti Judit

Drága Judit,

Te húsz vagy ott, én negyvenkettő itt. Fekszel most abban a távoli országban az ágyon, a fal felé fordulva sírdogálsz. Ma is, mint majdnem minden este. Szanaszét hevernek a kekszes zacskók, a csokoládé papírjai, a magadba tömött szendvicsek csomagolása.

Gyere, ülj fel, ide az ágy szélére és ne sírj, most inkább figyelj és olvass! Képzeletben átölellek, így és közben figyeld ezeket a sorokat! Ha azt hiszed, te vagy az oka annak, ami veled történt, tudd, hogy nem, ez nincs így. Semmiről sem tehetsz és tehettél, és annak, hogy ezt a terhet cipeled, ezt a húsz kiló szomorúságot nem te vagy az oka. Nagy segget, vastag karokat és tokát növeszthettél, hogy ne lássanak téged mögötte, de a szemed ugyanaz.

Elárulom, hogy te vagy a legbátrabb ott mind közül. Az undok és menő magyar lánynak, aki csak a hajszárítódért áll szóba veled, a francia fiúknak, akik kinevetnek, amikor a kollégium udvarán szembe jönnek, és akik füzettel ütik hátulról a fejed, fogalmuk sincs, te milyen bátor vagy. Hogy nem írjam ezt, mert nem igaz? Pedig elhiheted, mert ott voltam, ott leszek végig veled.

És jobb, ha tudod, nem fog sikerülni, amit tervezel, meghalni túl egyszerű volna.

Ne bőgj, elmosódik, amit írtam, hagyd abba, mert sírni még úgyis sokat fogsz, de a szemed, igen, ahogy írtam is, ott lesz. Egy jó szem, egy szép szem, ami minden fontosat észrevesz. Persze lesz, amikor úgy csinál, mintha nem látná a lényeget. Pedig eljön az is, a lényeg, a „lényegek”. Hogy lesz valaki, aki éppen ÚGY szeret.

Ami miatt pedig a zacskókat és papírokat most el kell, tenned, hogy lesz egy kisfiad. Na, jó, a haja szőke lesz. De nem, a szeme színe, az titok, azt gyere és nézd meg magad!

Szeretettel ölel téged, még ha nem is hiszed, húsz évvel későbbi önmagad.

 

Both Gabi és Fiala Borcsa levelét ITT OLVASHATOD, D. Tóth Krisztáét és Horvát Sáráét ITT, Gyurkó Szilviét és Szentesi Éváét pedig ITT.