-

Hétvégén elballagott a kisöcsém. A kisöcsém, aki 17 évvel fiatalabb nálam, aki akár a fiam is lehetne egy kis jóindulattal. Az a kisöcsém, aki annyira édes, jó gyerek, hogy alig hiszem el, mi tényleg egy családból származunk. Na, szóval ő elballagott nyolcadikból, és ahogy azt vidéken rendje és módja szerint illik, megültük a ballagását egy tisztességes családi ebéddel. Mer' nem úgy van az, hogy ha hazamegyünk, akkor beülünk egy étterembe, oszt' jónapot. Étteremben arrafelé (de megkockáztatok sok budapesti éttermet is ebbe a kategóriába rakni) olyan jókat, mint amilyeneket KisAnyáék csinálnak, nem lehet enni úgyse. A menüt most a béke (és Fiala Borcsa) érdekében nem sorolom fel, de az ebéd vége, és ennek a szép történetnek a koronája a házi készítésű gyümölcstorta volt, ami úgy párolgott el a páradús harmincöt fokban, mintha ott se lett volna.

Természetesen odahaza nem ismerik a bolti gyümölcs fogalmát, mert hiszen van minden a kertben, így szezonálisan a málna volt most terítéken. De ez a málna nem az a málna, amit a boltokból lehet ismerni, hanem egészen másmilyen. Életíze van, málnaíze van, gyümölcsíze van, semmi köze a felpumpált gumipuffancsokhoz, és olyan jó belőle habzsolni.

És ha a gyümölcsöknek lehetne végakarata, akkor egész biztosan ebben a Mami-féle gyümölcstortában akarnának meghalni. Mert ha gyümölcs volnék, én is itt akarnék.

KisAnyával már a hajnali órákban leszedtük a termést (na jó, csak ő szedte, de így jobban hangzik), és hozta a két szép kezében, hogy nézd csak, milyen gyönyörűek, kérsz egy szemet belőle? Az a baj, hogy én az egy szem fogalmát nem ismerem, ezért menni kellett még szedni, de így is volt elég, mert a bokrok roskadoztak az érett pirosaktól. Aztán Mami megmutatta, hogy is van ez a házi gyümölcstorta, mert ő még sosem vett tortalapot a boltban, az nála egyenlő lenne a szentségtöréssel.

Így néz ki a régi recept:

És íme, a végeredmény:

Nézzétek csak, milyen boldog békességben nyugszanak a málnaszemek a tortahant alatt...