Olyan világban élünk, ahol a hírek egy pillanat alatt az otthonunkba hozzák távoli helyek történeteit. Rendőrellenes tüntetések Baltimore-ban, földrengés Nepálban, lebombáztak  egy iskolát Szíriában. Tragédiák és több ezer halott – ezek csak az elmúlt néhány nap hírei. A gyerekek hasonló hírekkel találkozhatnak a tévé előtt ülve, rádiót hallgatva miközben autóval óvodába, iskolába visszük őket, vagy egyszerűen akkor, amikor két felnőtt beszélget és megvitatják az aktuális eseményeket.

Ezek a hírek félelmetesek lehetnek (nekünk is, nem csak a gyerekeknek), és bár nehéznek tűnhet a róluk való beszélgetés, mégis fontos. Segíthetjük őket a megértésben, a hírek értelmezésében és a saját érzéseik megfogalmazásában. És nem utolsósorban a bennük lévő empátiát is támogatjuk, valamint azt az érzést, hogy mindannyian felelősek vagyunk egymásért ezen a Föld nevű bolygón.

Fontos kiemelni, hogy nincs jó vagy rossz módja a gyerekkel való beszélgetésnek. A cikkben szereplő lista a BBC, az Amerikai Gyermekpszichiátriai Társaság és a New York-i ikertornyok elleni terrortámadás (9/11) után kiadott útmutatók alapján készült. És reményeink szerint nekünk is segít, hiszen a veszteség, az veszteség, a tragédia az tragédia, történjen az a világ bármely pontján. És abban is segít, hogyan teremthetünk szülőként olyan helyzetet, amiben a gyerek mer kérdezni, és ha ez megtörténik, akkor hogyan tudunk jól válaszolni.

 Ezt 12 pontot érdemes betartani, ha valamilyen katasztrófáról beszélgetsz a gyerekeddel:

1. Teremts olyan légkört, ami nyitott, biztonságos és támogató, hogy a gyerek érezze, felteheti a kérdéseit! Ezzel együtt az is fontos, hogy megvárd, amíg a gyerek kérdez.  Ne kényszerítsd őt arra, hogy kérdezzen (csak azért, mert te azt gondolod, hogy valami aktuális hírt meg kellene beszélnetek)! Vannak gyerekek, akik nehezen találják a szavakat, ezért rajzokkal, játékokon vagy meséken keresztül próbálják meg kifejezni az érzéseiket, kérdéseiket. Vedd észre ezeket a jeleket is!

2. Őszintén válaszolj a gyereknek! Nem lehet elégszer elmondani, hogy a gyerekek nem hülyék: Ha nem mondasz igazat, rájönnek. A hazugság pedig alááshatja a kettőtök közötti bizalmat.

3. Olyan szavakat használj, amiket megért a gyerek, és megfelel az életkorának, nyelvhasználatának, fejlettségének!

4. Készülj fel arra, hogy valószínűleg többször is meg kell majd ismételned amit mondtál! A magyarázatod lehet, hogy nehezen volt érthető vagy egyszerűen csak a helyzet túl bonyolult és szomorú ahhoz, hogy a gyerek elfogadja. A gyerekek sokszor azért kérdezik meg ugyanazokat a dolgokat, mert biztonságot merítenek abból, hogy a válasz ugyanaz.

5. Jelezd vissza a gyereknek, hogy a gondolatai, érzései, reakciói, kérdései helyénvalóak, fontosak és értékesek! Vannak gyerekek, akik különböző testi tünetekkel jelzik, hogy valami bántja őket, szorongással tölti el őket: fejfájás, hasfájás, alvási problémák is előfordulhatnak. Ha nincs egészségügyi ok a háttérben, ezek felhívják a figyelmet arra, hogy foglalkozni kell a gyerek eddig rejtve maradt problémáival. Ha ezek tartósan fennállnak, érdemes szakemberhez fordulni segítségért.

6. Tartsd szem előtt, hogy a gyerekek akkor is a saját és szeretteik biztonságáért fognak aggódni, ha az a természeti katasztrófa, háború vagy más krízis, amiről kérdez, tőletek távol, több ezer kilométerre zajlik! Mivel a gyerekek a róluk gondoskodó felnőttektől függnek, ezért a legerősebben attól félnek, hogy egyedül maradnak, elhagyják vagy elválasztják őket a szüleiktől. Ezen kívül komoly félelmük még, hogy halál vagy betegség miatt elveszítik a szüleiket, illetve hogy olyan helyzetbe kerül a család, amiben sérülni fognak, esetleg bántják őket.

7. Ne tegyél betarthatatlan ígéreteket! Azt nyugodtan mondhatod, hogy Magyarországon nincsenek nagy földrengések, vagy hogy nálunk nincs háború, ezért biztonságban van itthon, az iskolában, a játszótéren, stb., de ne ígérd neki például, hogy például nem lesz többet sehol árvíz!

8. Mesélj a gyereknek arról, hogy ha valahol baj történik, akkor kik és hogyan próbálnak meg segíteni! Minden ilyen esemény jó alkalom arra, hogy arról beszéljetek, hogyan lehet a bajba jutottaknak segíteni (adományokkal, önkéntességgel, stb.).

9. Ne felejtsd el, hogy a gyerek akkor is tanul tőled, amikor nem vele beszélsz! Fontos, hogy a gyerek jelenlétében hogyan beszélgetnek a felnőttek az ilyen eseményekről: mit és hogyan mondanak, mik a reakcióik, hogyan zárnak le egy ilyen beszélgetést, mennyire vonatkoztatják magukra ami történt, kifejezik-e együttérzésüket, sajnálatukat, stb. A gyerekek rengeteget tanulnak abból, ahogy a szüleik, tanáraik viselkednek. Ha a felnőttek aggódnak valami miatt, a gyerekek is aggódni fognak.

10. Próbáld meg elkerülni azokat a helyzeteket, amikor a gyerek egyedül néz tévét. (Főleg olyan programokat, amik nem „gyerekre szabottak”, vagy amikben jó eséllyel szerepelhetnek félelemkeltő képek, hírek, tudósítások.)

11. Azok a gyerekek, akik a közelmúltban valamilyen traumát vagy veszteséget éltek meg (például valamelyik családtag vagy barát halálát, súlyos betegségét), érzékenyebben reagálhatnak egy olyan hírre, képre, tudósításra, ami természeti vagy más katasztrófáról szól. Rájuk különösen oda kell figyelni és támogatni, segíteni kell őket.

12. És végül, a felnőttek szeretnek tudni arról mi folyik a világban, ezért naponta követik a híreket, eseményeket. A gyerekek többsége (és főleg a kisebbek) viszont egyszerűen csak gyerekek akarnak lenni, fára mászni, labdázni, kergetőzni szeretnének gondtalanul – igyekezzünk biztosítani nekik, hogy a lehető legkevesebb olyan tartalommal találkozzanak, ami nem az életkoruknak és értelmi képességüknek megfelelő.

A gyerekek ellenállóak. Sokszor nem is kell többet tenni, mint meghallgatni az aggodalmait és őszintén, támogatóan válaszolni neki, elmagyarázni, hogy mi történt. Ehhez olyan légkör szükséges, amelyben biztonságban érzi magát, és fel meri tenni az őt feszítő kérdéseket.

A kicsik (különösen a hatévesnél fiatalabbak) hajlamosak azt hinni, hogy befolyással vannak arra, mi történik a világban vagy körülöttük. Azt hiszik, hogy ők irányítják az eseményeket (a gondolataikkal, érzéseikkel), ezért őket különösen fontos megnyugtatni, hogy nem miattuk történnek rossz dolgok a világban. Beszéljünk egyszerűen, világosan, rövid mondatokban. Használjunk olyan szavakat, amiket a gyerek biztosan megért. És kerüljük a nagy szavakat, a hosszas magyarázatokat.

Dr. Gyurkó Szilvia

Fotó: Amul Thapa/Kathmandu Today