„Szerintem minden egyre jobb lesz" – Kihagyhatatlan ünnepi nagyinterjú a gyerekeinkkel

-

WMN: Hogyan tudod összeegyeztetni a magánéletet és az iskolai (hivatali) teendőket?

Lili: Úgy érzem, hogy egyensúlyban vannak, habár a nap nagy részét a suliban kell töltenem, azért itthon van időm olyan dolgokra, amiket szeretek. Például a lovaglásra. És nem szokott sok házi lenni, úgyhogy nem feltétlenül kell otthon is a sulival foglalkoznom.

Lola: Jó lenne, ha, mondjuk, csak szombaton és vasárnap lenne iskola, és hétfőtől péntekig tartana a hétvége. Így több időm lenne a barátaimra, a családomra, többet tudnék pihenni.

Rozi: Számomra nagyon fontosak a hivatali teendők, ezeket minden más elé helyezem. Ezen kívül van még egy érdekes teendőm, amit úgy hívnak: kikapcsolódás.

Ármin: Sehogy. A magánéletem nem az iskolára tartozik, mert két teljesen másik dolog, és ez nem illik össze.

Zalán: Sehogy, mert nem ugyanaz.

Rozi 2.: Nem érzem jól magam, ha valamit elrontok vagy nem csinálok meg itthon vagy a suliban, így inkább előre tervezek.

Lujzi: Gyorsan megcsinálom a házit, hogy legyen időm játszani.

Julcsi: Még véletlenül se veszem elő a tankönyvemet itthon.

WMN: Rendszerint milyen kihívásokkal szembesülsz a szülők nevelését illetően?

Lili: Van olyan nap, amikor nagyon hamar elfogy a türelmük. Túl sokat dolgoznak.

Lola: Néha sajnos visszabeszélnek – igaz, többnyire kedvesen. Legtöbbször megkapják, amit akarnak, úgyhogy vigyáznom kell, nehogy elkényeztessem őket. Valahol félúton helyezkednek el a szigorú és az engedékeny között. Anyukám túl sokat dolgozik – örülök neki, hogy szereti a munkáját, de nem szeretem, ha felidegesíti valami. Apukám sem dolgozik keveset.

Rozi: A szüleimnek mindenről más véleménye van, mint nekem, és ezért nehezen tudom őket motiválni vagy más gondolkodásra terelni.

Ármin: (Nevet) Például... nem tudom, nem annyira sokkal. Általában amikor le kell mennem a kutyával sétálni, pedig nincs hozzá kedvem, meg...

Zalán: Törekszem a nyugalomra, hogy ne hozzam magam rosszabb helyzetbe, ha nézeteltérésünk lenne, és hogy minél jobban kerüljek ki a végén. Igyekszem pozitív visszajelzéseket bezsebelni más szülőktől, hogy a szüleim megértsék: jó gyerek vagyok.

Rozi 2.: Majdnem mindenbe beleegyeznek, de nem mindig figyelnek, hogy a végén tényleg teljesüljön minden kérésem.

Lujzi: Nem én nevelek.

Julcsi: Nem hiszik el hogy a fagyi lehet egészséges, és télen sem árt meg. Nem tudnak egy-egy témáról leszállni, hiába kérem őket, hogy lapozzunk, mert megértettem a mondandót.

WMN: Hogyan birkózol meg a múló évekkel?

Lili: Szerintem minden egyre jobb lesz.

Lola: Azt nagyon bírom, hogy évről-évre magasabb leszek, és a ruhaüzletekben már nem csak a Hello Kittys és az Elsás ruhák jók rám, hanem vagányabb dolgok közül választhatok.

Rozi: Engem nem zavarnak a múló évek, mert tudom, hogy minél idősebb vagyok, annál tapasztaltabb leszek. Nem értem, hogy az emberek miért foglalkoznak annyit a korukkal, hiszen minél idősebb vagy, annál több dolgot éltél már át.

Ármin: Nehezen. Ha a következő évre gondolok, hogy megint elkezdődik az iskola, akkor nem annyira várom.

Zalán: Voltak jó és rossz éveim. Nem birkózunk.

Rozi 2.: Kösz, jól!

Lujzi: Még nincsenek ráncaim.

Julcsi: Mindenki annyi éves, amennyinek hiszi magát.

WMN: Hol látod magadat öt-tíz év múlva?

Lili: Nagyon szeretném, ha megmaradna a lovaglás, mint hobbi. De érdekel az építészet is. És a régi barátaimat is meg akarom tartani.

Lola: Szeretnék megtanulni programozni, és érdekel a grafika. Úgyhogy remélem, húszévesen már valami ilyesmivel foglalkozhatok.

Rozi: Hosszú távra szoktam tervezni. Tíz év múlva szeretném, ha lenne legalább két diplomám. És szeretnék külföldön élni, mert másutt is ki akarom magam próbálni. A karrieremnek szeretnék élni.

Ármin: Nem tudom. 19 éves leszek, biztos valamilyen egyetemre járok majd. A biológia meg a kémia érdekel a legjobban, de nem tudom, melyik egyetemen tanítják a vegyi anyagokat. Meg rendező is leszek talán... Igen, filmeket rendezek.

Zalán: 18 évesen az Ybl serdülőcsapatában (vízilabda) szeretném látni magam. És egy jó érettségire vágyom.

Rozi 2.: Az biztos, hogy még együtt lakunk.

Lujzi: Párizsba megyek, aztán Spanyolországba!

Julcsi: Otthon.

WMN: Mi a legszebb emléked?

Lili: Amikor megkaptam az első lovamat, Fánit. Aztán amikor nagyon kicsi voltam, és olyat játszottam a nagymamámmal, hogy egy nagy levélkupacba kellett beleugrani.

Lola: Amikor az ötödik szülinapomra megkaptam a kutyámat, Ringót.

Rozi: Amikor megkaptam a kutyámat, mert vele egy olyan fejezet kezdődött el az életemben, ami rengeteg boldogságot ad.

Ármin: Nem tudok egy legszebbet kihozni magamból, mert nagyon sok szép emlékem van. Jó visszagondolni arra, hogy azokkal, akik azóta a barátaim lettek, régebben csak kezet ráztam. Jó visszagondolni, hogy miket csináltunk. Talán a legeslegjobb, amikor megtanultam úszni a tengernél, de minden balatoni és minden tengeri nyaralás nagyon szép emlék.

Zalán: Edzőtársaimmal a velencei tábor, és a családdal a római út.

Rozi 2. : Amikor rájöttem, hogy mi a család.

Lujzi: Amikor Disneylandben együtt voltunk.

Julcsi: Amikor a barátnőmmel, Rebivel sírva nevettünk a vitorlástáborban az ebédnél.

WMN: Hogyan tartod karban a tested?

Lili: Sokat eszem, hogy ne legyek túl vékony.

Lola: Vívóedzésre járok hetente kétszer-háromszor. Ez nem könnyű. Főleg, ha erősítő hét van, és sokat futunk.

Rozi: Igyekszem egészségesen táplálkozni, és nem eszem vörös húst vagy disznót, mert a disznó a barátunk és őt nem bántjuk – ezt kérem kiemelni!

Ármin: A testemet a focival, az agyamat meg a sakkal.

Zalán: Heti öt edzés, plusz meccsek a hétvégén.

Rozi 2.: Mindennap sportolok valamit, tánc, kosár, akrobatika.

Lujzi: Sok zöldséget eszem. (Anyai megjegyzés: Nem is eszel sok zöldséget! Lujzi válasza:  Holnaptól sok zöldségeket eszem!)

Julcsi: Eszem.

WMN: Mi a reggeli szépségtrükköd?

Lili: Felkelek.

Lola: Szuper kérdés, mondhatom. Semmi. Nincs ilyenem.

Rozi: Örülök, ha összekészülök időben... Megfésülködöm meg fogat mosok.

Ármin: Nincs reggeli szépségtrükköm. Az, hogy fölöltözöm. Maximum.

Zalán: Úgy ahogy vagyok, jól nézek ki, csak beletúrok a hajamba.

Rozi 2.: Este kiválasztom a ruháim, reggel arcot és fogat mosok.

Lujzi: Felöltözöm, fésülködöm és a fogamat is megmosom.

Julcsi: Felöltözöm.

WMN: Mit gondolsz a barátságról?

Lili: Azt, hogy jó.

Lola: Van az angol mondás: „The best ship you can build is friendship.” Tényleg a világ egyik legjobb dolga a barátság. Az én legjobb barátnőm: Róza. Mindig összetartunk, kiállunk egymásért.

Rozi: Jó magad mellett tudni valakit, akire számíthatsz, akinek elmondhatsz mindent, és akivel nagyokat lehet hülyülni.

Ármin: Hát, hogy jó. Meg hogy érdemes. Ha nincsenek barátaid, egyedül érzed magad még a családod körében is, és nincsenek olyan szép emlékeid, mint nekem a Gergővel. Az a jó a barátságban, hogy segítünk a másiknak, meg hogy együtt érzünk, ha jó, ha rossz.

Zalán: Ha nincs barátod, nagy élményekkel leszel szegényebb az életben.

Rozi 2.: A barátaim olyanok, mintha a testvéreim lennének. Szomorú lennék, ha elszakítanának tőlük.

Lujzi: Beni a legjobb fiúbarátom, mert kedves és jól focizik. Bár ő a Costat szereti én meg a Messit!

Julcsi: A barátság nagyon jó dolog. Fontos, hogy a barátok legyenek egymással megértőek, tudjanak együtt nevetni.

Képek: Csiszér Goti/WMN/Goti Photography