–

Fentről lefelé – szülőknek és kamaszainak – akár együtt is

12+os olvasóknak

Fiala Borcsa: Lepkebáb

„Minden szentnek maga felé hajlik a keze” – és én ezt vállalom is azzal, hogy a kolléganőm vadonatúj könyvét ajánlom elsőként.

Nem tennék így, ha nem tetszene, amit olvastam. A WMN főszerkesztőjének új kötete ugyan még nem jelent meg, de már előrendelhető, és a könyvhéten kézbe is vehető.

Az első olvasók közé tartozhattam, mert megkaptam PDF-ben. Két ülés alatt olvastam el a 25 fejezetből álló 290 oldalnyi regényt a gépem előtt ülve. Csak azért nem egyben, mert először késő este nyitottam meg rögtön aznap, amikor megérkezett. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek bele még lefekvés előtt. Aztán persze ott ragadtam, mert képtelen voltam abbahagyni az olvasást. Kizárólag az akadályozott meg abban, hogy egy ültő helyemben „fölfaljam”, mert egyszer csak hajnali három óra lett, és nekem nyolckor már jelenésem volt valahol.

A „Lepkebáb” mindenképp olyan a könyv, amit a lányaim kezébe adok majd, amint megjelenik. Bár már egyikük sem számít gyereknek, mert elmúltak tizennyolc évesek, de még nem kezdték el az önálló életüket. Ez a kötet igazi felnövéstörténet, és biztosan sokat segít ennek a sokféle bajjal megvert generációnak, hogy könnyebben vegyék a nem mindennapi akadályokat.

A Kolibri Kiadó #POV – Nézd új szemszögből a világot! nevű új sorozatának becses darabja a Lepkebáb. A sorozat szlogenjében azt ígéri, hogy „kérdéseket, válaszokat és nézőpontokat mutat, amelyeken keresztül jobban megismerheted önmagad és a világ sokszínűségét”. Borcsa könyve be is tartja ezt az ígéretet.

A hétköznapinak induló történet a 13 éves Liza életébe avat be minket. Az első fejezetből megismerhetjük a mikrokörnyezetét, megtudhatjuk, hogy legjobb barátnőjét, Zsuzsit „hét éve, hat hónapja, kilenc napja és nyolc órája” ismeri, az is kiderül, hogy a szülők válása eléggé megviselte Lizát, aki nagyon szereti a nagymamáját, valamint a Csenge nevű közös barátnőjük bepasizott, és a napokban Kőbányán, a kínai piac közepén került elő egy korábban eltűnt lány, akinek fogalma sem volt, hogy merre járt és mit csinált…

Már amikor a kedvenc BUBU nevű kínai éttermükben iszogatják suli után a szokásos Bubble-teájukat a barátnők, felsejlik, hogy itt valami szokatlan esemény következik a történetben, és valóban.

Liza a tea és traccs után hazamegy, brutális szomjúság tör rá, és nagyon rosszul érzi magát, mintha megmérgezték volna. Elalszik, ám amikor fölébred, megnyílik alatta a padló, és egy olyan világba kerül, ami teljesen ismeretlen számára.

A Bufolis nevű birodalomba kerül, annak is a Teraccan nevű elfeledett óvárosába, ahol a Veres Nyavalya nevű vírus tizedeli a „hüllőlelkű” embereket, kivéve azokat a fiatal lányokat, akik már menstruálnak. Elképzelhetetlen kínokat és kalandokat él át Liza, aki teljesen kiszolgáltatva bolyong ebben az ismeretlen világban. Találkozik azért segítőkkel, például egy smaragdzöld szemű lánnyal, aki elárulja neki a jelmondatot, ami a nehéz helyzetekben beválik:

„Úgy csinálok, mintha, amíg igazzá nem válik”.

A legelképesztőbb kalandokon és veszélyeken kell átverekednie magát, és megtanulja, hogy az emberség a legnehezebb körülmények között sem veszhet el, valamint azt is, hogy az olvasás gyógyír a léleknek. A sok szenvedés közben erősödik a lelke és a teste, gondolatban sokat időz a régi életében, rettenetesen vágyik arra, hogy visszatérhessen oda, de fél a felnőtté válástól, miközben észrevétlenül mégis felnő a szürreális jelenben.

Megrázó, mégis sokszor humoros, nagyon mély és igazán érvényes, érett könyvet tett le az asztalra Borcsa. Ez már a sokadik könyve, mindegyik kiváló, de úgy érzem, most szintet lépett, és a Lepkebáb bekerült abba a birodalomba, ahol csak a legjobb könyvek laknak. 

Szülőknek is ajánlom, különösen azoknak, akik nehezen boldogulnak a fiatal felnőtt gyerekeikkel. Támpontokat adhat egy közös, felszabadító beszélgetéshez, és nem mellesleg szórakoztat is. A borítója pedig maga a gyönyörűség, a könyvespolc egyik legszebb éke lehet a Lepkebáb! (Kolibri Kiadó)

Viszek egy szívet – Egymásra felelő versek (Antológia)

Győri Hanna állította össze ezt a nem mindennapi versantológiát, ami egészen biztos, hogy a kamaszok szívét is megdobogtatja majd. Grela Alexandra pedig a kötet verseinek színvonalához méltó, szokatlanul sokatmondó, igazán komplex képi világot teremtett a klasszikus tankönyvi versekhez párosított kortárs költeményekhez.

Balassi Bálintra Orbán Ottó felel, Vörösmarty Mihályra Tóth Krisztina, Ady Endrére Zalán Tibor. Radnóti Miklósra egyszerre többen is Pion Istvántól Kántor Péterig. A kortárs költészet színe-javának válogatottan jó versei meglepően rímelnek a klasszikus elődök szövegeire. Fantasztikusan jó, érdekes és izgalmas olvasat ez Győri Hannától, és egyben remény arra, hogy a gyerekeinket nem idegeníti el a rideg és merev NAT a költészet zsigeri felismeréseitől. (Tilos az Á Kiadó)

Kisiskolásoknak – meg a szüleiknek és a nagyszüleiknek is

Békés Pál: A kétbalkezes varázsló

Negyven éve jelent meg Békés Pál mesekönyve, ami ma már gyerekirodalmi klasszikusnak számít. A mostani, nyolcadik kiadás új köntöst kapott Rátkai Kornél karakteres és vicces rajzainak köszönhetően. A varázslóiskolai motívumokat mi már sokkal korábban megismerhettük Békés Pálnak köszönhetően, mint J. K. Rowling 1997-ben született hőseit: létezik egy ilyen városi legenda, hogy ez a könyv is ihlette őt a Harry Potter megírására, de sajnos nem igaz.

Ez a nagyon tipikusan magyar történet sokat üzen a múltról, de számtalan helyzete érvényes a jelenben is.

Békés humora, reménytelen derűje, nyelvi leleményei pedig még most, sokadszori olvasás után is lenyűgöztek. A lakótelepi környezetben is könnyedén felismerhetjük a magyar népmesék motívumait, ráadásul Éliás Tóbiás kívánságát is teljesíti Fitzhuber Dongó, bármennyire kétbalkezes is, mert igazi mesét kap, olyat, ami vele történik, amiben benne lehet lakni. 

Ez egy olyan mese, ami mindannyiunkkal megtörténhet, ha beleköltözünk!

(Jelenkor Kiadó) 

Rádai Andrea: Rókazsolt a Margitszigeten

Sipos Fanni lenyűgöző rajzai keltik életre Rókazsoltot és barátait, akik elképesztően szabad és barátságos lények, nem mellesleg pedig perfektül társalognak embernyelven egymással és a többi állattal is. Rókazsolt a Palatinuson lakik egy roppant komfortos barlangban, gyűjti a strandon hagyott szemetet, ezért cserébe jó kis strandkajákat kap a büfésektől, és a még használható gazdátlan talált tárgyakat szívesen elajándékozza bárkinek (kivéve persze egy nagy becsben tartott, vigyorgó malacokat ábrázoló cipőkanalat és a nagymamája díjnyertes birsalmabefőttjét).

Rókazsolt képtelen ellenállni a sajtos párizsinak, pedig az anyukája azt mondta neki, hogy ne egyen belőle sokat, mert „denevérszárnyakat tesznek bele, és egészségtelen”, ahogy új barátnőinek, Sárinak is Jolinak is ugyanezt szajkózza az anyukája. De ők a sajtos-párizsis szendvicseiket önzetlenül odaajándékozzák Rókazsoltnak, és örök barátságot kötnek, amiből rengeteg közös kaland, nyomozás és vidámság fakad.

A szellemes, könnyed mesék szájbarágás nélkül beszélnek a barátságról, a nyitottságról és a környezetvédelemről. Ritka kincs Rádai Andrea története! Nagyon szórakoztató, rövid, három-négy-ötoldalas mesékre készüljetek, és arra is, hogy minimum még egyet követelnek majd a gyerekek. A tizenöt fejezet pár este alatt „elfogy”, de ezek olyan mesék, amiket újra és újra el lehet olvasni. Ti is szeretni fogjátok, nem csak a gyerekek! (Pagony Kiadó)

Berta Ádám– Agócs Írisz: Szöszmösz, a tündéregér

A többkötetes író és neves műfordító, Berta Ádám első mesekönyve valójában nem is mese, inkább filozofikus történet a természetvédelemről, a barátságról, a kirekesztésről és az utazásról mint eszközről – önmagunk és a másik megismerése felé.

A szokatlan mondatokhoz természetesen társul a szokatlan cselekményszövés is. Valószínűleg maradnak még kérdések a felnőttebb olvasókban is, de a gyerekek kiválóan kódolják a történetet, amit elég nehéz volna elmesélni; nem is kezdek bele.

Ám arra biztatlak benneteket, hogy vegyétek a kezetekbe, és lapozzátok végig Agócs Írisz szemet gyönyörködtető képeit. A kétszínnyomású festmények is mesélnek majd, ezt garantálom. És ha már a kezetekben van a könyv, biztos vagyok benne, hogy nem teszitek vissza a polcra, hanem magatokkal viszitek, és még azelőtt végigolvassátok, mielőtt megkaparintják a gyerekek.

Bár összesen tizenhat két-három oldalas történet szerepel benne, nem hiszem, hogy letehetitek, valószínűleg egy szuszra kell végigolvasni. Aztán újra meg újra. Ez az a történet, amit nem kell és talán nem is lehet megérteni, egyszerűen csak élvezzétek a szabadságot, ami árad minden lapjáról. (Cser Kiadó)

Óvodáskortól – bármeddig fölfelé

Bajzáth Mária válogatása: Erdők-mezők népmeséi

Sok-sok szemet gyönyörködtető könyvet láttam már, de Ónya-Oláh Dóra élethű rajzai olyan fenségesek, amelyekhez foghatókkal ritkán találkoztam. Bajzáth Máriának ez már a sokadik tematikus mesegyűjteménye, talán nem véletlen, hogy épp akkor jelent meg, amikor a szintén sokadik diplomáját is abszolválta a szerző, aki most már elmondhatja magáról, hogy diplomás erdőmérnök.

Ez a könyv a káprázatos képekkel együtt arról is mesél a gyerekeinknek, hogy őrizzük meg a természet kincseit, már ami még megmaradt belőlük, vigyázzunk az állatokra csakúgy, mint a növényekre. Tiszteljük az élővilágot magát, hogy valóban élő maradhasson, és még a gyerekeink gyerekei is élhető világba szülessenek.

A kötet lapjain Magyarország állat- és növényvilágát ismerhetjük meg a világ népmesekincsei által.

Az első fejezet előtt álló „előmese” mottóját ajánlom figyelmetekbe: 

„Aki nem ismeri a fákat, eltéved az erdőben – aki nem ismeri a meséket, eltéved az életben…”

Az átgondolt szerkesztés, az igényes szövegek és a csodás illusztrációk ennél a sorozatnál már természetesek, ahogyan az is, hogy mindig nyújt valami pluszt ezeken túl. A mesékhez kapcsolódó mondókák, hiedelmek, találós kérdések mellett ezúttal könnyen emészthető és érdekfeszítő ismeretterjesztő szövegeket is kapunk. Te tudod például, hogy miért rezeg a nyárfa?

Az utolsó, tizenkettedik fejezet üresen hagyott lapjaira bárki megírhatja, megrajzolhatja a saját meséjét, ezzel is azt erősítve, hogy közös a történetünk, ahogyan közös a felelősségünk is. Ha már nekünk nem sikerült, akkor át kell adnunk a kicsiknek azt a fontos tudást, hogy immár rajtuk múlik, mennyi marad meg ebből a világból.

Zalka Csenge Virág: Nagyvárosi népmesék

A mesetudós szerző egészen originális módon, már sokadszorra „élő anyagként” nyúl a népmesékhez, ebből pedig világosan következik, hogy szerinte minden él, ami körülöttünk van. Mivel mi, városlakók már egyre kevesebbszer találkozunk az igazi természettel, a nagyvárosokban kell megtalálnunk azokat a mesei szálakat, amelyek életben tartanak bennünket.

Zalka Csenge Virág különböző népek meséit gyűjtötte egyetlen kötetbe a portugáltól a cajunon át az indiaiig, és egy magyar népmese is szerepel a könyvben. A platánfa, a borostyán, a ginkófa, a pitypang vagy a muskátli is lehet a népmesék főszereplője, ahogyan a hinta, a kockakő vagy a villámhárítók, de a táblák is mesés történeteket mondhatnak el nekünk, ha elég nyitott szemmel járunk a nagyvárosokban.  

A három-hatoldalas történetek könnyed és jó stílusban mesélnek nekünk a világ azon dolgairól, amelyek mellett eddig úgy mentünk el, hogy szinte észre sem vettük őket. Abban, hogy valóban meglássuk a körülöttünk létező csodákat, Orosz Annabella bűbájos, vicces figurái is segítenek bennünket. A kötet végén még egy játékos városi vadászatra is meghívja az olvasókat a szerző. A mesetudomány iránt érdeklődők pedig ismét megkapják a forrásmunkákat, és további olvasmányokat is ajánl nekik Zalka Csenge Virág. (Móra)

Kortárs mesék kalandjai – Egy szabad művész valóra vált álmai: Reigl Judit

Már az írásom elején is színt vallottam, miszerint még a szentek sem szentek, ha magukról van szó. Na, hát akkor most elárulom, hogy azért (is) ajánlom szívből ezt a családi kötetet, mert magam is dolgoztam benne, és épp akkor mutatjuk be a Bartók Pagonyban, amikor megjelenik ez a cikk. 

Hogy miért merem szívből ajánlani? Mert Reigl Judit az egyetlen olyan magyar festő, akinek a világ minden jelentős nagyvárosában és neves galériájában van kiállított műve a New York-i Guggenheimtől a londoni Tate Modernen át a párizsi Pompidou Központig; 120 alkotása szerepel harminc múzeumban. Külföldön sokkal jobban ismerik, mint a saját szülőhazájában. Elképesztő szegénységből küzdötte fel magát konok módon, dacolt mindennel, ami akadályozta ebben. Akadályok voltak bőven, de a végén révbe ért, Franciaországban találta meg az otthonát.

Majdnem száz évet élt, és ez a csinos kötet amellett, hogy a gyerekek számára is átélhetően elmeséli Reigl Judit életének történetét, beavatja a kicsiket és nagyokat is a különböző művészeti irányzatokba, sőt, játékos feladatokra és szabad alkotásra is buzdítja őket.

Reigl Judit élete példaként állhat minden szegény sorsú gyerek előtt, a kiadó egyik célja a kötettel épp az volt, hogy mintát mutasson és erőt adhasson nekik. Több együttműködést terveznek mélyszegénységben élő gyerekeket segítő szervezetekkel, és az ajándékba adott Reigl-köteteken túl, talán reményt is kaphatnak egy jobb életre azok, akik nem tehetnek arról, hogy hova születtek.

Fodor Marcsi szövegeinek felhasználásával a könyvet kiadó Kálmán Makláry Fine Arts Galéria vezetője, Soós Éva szerkesztette a könyvet – Reigl Judit emléke előtt tisztelegve, és hozzá hasonló elköteleződéssel, makacssággal, kitartással. 

Szepessy Zsófia nehéz feladatot vállalt magára illusztrátorként, hiszen rengeteg stílust kellett megjelenítenie, elképesztően sok szereplőt vonultat föl képileg is a családi mesekönyv, de ő is nagy alázattal és tehetséggel adózott Reigl Judit előtt ezzel a könyvvel.

Hasznos, szép könyvtárgy született, amelynek segítségével kiváló múzeumpedagógia foglalkozásokat is lehet tartani a gyerekeknek, de önmagában is élvezetes olvasmány. (Kálmán Makláry Fine Arts)

Ferenczy Gábor: A ravaszdi cipőtolvajok

Már megint ezek a rókák! Nahát! Úgy tűnik, kortünet, hogy vagány rókák szerepelnek a mesekönyvekben, de én ezt egy cseppet sem bánom. Vuk óta a rókák a mesékben feltétlenül a barátaink, de azért a kötet végén olvasható egy Kisokos a ravaszdikhoz is, nehogy veszett rókával játsszanak a lelkes mesefogyasztó gyerekek. Ferenczy Gábor például annyira beleszeretett a rókákba, hogy egyenesen egy megtörtént esemény ihlette a mesekönyv megírására. Ugyanis igazi rókák lopták el a ház elé kirakott cipőiket. Ő pedig továbbgondolta, hogy vajon mi vezette a rókákat erre, és olyan mesét kanyarított belőle, amelynek a humoron, a jó stíluson és Patkó Enikő színes rajzain túl még társadalmi üzenete is van, nevezetesen az egymásra figyelés fontossága és a túlfogyasztás elkerülése is megjelenik benne. Az öt-tíz éves gyerekek feltétlenül élvezik majd ezt a rövidke mesét. (A szerző saját kiadása)

Fabula Levélműhely –Tasi Katalin: Porcicák

Mit szólnál hozzá, ha meglepnéd magadat és a gyerekeidet egy olyan levélmese-folyammal, ami a kiváló, folytatásos mesén túl még azt az örömet is elhozná, hogy a számlák helyett végre egy személyre szóló levelet kapnál gyönyörű borítékban a postaládába, és izgatottan bontanád fel minden egyes alkalommal, hogy megtudd, vajon mi történt a padláson lakó porcicák birodalmában Euláliával, Cikkcakkal, Zizivel, Fahéjjal, Gömbivel, Nyikussal és Fridolinnal. Az izgalmas és megkapó sztori lényege, hogy a barátokat váratlanul elválasztották egymástól, ezért levélben tartják a kapcsolatot, de szerencsére rengeteg segítőjük akad.

Micsoda gyönyörűség már kibontani is, hát még elolvasni a pazar papíron az izgalmas történeteket és aztán játszani a hozzájuk tartozó társasokkal, matricákkal és egyéb kellékekkel!

Igazi családi élmény lehet ez a szokatlan mesefolyam, én nagyon élvezem, hogy havonta új mese érkezik hozzám. Gyermeki örömmel bontogatom, olvasom Tasi Katalin szellemes meséjét, nézegetem Almás Zsófi imádnivaló figuráit, és nagyon sajnálom, hogy a gyerekeim már kinőttek abból a korból, amikor ezt az örömöt megoszthatnám velük. A Fabula Levélműhely a legjobb kortárs szerzőket kérte fel a közös munkára, később lehet, hogy igazi könyv is születhet a levelekből. Nagyon innovatív műfaj. Biztosan alkotásra serkenti a gyerekeket is! (Fabula Levélműhely)

A képeket készítette: Lőrincz Emma

Both Gabi