2006

– Tan' kérem, nincs házim!

- Már megint? Hogyhogy?

- Elfelejtettem, nem írtam föl. – Azt hittem, nincs, másikat csináltam meg, nem tudtam, hogy kell, nem tudtam hogyan kell. – X. nem mondta meg (pedig kérdeztem!). – 24. oldal, hatos feladat? Én meg a 26. oldalon csináltam a négyest, illetve nem tudtam, mert azt még nem is tanultuk, apukám is próbált segíteni, de még ő se tudta, a papának meg nem mertük megmutatni, nehogy fölmenjen a vérnyomása. – Segítenem kellett anyunak. – A tesómra vigyáztam. – Elutaztunk, éjjel értünk haza (én már a kocsiban elaludtam, úgy vittek fel ölben). – Töri témazáróra kellett készülnöm. – Jéééé, volt házi? – W. azt mondta, hogy nincs... leckefüzet? Á, az dedósoknak való. – Elhagytam a kulcsomat, nem tudtam hazamenni. – Betelt a füzetem. – Betelt volna a füzetem, ha még ezt is beleírom, és akkor hova írom a dogát? Nem, nincs pénzem új füzetre, nagyon kevés zsebpénzt kapok, a füzetek meg olyan drágák, arra külön nem adnak pénzt, nem, a spórolt pénzemből nem, új telóra gyűjtök. – Beteg voltam, fájt a fejem, hányingerem volt (mikor megláttam, hogy milyen sok). – Kibicsaklott a jobb kezem (jobbkezes vagyok, sajnos), különben is a Balázs show-t néztem, aztán meg a Mónika show-t, aztán eszembe jutott a számítógép. – Elolvastam a feladatot, de nem értettem (az látszott, hogy nem csak hiányzó szavakat kell beírni). – Y. írta MSN-n, hogy ő se tudta, gondoltuk, majd lemásoljuk Z-ről, de ő nem jött suliba. – A nem adta oda, B odaadta volna, de nem írta meg, C-t nem tudtuk elolvasni, D-ét kivettük a táskájából, de az ügyeletes tanár folyton nézett. – A vécében túl büdi volt, a szünet túl rövid, különben is tojok rá, minek kell minden nap házit adni, nincs énnekem arra tíz percem. – Azt hiszi, hogy csak az ön tantárgya létezik? – Azt hiszi, hogy nincs jobb dolgom? – Amúgy meg kész van... csak nincs itt a füzetem.

2010

Újabb kísérlet a serdülők házi feladat-rezisztenciájának lokalizálására

Mivel alig akad óra, amelyik ne úgy kezdődne, hogy bátortalan kezek kalimpálnak a levegőben a megszokott ügyetlen kifogások sorolásával, állandó dilemma, hogy miként reagáljunk erre nap mint nap.

Az „ejnye-bejnye” hatásfoka a zéróhoz közelít. Aki erre pirulással reagálna, az mindig megírja a házit. A táblázatba rótt Hh csak enyhe szempillarebbenést okoz, nem is mindenkinél, illetve gyanús, hogy a megkönnyebbülés sóhajait halljuk.

Ha úgy csinálok, mint aki nem veszi észre, az gördülékennyé teszi az órakezdést, de előbb-utóbb vérszemet kapnak.

Egyéb próbálkozások: papolás, hegyi beszéd, mélylélektani kiselőadás a tanulás elmélyítésének fázisáról, fenyegetőzés apa-anya felidegesítésével – pereg lefelé, mint a falról az a bizonyos borsó.

Az első reménysugár – a dupla bünti ötlete. Azaz: nem baj, ha nincs kész, de holnapra legyen kétszer annyi. Fura mód egész sokan bepótolják. Az ember értetlenül áll a jelenség előtt, aztán felbátorodik.

És legközelebb, amikor a fiú (nevezzük Krisztiánnak) (mert ez a neve) már a megszokott módon int, hogy „tetszik tudni: a szokásos”, visszaintesz neki, hogy OK, de várj csak, szuper ötletem van: te ne is kínlódj ezzel a vacak ötös feladattal, gyűjts inkább szólásokat, amelyekben benne van a „fekete” szín. Nem, nem tízet, inkább húszat, na jó, lehet benne más szín is. És megcsinálja! Döbbenet. És vérszemet kaptok. Mind a ketten. És ezentúl is gyakran jön házi nélkül, ám mindig kap valamit, amivel dupla annyi időt kell tölteni, ami nehezen kivitelezhető kedvenc leckeíró helyén, a folyosó korlátjánál, mégis KÉSZ. Ki érti ezt?

Ráadásul a jelenség ragályos. És már van, aki úgy jelenti be a házi hiányt, hogy „Holnapra húszat írok.” És történnek olyasmik, hogy egy fiú (nevezzük Marcinak) (na, miért?) a büntetését, miszerint az elbliccelt figyelmeztető táblák helyett másnapra nyomtasson valóban felragasztható, igazi feliratokat, önszántából lecserélte. Mert hogy óra végén így szólt:

„Ha nem szeretek vagdosni, nem írhatnék inkább egy négyoldalas poszt-apokaliptikus történetet angolul?”

Ilyenkor az ember rövid mérlegelés után kegyeskedik megengedni neki, hogy aztán másnap csodálkozva olvassa a végül is „csak” háromoldalasra sikeredett történetet, amit csak egy jó eszű 14 éves fiú tud kitalálni... angolul? És csak ennyi hibával? Szóljon, aki ezt érti…

2016

And... yessssss! Úgy néz ki, feltaláltam! Azért nem a spanyolviaszt, mert arra semmi szükségem, viszont egyszer s mindenkorra befejeztem a házik miatti mérgelődést. Eltartott majdnem egy évtizedig, de most megcsíptem!

Gyorsan leírom, hátha elmúlik, de már pár hete tart a boldog állapot, hogy a nyolcadikosoknál minden órám hallellujával indul. A „miértnincskész” helyett „namittaláltatokkimára” köszöntött be.

Emlékszem a pillanatra, amikor megvilágosodtam – sajnos nem volt olyan túl régen, pedig korábban is megjöhetett volna az eszem.

És emlékszem az arcokra, amikor bejelentettem, (mint az „okos lány”), hogy mától nem adok házit, mégis lesz. Elsőre nem vágták, úgyhogy elmagyaráztam: ezen túl ők fogják kitalálni, mit készítenek házi feladatként angolórára. Egy kikötésem van: csak a füzetben lehet (és persze ne legyen francia, latin, vagy ógörög nyelven). Volt némi döbbent csend, kattogtak a fogaskerekek: jó ez most nekik, vagy szívatás, vagy mi vaaan? Tartsunk próbahetet, javasoltam, aztán majd meglátjuk, megy-e vagy sem. Az első kérdésük természetesen az volt: mi van, ha nem lesz kész? Mondtam, semmi baj, akkor másnapra meg kell tanulni az éppen aktuális olvasmányt, és meghallgatunk egy csodás szóbeli feleletet. (Ezt ki is próbáltuk, nagyon hamar… kapott egy ötöst… újabb kérdés: mi van, ha valaki így akar potya (?) ötösökhöz jutni? Mondtam, nem gond, semmi kifogásom ellene, ha kétnaponta megtanul egy hosszabb szöveget). Na, jó, legyen, tegyünk próbát.

A próbahét másfél hónapja tart, alighanem ballagásig már így lesz. Vannak ketten, akik épphogy három-négy sorral szúrják ki a szememet, de könnyű dolguk van, mert a többiek olyan szinten túlteljesítenek, hogy az állam naponta hullik a porba. A többoldalas fordítások mindennaposak, a kedvenc dalszövegeik lekörmölése lassan füzeteket tölt meg, érkezett már a Tower története három A4-es oldalnyi mennyiségben, a 100 leggyakrabban használt angol szó, valamint a világ 60 legbizarrabb szállodájának leírása (ez is 100 akart lenni, de hat oldal után elfáradt).

Nem tudom, egy szakfelügyelő hogyan értékelné, hogy az óráink elején 15 perc biztosan eltelik a házi feladat ellenőrzésével, és lelkendezni is magyarul szoktam. Az óra előtti házik másolása megszűnt, a hiányzók nem jelentik, hogy „senki nem mondta meg, mi volt a házi”. Ha van internet a teremben, azonnal elénekeljük a házira másolt dalokat. (Na, ennek a fiúk nem örülnek.)

És a hetedikesek kiszagolták, hogy „mekkora jó a nyolcadikosoknak, „nem kapnak házit”.

Úgyhogy nekik is megengedtem, hogy örüljenek a tudásuknak, és szabadon használják az angol nyelvet...

Temesváriné Várszegi Monika

Képünk illusztráció. Forrás: Flickr