-

1. Szeretünk tanácsot adni

Leginkább kéretlenül és ismeretleneknek. Mily dőre gondolat, hogy a Lehel téri zöldségárus vagy az edzőteremben mellettem öltöző hölgy ne lenne tökéletesen tisztában azzal, hogy mire is van szükségem érzelmileg és lelkileg – főleg jelentős sorsfordulók, párkapcsolati kérdések, házasságkötés vagy gyerekvállalás kapcsán.

Kiegészítés a fenti ponthoz: Ha még egy gyerek is a képbe kerül, embertársainkat segítő igényünk triplázódik. A sarki újságos előtt álldogáló nyugdíjasok ugyanúgy felhatalmazva érzik magukat, mint a félévente látott szomszédok, hogy a gyerek testhőmérsékletéről, öltözetéről kifejtsék véleményüket, majd betegségek vizionálása után hagyományos és alternatív gyógymódok özönével indítsanak utamra.

2. Prűdek nem vagyunk, az biztos

A kacér dekoltázsok, a vállakon hanyagul lecsusszanó pulóverek, a pólóból kikandikáló köldökök vagy a villamoson csókban összefonódó párok száma magasan felülmúlja e jelenség amerikai vagy kínai megfelelőjét – no, és korban is jóval szélesebb skálát mutat. De a reptéri bevezető utakon kitett szexshop-hirdetések nemzetközi versenyében is élen jár a Ferihegy és az Astoria közötti szakasz.

3. Nagyon szigorúak vagyunk önmagunkkal szemben...

...már, ami a testünket illeti (a férfiak szigorúsága is a női testre vonatkozik). Malek Andrea említette egy műsorban, hogy a magyar és az osztrák nők közötti egyik óriási különbség: Ausztriában akkor is jó nőnek számít valaki, ha egy picit nagyobb a feneke. Ez a kitétel amerikai viszonylatban is megállja a helyét. (A másik oldalról nézve: felszabadító érzés a duci vádlijaimmal, amelyeket 34 évig dugdostam, Amerika utcáin térdig érő szoknyában flangálni.)

4. Nos, igen, impulzívak vagyunk

Szemléltetésképpen egy játszótéri megfigyelés: míg az amerikai anyukák nyugisan és szeretetteljes hangon figyelmeztetik a mászóka tetejéről halálugrásra készülő kétéveseket, addig magyar társaik szájából ilyen esetben harsog az „azanyádúristenit”.

5. A fejünk a szivárvány összes színében tündököl     

Mi, magyar nők – huszonéves énemmel egyetemben – valamilyen okból kifolyólag szeretjük a hajunkat  égő pirosra, hupililára, padlizsánszínűre, skarlátvörösre vagy meggypirosra festeni.

6. A bulibáróság a vérünkben dübörög  

A szigorúan tizenegykor véget érő amerikai esküvőket, az éjfélkor vagy legkésőbb kettőkor záró washingtoni bárokat elnézve a reggeli órákban önfeledten lakodalmast danolászó esküvői vendégsereg, és a hajnalban is népes romkocsmák képe megerősíti, hogy valóban tudunk bulizni.

7. Rettegünk a hidegtől    

Averziónk van a hideggel szemben. Talán az egykori központi fűtés lehet a tettes, hogy huszonhárom rétegbe bugyolálva, két polártakaróba csavarva merjük csak a gyerekeket babakocsiban utcára vinni, és e múmiára emlékeztető ruhahalom mélyéről csupán két riadt szempár látható. (Ehhez kapcsolódó jelenség: az elmúlt években az amerikai férjemen végzett megfigyeléseim szerint nem igaz az a Közép-Kelet-Európában terjengő hiedelem, hogy a hideg víz fogyasztása torokfájást okoz.)

8. Viháncolnak bennünk a nagymamai gének    

Traktálni nagyon szeretünk. Tipikus párbeszéd az asztal mellől: Kérsz süteményt? Nem, köszönöm. Naaaaa, de egyél már egy kicsit. Nem, köszönöm, nem szeretem a diósat. Jó, de kóstold már meg! Csak egy kicsit!!!!! (Megjegyzés: ahogy az elmúlt 43 évben nem, úgy az utóbbi két percben sem sikerült megszeretnem a diót.)

9. Nagyon tolakodók tudunk lenni    

Egymás privát szférájába mindenféle rossz érzés nélkül gyalogolunk bele. Mikor fogsz férjhez menni? Mikor jön a baba? Nem akartok még egy gyereket? (A „már" szóval e mondatok még „hatékonyabbá” és bántóvá tehetők.) A kérdéseket persze tanácsok is követik, és itt újra életbe lép az egyes pont...

10. Az asszertivitás hiányzik a szótárunkból

Érdekérvényesítésben sajnos alulmaradunk nemcsak nemzetközi, de közép- vagy kelet-európai társainkhoz képest is.

11. A magyar férfi igazi gentleman

A magyar férfiak nagyon udvariasak. Pesten elő nem fordulhat, hogy négy férfiú vág eléd, miközben 13 másik nővel egy három négyzetméteres liftbe szeretnél belépni, ahogy az sem, hogy magabiztos amerikai daliák vonulnak be előtted a bejárati ajtón.

12. Jó itthon közlekedni

Vezetéskultúránk igen kifinomult, a magyar sofőrök előzékenyek és figyelmesek. Kínában életveszélyes átkelni egy nagyobb kereszteződésben, mert lassítani képtelen autók mellett, komplett családokat szállító kismotorok hajtanak a gyalogosok közé, miközben menetiránnyal szemben is minden további nélkül megjelenik egy-egy tricikli, riksa vagy görögdinnyével megpakolt kocsi.

13. Tényleg dögöljön meg!

És mi a helyzet a szomszéd tehenével? Igazság szerint, „A sikered arra inspirál, hogy kövessem az álmaidat” mondatot gyakrabban hallottam külföldiek szájából elhangzani.

14. A kilenc és fél millió emós országa vagyunk

Szenegálból, az örök napfény birodalmából, ahol a nők ezerszínű ruhákban járnak,felmerül az emberben a kérdés, amikor belép Európába, hogy mifelénk vajon csak fekete és szürke színű kabátokat gyártanak, vagy esetleg csupán nekünk van valami különös és érthetetlen vonzódásunk a sötét színek iránt.

+1. Van humorunk és öniróniánk is

Kicsit kintről, kicsit bentről szemlélem magunkat, de egy biztos: nagyon jó érzés, hogy tudunk magunkon nevetni és öniróniával nézni önmagunkat.

Mindezekkel együtt bevallom: Magyarország, én így szeretlek!

Trembácz Éva Zsuzsa

A szerző könyveiről és korábbi írásairól ITT TALÁLSZ információt!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Marquise de Photographie