-

Bármennyire is akarja az ember, sajnos nem nagyon lehet elkerülni, hogy az ember találkozzon a legostobább, legsemmirekellőbb libák legnagyobb ön-és közbecsapásaival. Nem, nem akarok neveket ideírni, hiszen mér’ tenném. És azzal is tisztában vagyok, hogy nem egy bőrt lehúztunk már (én is, mások is) a témáról.

A témáról, hogy egyes nők, azt találják életük fő céljának, hogy kellően acélosra gyúrják a seggüket. És a legfőbb érdemeik is a testük, mellük, szájfeltöltésük köré csoportosulnak.

Nem akarok belemenni abba, hogy kinek, mire mennyi ideje van. Hogy kinek van pénze, lehetősége a teste megformálására, és kinek nincs. Azt hiszem, akinek igazán fontos a kockás has, az tud rá időt szakítani, hogy finteszlédivé formálja magát, akkor is, ha nem áll egy teljes bébiszitterekből, takarítónőkből, személyi edzőkből és táplálkozási tanácsadókból álló rabszolgasereg a rendelkezésére. Tény, hogy ehhez jóval több áldozatot kell hoznia, mint mondjuk egy celebnek, de szembe kell nézni vele, hogy a testformálás az átlag ember számára is elérhető lehetőség, legfeljebb nem egy luxuskonditeremben kell emelgetnie a súlyzókat, hanem otthon a kétliteres petpalackokat.

De tegyük fel, csak az én kedvemért, tegyük fel, hogy az átlag nőnek nem ez a fő célkitűzése. Hogy többre tartja magát ennél. Hogy értékpiramisa csúcsán nem a feszes segg áll.

Én megértem azt… bocsánat, nem, nem értem meg. Hanem eltűröm azt, hogy van, aki itt tart, aki tényleg bevette a cuclit, hogy ő az egy azzal, ahogy kinéz. Aki nem több annál, amit a tükörben lát. Szomorú élet lehet, de van, akinek ez jutott. Viszont hadd kattanjak be újra és újra, amikor ezek az üresfejű asszonyok, lányok azt találják írni a félpucér fotójuk mellé, hogy te is meg tudod csinálni. Hát, persze hogy meg. Minden hülye meg tudja csinálni. Ez a lényeg. Ezért megy nekik is. Csak van, aki mást, többet akar az élettől.

Hadd ne azon háborodjak fel, hogy tud valaki együtt élni a hasi hurkáival. Hadd háborodjak fel inkább azon, hogy egyesek számára fontosabb a külsejük állandó polírozása, mint a szellemük pallérozása (lásd például az írás, olvasás alapjainak elsajátítása). Hadd háborodjak fel azon, hogy egyes nők amiatt érzik szarul magukat, mert van rajtuk pár plusz kiló, ellenben egy csepp szégyenérzet sincs bennük szellemi, morális hiányosságaik, támadhatóságuk miatt. Hadd álljon fel az összes nemlétező szőrszál a hátamon attól, hogy a címlapokon pucsító nők indokolatlan magabiztossággal állnak bele egy vitába, melyhez se elég eszük, se erkölcsi alapjuk nincs.

Állatira tele van már a hócipőm azokkal, akiknek a születését onnan datáljuk, amikor hozzámentek valakihez, aki gazdag. Hadd érezzek némi indulatot azokkal a seggüket vakargató teremtésekkel szemben, akik meg vannak győződve arról, hogy ők cégvezetők, műsorvezetők, mi több: női példaképek.

Az, hogy valakit olyan valaki tol (a szó minden értelmében), aki olyan pozícióba is be tudja juttatni, amihez se tehetsége, se képesítése, se elhivatottsága, az egy dolog. Kár volna meglepődést színlelni amikor az ember azzal találkozik, hogy a női pinával mennyi mindent ki lehet csikarni a férfiakból. De én kérem ki magamnak (újfent… noha kezdem már úgy érezni magam, mint valami nyomorult pulyka, amelyik állandóan vöröslő fejjel fuldoklik a torkán akadt a búzaszemtől), szóval én kérem ki magamnak, hogy ezek a nők arra hivatkoznak, hogy ők az élet hány és hány területén megállják a helyüket. Mert sehány helyen! Bocsánat, nem igaz… nyilván van, ahol igen, különben nem lennének gazdagférjfeleségek. Csak az nem fér a fejembe, hogy miért nem lehet ennyivel beérni? Miért kell például gondolat, mondanivaló és tehetség nélkül képernyőre és címlapokra furakodni? Miért kell olyan pozíciókat kisajátítani, amelyekre érdemtelenek?

Tessék háttérbe vonulni, és szépen, szerényen meghúzódni a férjük árnyékában, aztán betölteni azt az egyetlen posztot, amelyre alkalmasak. Ezt választották. Nem lehet könnyű. Biztos. Hiszen a maguk módján, a maguk fizetőeszközeivel ők is megfizetik jólétük árát. Csak tessék a világot békén hagyni! Tessék nem példát mutatni a tinilányoknak, a háziasszonyoknak, és az anyáknak. Ugyanis nincs mivel! A ma is leugrottam az új fitneszruhámba edzeni, a megint lement fél kiló az agyamból…bocsánat… a ma is lement fél kiló a csípőmből posztok helyett, olyanokat akarok látni (ha már muszáj), ami azt bizonyítja, hogy belül is van valami… fejben a műszempillák mögött, vagy a mellkasban a szilikon mögött.

És akkor végre kiköpöm én is azt a nyomorult búzaszemet, és nem kapok agyvérzést ezektől a nőktől...

Kormos Anett

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Raisa Kanareva