–

Kartávolságban állunk, behunyt szemmel egymás vállát fogjuk. Miután ráhangolódtam a testem különféle érzeteire, egyszerre masszírozzuk végig egymás karját egészen az ujjbegyekig. „Melyikkel könnyebb lenned: adni vagy befogadni az érintést?” – teszi fel a kérdést Nóra, én pedig tulajdonképpen egyszerre vagyok képes mindkettőt érzékelni, cselekedni. Nóra azonnal megteremtette azt a teret, amiben könnyen kerülök a tengelyembe, abba a középvonalba, ahonnan megannyiszor kicsusszanok a hétköznapok eseményei során. 

Most a másik váll következik, egy újabb érintés. A jobb karom tapasztalatai után a bal már elvárásokkal indul, mintha tudná, mire számíthat, de Nóra szelíden arra terel, maradjak nyitott.  A testem által kitöltött tér érzékelésében egyszerre önt el a nyugalom és az élettelteliség. Minden pillanatot a teljes lényemmel kezdek tapasztalni, már nem gondolkodom a világról. Nem élek meg elkülönültséget, elválasztottságot: amikor Nóra különféle dolgokra vezeti figyelmemet, a külső világ jelenségei valahogyan úgy érződnek, mintha bennem történnének. Mintha mindent be- és átfognék. Mégsem vagyok szétszórt. Minden pillanatot a teljes lényemmel, önmagam mélyéről tapasztalok meg, és ebben semmi különleges, spirituális vagy magasztos nincs. Egyszerűen természetes és emberi. 

Pecsenka Nóra pszichológus, jóga- és meditáció tanár 2014-ben indította útjára önálló módszerét, a Bodyway-t (akkor még Bodywork néven), melynek egyik célja a testünkön keresztül megismerni önmagunkat.

A módszer nagyon erős pszichológiai tudásra épül, ugyanakkor testi is: nem csupán átszellemít, hanem a testbe földel, nem hagyja, hogy elszálljunk.

Mára az egyesületnek közel száz tagja és oktatója van, és külföldre is nyitni kezdtek. Nóra szerint sikernek könyvelhető el, hogy mostanában érik be dr. Merényi Márta pszichiáter és a Magyar Mozgás és Táncterápiás Egyesület (MMTE) sok tagjának harminc éves munkája abban, hogy a táncterápiák a hivatalos pszichoterápiás körökben is egyenrangú módszerként kapjanak helyet.

Nemrég az Országos Kórházi Főigazgatóság az MMTE egyesületét szakképző hellyé minősítette, ami azt jelenti, így a pszichoterapeuta és szakpszichológusi ráépített szakképzésben végre helyet kapott a táncterápia. Nóra szerint ez egyértelmű jele annak, hogy végre a magyar pszichoterápiás szakmának is nő az elfogadása a szomatikus módszerek felé, mint amilyen a Bodyway-módszer is.

Úgy látja, valódi forradalom zajlik: a testi alapú módszerek egyre elterjedtebbek, és mind gyakrabban kerülnek előtérbe a „beszélgetős” terápiákkal és önismereti formákkal szemben.

Ennek több oka is van: egyrészt maguk a módszerek sokat fejlődtek, másrészt egyre inkább eltávolodunk az itt és most élményétől, a saját testünktől – részben a mobiltelefonok térhódítása miatt. Sokan éppen ezért vágynak arra, hogy visszataláljanak a testükhöz, a tudatosságukhoz, önmagukhoz. 

Ez a tudatállapot, amelyet a gyakorlatok közben tapasztalok, Nóra szerint mindig velünk van. Egy nehezen szavakba önthető háttér, amelyben minden megjelenik – éppen ezért nehéz észrevenni, pedig akkor is jelen van, amikor nem figyelünk rá. A pszichológus ezt ahhoz hasonlítja, mint amikor mintákat nézünk, de nem vesszük észre azt, amiben kirajzolódnak, vagy amikor a hullámok játékát figyeljük, de magát az óceánt nem látjuk.

A tudattal kapcsolatban valójában nincs mit „megtanulni” vagy „kifejleszteni”. Sokkal inkább rá kell ébrednünk valamire, ami mindig is a miénk volt. A Bodyway során így nem csupán új tudást szerzünk a személyiségünkről, hanem felismerünk valamit, ami eleve velünk van. Ez a ráhangolódás tágasabb perspektívát hozhat: mintha friss levegő áramlana a személyiség folyamataiba. Új mozdulási lehetőségeket nyit meg bennünk, miközben a lényegi énünk érintetlen, stabil és világos marad.

A valódi biztonság abban rejlik, ha tudom, ki vagyok

Nóra saját otthonában mutat ízelítőt a módszeréből. Most már ülünk. Arra kér, hogy ne csak az érintése érzetét figyeljem a testemen, hanem annak „ott hagyott nyomát is”. Vajon meddig tudok együtt lenni ezzel? Ebben a lelassultságban úgy érzem, mintha a bőröm egy olyan elasztikus anyag lenne, mely egész hosszú ideig képes megőrizni az őt érintő ujjak lenyomatát, míg szépen vissza nem rendeződik saját megszokott formájába.

Kiélesedett érzékeim annak az egészen tág tudatállapotnak köszönhetőek, amibe kerültem, és ebben a tágasságban mindennek van helye. Minden áramlik, nem akad meg. 

A Bodyway egyik célja épp ennek a tágas tudatállapotnak a megteremtése. „Egyszerű gyakorlatokat végzünk, például állásból lejutunk a földre, de ha mindez egy tágabb tudatállapotban történik, akkor a feloldási lehetőségek is szélesebbek. Ez lehetőséget ad arra, hogy az, aki ebben a térben van, visszataláljon a tág, befogadó tudatba. A résztvevő tehát nemcsak a témáját dolgozza fel, például a dühét vagy a párkapcsolati nehézségeit, hanem megtalál egy belső fogódzó pontot, egy tengelyt, egy valódi lényeget, ami sokkal stabilabb támasz, mint azt, amibe általában kapaszkodni szoktunk, de könnyen kicsúszik az ujjaink közül, akár a homok. A valódi stabilitás, a valódi biztonság abban rejlik, ha tudom, ki vagyok” – magyarázza Nóra. 

Nóra az a típus, aki szeret különböző területek között hidat verni, nem elégszik meg azzal a magyarázattal, hogy valamit egy bizonyos módon kell csinálni. „Harminchárom éves koromig kizárólag a tudomány és a pszichológia felől közelítettem: több módszerben is kiképződtem, amelyeket integráltan használtam. De hamar világossá vált számomra, hogy a pszichológiai munka csak akkor teljes, ha a tudat legmélyebb rétegeit is képes megérinteni. Mindig kíváncsi voltam, és a tapasztalati tanulásban hittem. Megismertem Ken Wilber munkásságát, tudatfejlődési modelljét, a Létra-modellt, meditálni kezdtem a Himalája-jóga tradíciójában, és olyan nem-kettős tanítók révén is bővült a látásmódom, mint Mooji és Rupert Spira.

A megismert módszerek közül a tánc vonzott a leginkább: a mozgás, a szomatikus oldal

– meséli.

Sosem gondolt arra, hogy önálló módszert hoz majd létre, sőt, ha előre tudta volna, mi lesz a Bodywayből, valószínűleg tériszonyos lett volna. Csak tovább szerette volna adni addigi tapasztalatait, a tanítás azonban idővel egy teljes módszertanná nőtte ki magát. Nóra együttműködött a módszer testvérszervezeteivel, például a Magyar Táncterápiás Egyesülettel vagy Daubner Béla integratív szemléletű egyesületével. „De valójában a saját utunkat jártuk, mert egyikbe sem fértünk bele teljesen– teszi hozzá.

A test iránytűként működik, ha odafigyelünk rá

Nóra most arra kér, hogy miközben az egyik kezével megérint, tegyem arra területre a saját kezemet, ahol jólesne egy következő érintés. Kezem automatikusan mozdul, nem kell gondolkodnom.