Alakformálás a négy fal között egykor és most – A „másnaposságot gyógyító” aerobiktól Jane Fondán át a karanténedzésig
Az otthoni fitnesz tömegvallás, aminek megszámlálhatatlan híve van évtizedek óta. Bárki számára elérhető, szép eredményeket produkálhat vele az ember, miközben pénzt és – bármilyen ellentmondásosan is hangzik – energiát spórol (legalábbis azt, ami az edzőterembe való eljutáshoz kellene). Ugyan a karantén rég nem látott mértékben növelte meg a valláshoz csatlakozó hívek számát, az otthoni fitnesz népszerűsége valójában sokkal régebbre nyúlik vissza. Instant fitnesztörténelem Filákovity Radojkától – hívőknek és szkeptikusoknak a viktoriánus kortól a Covid-19 éráig.
–
A legkorábbi emlékem az otthoni edzéssel kapcsolatban az, hogy a gyerekkori barátaimmal a szüleik ágyán kekszet majszolva nézzük Cindy Crawford fitneszkazettáját. Azt hiszem, ez volt az első és egyetlen alkalom, amikor – képletesen ugyan, de úgy – igazán élveztem a négy fal közötti alakformálást. Bár az évek során voltak próbálkozásaim, a legtöbb, amit rendszeresen ki tudtam magamból préselni egy húszperces napindító gyakorlat volt, ám annak ellenére, hogy be kellett látnom, ez nem az én műfajom – szükségem van a fitneszbérletre kiadott pénz és az edzőpartnerek motiválóerejére –, nagyon is értem, miért rajonganak érte annyian.
Az egészség és a jól működő házasság alapfeltétele
Az ember több ezer éve hódol a testmozgásnak: Indiában a jóga, Kínában a thai chi, a görögöknél pedig a gymnasiumok tartották karban a testet a kezdetekben. A fitnesz azonban viszonylag „új” jelenség: 1861-ből, a viktoriánus kori Angliából való az a gyakorlatokat bemutató képeskönyv, amelynek hasábjain nők és férfiak különböző eszközök segítségével mutatnak be izomgyakorlatokat nyakkendőben-öltönyben és puffos ujjú, hosszú ruhában – no, igen, hol volt akkor még a könnyed fitneszdivat? A gépek megalkotója a londoni ortopéd műszerész, Gustav Ernst, aki találmányaival létrehozta a hordozható tornatermet.
Az otthoni fitnesz ugyanakkor, ahogy a mai formájában ismerjük, az USA-ban jelent meg még a második világháború utáni időkben, a fő célpontja pedig a fehér középosztálybeli háziasszonyok voltak, akik felé kimondott elvárásként volt megfogalmazva, hogy szépek és karcsúak maradjanak férjeik számára.
A tengerentúlon 1951-ben a tévébe is berobbant a fitnesz: a legendás Jack LaLanne egyszemélyes show-jában különböző gyakorlatokat mutatott be az oldalsó lábemeléstől a másnaposságot gyógyító aerobikig. Miután pedig a háziasszonyok átmozgatták a testüket, a lélekápolás jegyében leguríthatták a délutáni Martinijüket, és elszívhattak mellé egy cigarettát – ahogy az dukált.
Mindeközben Magyarországon még két évtizednek kellett eltelnie, hogy 1974-től sugározni kezdjék a Tévétornát, ami kevesebb nézőt tudott megmozgatni, mint amennyit a képernyő elé szegezett, főleg abban az időszakban, amikor a Fejes-ikrek csábították volna mozgásra a családot.
A fejpánt, a cicanadrág és Jane Fonda színre lépnek
Ahogy a fitneszőrület terjedni kezdett, úgy jelentek meg a testedzéshez kapcsolódó eszközök is a piacon, amik még gyorsabb fogyást ígértek a szépülni-épülni vágyóknak. Az ötvenes évek Amerikájában dobták piacra a vinylből készült kezeslábast, ami intenzívebb izzadást, és így gyorsabb súlyveszteséget ígért az edzések során, de nagy népszerűségnek örvendett a fitneszgép is, amely a különböző testrészekre erősített rezgő hevederrel rázta át formálta az alakot. Az elkövetkező két évtizedben a fitnesz utat tört magának az otthonok falain túlra is, életformává vált, saját divattal. A gombamódra szaporodó edzőtermekben együtt izzadtak a cicanadrágos, fejpántos, „vádlimelegítős” emberek, majd nagy áttörésként jött a VHS-korszak, ami újabb lendületet adott az otthoni fitneszőrületnek.
Az aerobikláz kitöréséhez nagyban hozzájárult Jane Fonda, akinek 1982-ben megjelent, Jane Fonda’s Workout című kazettáját 17 millió példányban adták el világszerte.
De míg Amerikában a kezdetektől rengetegen rajongtak ezért a mozgásformáért, itthon kétkedő hangok fogadták. „Az amerikai asztronauták felkészítéséhez ugyancsak alkalmazták e módszert. Nem új tehát az aerobik, legfeljebb a neve, na és persze az üzlet. Talán ez utóbbi teremtette elő szép számú apostolait idehaza is. Igaz, nálunk elmarad az apostolok jövedelme nyugati társaikétól, de hát a magyar nők nemcsak az ottani beugrókat nem bírnák, hanem — egyelőre — az igazi aerobikot sem”, írta 1983 júniusában a Népszabadság.
Ikonok születnek
Mindeközben Jane Fonda sikere mellett – aki egyébként 82 évesen legújabban a TikTokon edz, hogy felhívja a figyelmet a klímaválságra – olyan fitneszkarrierek indultak be, mint a színésznő Suzanne Somersszé és Raquel Welch-csé, vagy az ismert modell, Elle MacPhersoné, akit csak „A Test” néven emlegettek. De a kilencvenes években a már említett Cindy Crawford is csatlakozott a sorhoz saját fitneszvideóival és nagy kedvencem, az énekesnő, Cher is kiadta saját edzőkazettáját.
Míg azonban a VHS bárki számára elérhető volt, csupán egy videólejátszó kellett hozzá, az otthoni fitneszgépek egy szinttel feljebb emelték az otthoni testedzés élményét. Magyarországon ugyan kevésbé volt jellemző az otthon kialakított edzőterem – még mindig élénken emlékszem a szobabiciklire a szüleim szobájában, ami szép reményekkel indult a családban, majd ruhafogasként végezte –, nyugaton és a tengerentúlon azonban a háztartás teljesen hétköznapi részét képezte a futópad, az ellipszis vagy a különböző izomstimulátorok.
Egészségkultusz a közösségi médián innen és a Covid-19-en túl
Mára azonban a VHS-kazettákon tornázó színésznők és modellek helyét átvették a fitnesz-influenszerek, akik a közösségi médiában, leginkább az Instagramon buzdítanak mozgásra és az egészséges életmód követésére, ami már nemcsak a testi, hanem a lelki egészséget is magában foglalja.
A XXI. században ugyanis a fitnesz már elválaszthatatlan a wellnesstől, a testedzés már nemcsak az alakformálásról, hanem a mentális egészségünk megőrzéséről is szól.
Ennek a jelentősége pedig még inkább felértékelődött az elmúlt időszakban, amikor a járvány miatt az életterünk a négy fal közé korlátozódott. Az emberek csoportos Zoom-órák, YouTube-videók vagy a közösségi média segítségével mozgatták át magukat, a kényszerhelyzetben pedig még azok is jógaszőnyeget ragadtak, akik azelőtt csak elméletben végezték el az ászanákat. Az más kérdés, hogy a korlátozások enyhítésével az ő lelkesedésük megmarad-e, ahogy azt is korai lenne megmondani, hogy a kényszerhelyzet hozta volna el tartósan az otthoni testmozgás újabb reneszánszát... Az azonban biztos, hogy az elkövetkező években, amikor jó eséllyel szembesülhetünk még hasonló járványok kitörésével, a fizikai és mentális egészségünk megőrzése érdekében végzett testmozgás – akár otthon csináljuk a négy fal között, akár a szabadban – sokkal nagyobb jelentőséget kap.
Filákovity Radojka
