–

Megszülettem. Első gyerek és lány. Igazi férfi elsőre lányt tud. Ideológia is volt hozzá. Mindenki trónörököst várt, aki tovább viszi a család nevét, a vállalkozást is. Hamarosan megérkezett az öcsém. Apám megnyugodott. Legalább lesz, aki idős korukra gondoskodik róluk. Aztán lett még egy öcsém. Még jobb. Apám már igazi férfinek számított.

Van két fia is. És egy lány ráadásként... Megbocsátható. Én leszek a kis hercegnője. A szeme fénye. Nem akartam.

Nem fogadtam szót, fára másztam, vagányabb voltam mindkét testvéremnél. Nem engedtem a hajamat megnöveszteni. Belevágtam ollóval. Így rövid volt (és csálé). Szoknyát még véletlenül sem vettem fel. Csak azokat, amiket a testvéreim. Rövidnadrág és póló. De mégis. Óvatosabb voltam, mint ők. A kisebbik tíz évvel fiatalabb. Mindig vigyáznom kellett rá. A nagyobbik öcsémnek nem kellett rá vigyázni. Ő fiú. Nem az ő dolga. Már ötévesen vasaltam. Anyukám nem szerette ezt csinálni, ezért inkább megtanította nekem. Péntek délutánonként takarítottam. A fiúknak más dolguk volt. Lázadtam. Azt elértem, hogy ne kelljen főznöm. Soha. Csak teríteni és mosogatni. Bevásárolni, postára, gyógyszertárba menni. A fiúknak persze megint fontosabb dolguk volt. Én voltam a legjobb tanuló. Az iskolában is. Büszkék voltak rám, de a fiúk nem tanultak, és így sem sokkal maradtak le. Vagyis, én kiseggeltem, hogy legjobb legyek, nekik meg ment maguktól A természetes intelligenciájuk miatt. A középiskolát döccenő nélkül, jelessel fejeztem be. A fiúknak akadozott a tanulás. Nem baj, majd dolgoznak a családi vállalkozásban apa mellett.

Nekem meg minek annyit tanulni, még a végén nem kellek senkinek. Csak okoskodnék, meg nem tudnám, mikor kell csendben maradni.

A szemben lakó gyógyszerész szintén gyógyszerész fiát nézték ki nekem. Hogy csak az utca túloldalára költözzek. Így tudnak majd segíteni az unokáknál, aztán meg úgyis az én dolgom lesz az ő ápolásuk. Hát, én vagyok a lány. Csak nem bíznám őket idegenekre?!

Túl jó tanuló voltam ahhoz, hogy ne tanuljak tovább. Választhattam: óvónő leszek. Vagy védőnő. Egyiket se akartam. A közeli főiskolán... kizárólag lányok között. Még a végén valaki megrontana. Az alap, hogy csak egyetlen férfi lehet az életemben, a férjem. Ha nem így lenne, ki venne el itt, a faluban? Az óvónő olyan nőies szakma. Gyerekeket kell kiszolgálni, meg játszani velük. Ez hasznosítható a saját életemben is. Megtanít alkalmazkodni. A különcködést abba lehetett hagyni. Az egyik öcsém agrármérnöknek tanult az ország túlsó felén, hogy méltó módon átvehesse a családi vállalkozást. A másik, mint a mesebeli harmadik, legkisebb gyerek, egy hátizsákkal nekivágott a nagyvilágnak. Nekem világra az egész falura szóló lakodalmam volt. A szemben lakó gyógyszerész fiával. Az egyetlen férfival az életemben. Átköltöztem az utca túloldalára. Már főztem is. Minden este hétkor vacsora. Rántott hús. Közben elkezdem dolgozni a falu óvodájában. Tettem a dolgom. Amire tanítottak a szüleim és a főiskola. 23 évesen állapotos lettem. Háromévente szültem a gyerekeimet, majdnem tíz évig nem dolgoztam... munkahelyen. Csak otthon. Neveltem a gyerekeimet, főztem, mostam, takarítottam, segítettem a férjem vállalkozását, ápoltam a haldokló anyámat. Itt állok 33 évesen hulla fáradtan, kimerülve, ezer feladattal, és még csak most kezdem folytatni az igazából sosem szeretett munkámat. Annyit érek, mint egy friss diplomás pályakezdő. Csak ki vagyok égve. De nem is kellene dolgoznom. Nincs szükségünk a pénzre. A férjem jól keres. Örülök, ha megengedi, hogy elmehessek otthonról. Csak minden meglegyen. Ők, a gyerekeim és a férjem ne szenvedjenek miattam semmiben hiányt.

Apuka kicsi hercegnője...

Dr. Törőcsik Edit

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Purino