„Az övé minden dal” – Száz éve született Csákányi László
Te is mosolyogsz, ha meghallod a nevét vagy a hangját?
Címke: szerepek
Fiala Borcsa: Vagyok, aki vagyok, immár kompromisszumok nélkül
Most figyelj: belőled is csak egyetlenegy van, maxold ki az időt, ami neked jutott. Ezt Borcsa mondja, és neki elhiheted!
Ne most, anyu!
Vajon rá tudná tenni az ember az ujját az idősíknak arra a pontjára, ahol a szerepek anya és lánya között egyszer csak megváltoznak?
„Tekints magad mögé!” – Jó lenne, ha nem felejtenéd el, honnan jössz
Te is ismersz olyanokat, akik magukat mások felett állónak képzelik?
Hibáztam. Pedig szeretlek – Bocsánatkérés helyett
Együtt lépegetünk az úton. Akkor is együtt, ha az egyikünk megbotlik. Azt is kettőnknek kell helyre hoznia. De az első lépés az, hogy beismerd: hibáztál.
Hold, Nő, Vér, Nő, Nap – Szerelmi vallomás nőnapra
Ahol az embert így szeretik, ott csodálatos nőnek lenni. Nem csak ma, mindennap.
Saját vállalkozás indításán gondolkodsz? Előtte olvasd el ezt!
Van egy jó ötleted, kitalálod, hogyan valósítsd meg, elindítod, és... meg is van a saját kis céged. Olyan szexin hangzik, nem igaz? Az is. De azért akad néhány dolog, amit jó, ha számításba veszel.
A bőség zavara – Párkapcsolatok elköteleződés nélkül
„Bűvölő illúziók nyomában járunk, a jó helyett a legjobbra várunk, mert biztosan tudjuk, hogy létezik a legjobb. A legjobb, aki lehet bárhol a világon." – Vadházasság, élettársi kapcsolat, elköteleződés-fóbia, „rendes" férfiak, „jóravaló" asszonyok. Hogy állunk a párkapcsolatokkal 2016-ban a pszichológus szerint?
Hernádi Judit: „A mienk egy kisebbrendűségi érzéssel küzdő ország” – exkluzív születésnapi interjú
„Vagy ennyi vagyok, vagy halott" – így indít, amikor a hatvanadik születésnapjáról kérdezzük. És a beszélgetés hátralévő részében is csupa olyat mond, amit legszívesebben naponta idéznénk. Talán meg is tesszük. Ne hagyjátok ki Kalapos Éva Veronika interjúját Hernádi Judittal!
Apuka kicsi hercegnője – női sorsok Magyarországon
Mi történik veled, ha 33 évesen döbbensz rá, hogy egészen idáig nem a saját életedet élted, hanem azt, amit rád szabott a környezeted? Tényleg... mit tehet ilyenkor egy „átlagos nő" Magyarországon? Mindent borítson föl? Vagy apró lépésenként építse föl a saját világát?