-

Kozma nagyanyámról már sokat meséltem. Kár, hogy nem maradt meg az utókornak az a főzőtudomány, ami az ő fejében volt. Kicsi voltam, amikor felment az angyalokhoz, túlságosan kicsi ahhoz, hogy mindent megtanítson nekem, amit csak tudott. Abban a kevés időben, amit együtt tölthettünk, tele volt az életünk a konyhában eltöltött jó mulatsággal. Igazi élmény volt vele lenni. Emlékszem a piros kisszékre, amire felálltam az asztal mellé. Annyit hurcibáltam magammal, hogy már lepattogzott a lábáról a lakkozás, és közben harsogtam mama fülébe, hogy „mamika menjünk főzniiii!"

Még beszélni se tudtam rendesen, még az asztalt se értem el, de a konyhában kotnyeleskedni, na, ahhoz már akkor nagy tehetségem volt.

Szállt a liszt a levegőben, a tészta hangosan csapódott a gyúródeszkára, nagyanyám karja erősen megragadta a nehéz anyagot. Otthon készített mindent, addig mi nem láttunk bolti tésztát, ameddig ő élt. El is szégyellte volna magát, ha olyat rakott volna a család elé. Azt mondta róla, hogy azt a bolti vackot csak taknyosra lehet főzni, ő olyannal nem vesződik. Milyen igaza volt.

A csuszatészta is így készült, volt tésztavágógépünk, manuális, lehetetlen retro-narancs színű, kicsit rozsdás, de masszív, erős gép. Régebben a gépek se romlottak el olyan könnyen.

És amit megtanultam tőle: nincsen túrós csusza zizzenős pörc nélkül, mert akkor az nem is csusza, csak valami kókler kreálmány. Elmesélem, mi a titka Kozma nagyanyám receptjének. Figyeljetek!

Hozzávalók (egy személyre):

10 dkg füstölt szalonna (nem annyira húsos változat)

25 dkg csuszatészta (sajnos ezt nem én gyúrtam, de ma már azért lehet kapni olyat, ami nem fő olyan taknyosra...)

25 dkg túró

2 dl tejföl

só

Elkészítése: pofonegyszerű. A titok az, hogy miután a tésztát sós vízben odateszem főni, az apróra vágott szalonnát megsercegtetem egy serpenyőben, és a már kész is. A lecsöpögtetett tésztát összeforgatjuk a szalonnából kisült zsírral. Mennyei ízt ad neki, és innen ered a csusza neve: csúsznak a tésztadarabok egymáson, a bezsírozott részek finoman, sikamlósan ölelkeznek össze. Erre teszem rá a túrót, ízlés szerint sózom, és rákanalazom a hideg tejfölt, amennyit csak elbír az anyag. A legtetejére kerül a zizzenős pörc, azaz a megpirított szalonnadarabkák. Isteni!

Szerintem mákos rétessel és bodzaszörppel az igazi...

Szentesi Éva

Kiegészítő információ a képekről: a felső fotón fodros nagykockával készült túrós tészta látható zizzenős pörccel, az alsón pedig a klasszikus túrós csusza. Azért döntöttem úgy, hogy mindkét képet megjelenítem, mert vérre menő vita lett belőle a szerkesztőségben az egyetlen férfi kollégánkkal, aki már nagyon éhes volt. Most nem mindegy, melyikből főzöd? (Kérdezte Gáspár értetlenül.) Ugyanis nem találtunk a közelben sehol csuszatésztát. A felső kép az ő kedvéért készült. Szerinte mindenhogy nagyon finom!