Fiala Borcsa: Mara és az exfeleség – halpaprikásrecepttel

–

Mara és az exfeleség

Amikor Mara megismerkedett Endrével, végtelenül meghatotta a férfi szemében rejlő mély szomorúság, az elesettsége, az érzékenysége, vagyis a különleges „csorbasága”, ahogy később a barátnőinek mesélte. Endre igyekezett ugyan takargatni a sebezhetőségét és az érzelmi kiszolgáltatottságát, ám mindhiába. Lerítt róla, hogy a nemrégiben lezajlott válása romokban hagyta, érzelmileg kifacsarta, lelkileg megrágta és kiköpte. Az egykor minden bizonnyal szálfatermete most meghajlott, a vállai – ha nem figyelt oda rá tudatosan – beestek, a tekintete pedig olyan volt, mint a háborúból hazatérő katonáké: sötéten kongó, tele fájdalommal és kiábrándultsággal.

Ám Mara megérezte, hogy távolról sem ez Endre alapállapota, hogy valójában igazi főnyeremény… persze csak ha gondos kezek közé kerül, amelyek segítenek neki apró lépésenként visszatérni az életbe.

Arra az elhanyagolt növényre – egy vitorlavirágra – emlékeztette, amit hazavitt magával harmadikos gimnazistaként az iskolából tanév végén, és a nyári szünet alatt olyan szépen kikupálta, hogy szinte rá sem lehetett ismerni. Vagy mégis inkább olyan volt Endre, mint egy csapzott, kilógó bordájú kóbor kutya, amit eddig csak éheztettek és rugdostak, de amiből örökbefogadás után a szeretetnek és a törődésnek hála egy gyönyörű, fényes szőrű, egészséges megjelenésű, boldog, és ami a legfontosabb: végtelenül hálás állat válik.

Mara tehát felgyűrte az ingujját, és nekilátott, hogy Endrébe visszaszeretgesse a magabiztosságát. Hogy újra olyan férfit faragjon belőle, amilyen valaha lehetett… még a házassága előtt. Most aztán igazán jól jött az a temérdek pszichológiai témájú könyv, amit a saját válása környékén elolvasott. Türelemmel hallgatta végig Endre történeteit, újra és újra, ahányszor csak el akarta mesélni a férfi. Együttérzőn bólogatott a panaszaira, átkarolta, hümmögött, bólintott, és éreztette a férfival, mennyire empatizál a nehézségeivel.

Ahogy kezdte jobban megismerni a férfi hátterét, már tanácsaival is segíteni tudta. Endre házasságáról szóló elbeszéléseiből egyre világosabb kép rajzolódott ki a volt feleségről. Mara egy idő után észrevett bizonyos párhuzamokat és összefüggéseket is, transzgenerációs traumákat fedezett fel a háttérben, és éles szemmel észrevette az örökölt mintákat és rosszul berögződött megoldásokat is. Felfedezéseit végtelen türelemmel, apránként és szépen becsomagolva osztotta meg Endrével is, aki valóban hálás volt a törődésért, Mara mély tudásáért és a segítségért, amit nyújtott.

Ahogy telt, múlt az idő, a sok mélyreható beszélgetésnek, a temérdek figyelemnek köszönhetően a férfi (ahogy azt Mara remélte) gyógyulni kezdett. A fény visszatért a szemébe, már képes volt önfeledten mosolyogni, a járása magabiztos lett, a Mara iránti hálája és szerelme pedig – úgy tűnt – stabilabb lábakon állt, mint a Gellért-hegy.

Mara boldogsága és elégedettsége azonban nem tartott sokáig. 

– És mondd csak, amikor a volt feleséged megkérdezte, hogy… – akarta volna elvégezni az utolsó simításokat is a férfi jóllétén Mara, ám Endre – enyhe türelmetlenséggel a hangjában – közbevágott: – Ugyan, hagyjuk most már ezt! Engem cseppet sem érdekel a volt feleségem, sem pedig a volt házasságom. Túl vagyok rajta, Mara, épp neked köszönhetően! 

Azzal átnyúlt az asztal felett, és gyöngéden megsimogatta a nő kézfejét.

Mara a mosolygó férfit nézte, miközben más témákon kezdte el törni a fejét, amiről beszélgethetnének… egyre kétségbeesettebben kereste az igazit. Talán, ha a legutóbbi színházi élményét elmesélné? Ám tudta, Endre nem különösebben érdeklődött a művészetek iránt, a kultúrát inkább a volt felesége szerette. Vagy, ha szóba hozná a tavalyi egzotikus vakációját? Még időben ráébredt: Izlandra és Kambodzsába a volt feleség miatt utaztak, Endre jobban szerette az all inclusive török hoteleket, amelyekből ki sem kellett dugniuk az orrukat három hétig.

Vagy kérdezze a férfit a munkájáról, netán osszon meg ő irodai kis színeseket?

Á, dögunalom.

Mara hiába kutatott vadul az agyában, végül egyik témaötletet vetette el a másik után különféle okokból. 

Ám úgy tűnt, kettejük közül csak őt zavarta a csönd, amely ismeretségük óta most először telepedett közéjük. A férfi láthatólag teljesen komfortosan érezte magát így is, hogy csak üldögéltek, tekintetüket a másikéba fonva, többnyire szótlanul.

– Olyan otthonos veled itt, Mara – szólalt meg Endre, aztán elhallgatott.

Mara érezte, ahogy a szája egyre kényszeredettebb mosolyba torzul. Hogy is volt ez? Mi is volt az alapja a megismerkedésüknek? Mi is az, ami őt annyira megragadta ebben a férfiban?

Egyszerűen képtelen volt rájönni, most mi hiányzik a képből, mi az, amitől a férfi ilyen ijesztő gyorsasággal kifakult a szemében.

Elhúzta a kezét a másik tenyere alól, majd intett a pincérnek.

– Harcsapaprikást kérek túrós csuszával – adta le a rendelést dacos ábrázattal. Tudta, hogy ez Endre volt feleségnek a kedvence. 

Halpaprikásrecept

Pontyfiléből vagy harcsából is el lehet készíteni, én úgy szeretem, ha tocsog a zöldséges szaftban, úgyhogy jóval több paprikát és paradicsomot használok hozzá, mint a hagyományos receptek. Közben azon tűnődöm, vajon miért kötjük ezt az isteni fogást a karácsonyhoz és az ünnepi asztalhoz, amikor most a legfinomabb a paradicsom és a paprika, azaz sokkal ízletesebb szaftba tudjuk megmeríteni a halkockáinkat?

Így először én a lecsóalappal indítok: egy hagymát felkockázok, olajon megdinsztelem, aztán rádobom a felszeletelt paprikákat: három lecsópaprikát és két kápiát, már csak a színe miatt is megy bele a piros. Sózom, majd amikor ezek elkezdenek szépen megsülni, főni, pirulni, mehet rá fél kiló összevágott paradicsom. Jó húsz percig főzöm, végül, amikor kezd szépen besűrűsödni, botmixerrel pürésítem.

100 gramm húsos szalonnát felkockázok, majd alacsony lángon ropogósra pirítom. Nem érdemes durr bele, bumm módjára, nagy hővel nekiugrani, mert akkor egy része inkább leég, míg a többi puha marad. Inkább szánd rá az időt, és hagyd, hogy szépen, a maga tempójában, egyenletesen süljön ki belőle a zsír. Amikor ez megtörtént, szűrőkanállal kiszedem a szalonnát, majd rádobom a zsírra a falatokra vágott halat. Pár percig pirítom, aztán lehintem egy kiskanál pirospaprikával, átforgatom, és felöntöm a lecsós szafttal, ebben főzöm aztán még 10 percig.

Közben kifőzöm a csuszatésztát, illetve összekeverek 200 gramm tehéntúrót 200 gramm tejföllel és egy kis sóval. Ezt a kifőtt tésztára teszem (amit én előtte egy picit átpirítottam), megszórom a szalonnakockával, és mellé szedem a halpaprikást.

Fontos! Ha teheted, mellé egy pohár jó minőségű, száraz fehérbort igyál, azt mondják ugyanis, hogy a hal átkozott a harmadik vízben: egyben úszott, egyben főtt, a harmadik legyen tehát valami szőlőalapú dolog, nehogy baj legyen!

A képek a szerző tulajdonában vannak

Fiala Borcsa