– 

Barátait marylandi konyhájában készült sárgabaracklekvárjával lepi meg, és az amerikai kortárs tánc egyik prominens személyisége volt. Évekkel ezelőtt magyart tanítottam neki Washingtonban. Az ősz hajú amerikai hölgy Krasznahorkai- és Szép Ernő-könyvekkel érkezett az órákra, az elsők között volt, aki megnézte az amerikai fővárosban a Fehér Isten című filmet, és mindig naprakész volt a magyar közügyekkel és politikával kapcsolatban.

Nagyon érdekelt, miért szeret bele valaki egy országba, és mi vonzza őt vissza oda időről időre. Margit 2004 óta minden évben visszatér hazánkba – az utóbbi időben évente kétszer: az isteni péksüteményekért, a merész táncelőadásokért, a kacskaringós pesti utcák hangulatáért. És még valamiért, ami sokkal kevésbé foglalható szavakba.

Amerikai ház magyar konyhával

Margit nyugdíjba vonulása előtt foglalkozási terapeutaként mentális betegeket segített, hogy a kórházi ápolás után megküzdhessenek a mindennapok egyszerű feladataival. Az amerikai kortárs tánc ismert alakjaként a Marylandi Egyetemen jutott el hozzá a hír, hogy az egyik ösztöndíjasnak, egy tehetséges magyar táncosnak nincs hol laknia. Margitnak magától értetődő volt, hogy felajánlja vendégszobáját az ismeretlen férfinak.

A kezdeti nyelvi nehézségek ellenére hamar megkedvelték egymást a magyar táncossal – olyannyira, hogy Zoli végül három évig maradt, és ezalatt isteni magyar ételeket készített Margit konyhájában, akit nagyon megfogott a sokféle alapanyag használata. „Én egyszerű ételeket főzök, és az, ahogy Zoli háromféle halból készített egy fogást, engem lenyűgözött.”  Margit inkább a sütésért rajong, így automatikus volt a következő lépés: szakácskönyvből nekiállt Dobos-tortát sütni. A végső lökést azonban nem a szívhez vezető gasztronómia adta meg, hanem valami más: az a szeretet, ahogy Zoli Magyarországról mesélt.

„Soha nem hallottam korábban senkit így beszélni a hazájáról, úgyhogy elhatároztam: ezt az országot látnom kell.”

Előző életében magyar katona volt

Magyarországhoz ezen a ponton újdonsült barátján, a konyhájában készült isteni magyar ételeken és saját süteménykísérletein kívül két élmény fűzte: az iskolában tanult az Osztrák–Magyar Monarchiáról és valamikor a nyolcvanas években egy tenyérjós indián a New York-i metrón azt olvasta ki Margit tenyeréből, hogy előző életében magyar katona volt. Ezzel és hatalmas kíváncsisággal felvértezve indult el 2004-ben Magyarországra, hogy aztán a budapesti utcák, a hangulatos kávéházak, a mesés homlokzatok, a termálfürdők és a Ruszwurm cukrászda süteményei azóta is minden évben visszacsalogassák.

Első látogatásakor be is szerzett egy bérletet, keresztbe-kasul bejárta a fővárost, és nagyon tetszett neki, hogy kutyákat is fel lehet vinni a tömegközlekedési eszközökre. „Nagyon sokat szoktam Pesten sétálni, bolyongani a gyönyörű épületek között, szeretem a belső udvarokat és a kacskaringós utcákat, hiszen Manhattan nyílegyenes utcáihoz szoktam. Előfordult, hogy megállítanak, és útbaigazítást kérnek tőlem, és nagy öröm, ha tudok segíteni.”

Tiszafüred és a kétezer lelkes nógrádi falu, Bercel a szépen karbantartott virágos kertjeivel és közvetlen, kedves lakóival gyermekkoráig, nagyszülei wisconsini farmjáig repítette vissza. Pécsett olyannyira megérintette Csontváry Kosztka Tivadar Almát hámozó öregasszony című festménye, hogy a könnye is kicsordult. Úgy tűnik, már az első látogatásakor átjött számára az, amiért Zoli olyan szeretettel beszélt a hazájáról.

Miután Margit visszatért az otthonába, elkezdett magyarul tanulni a helyi amerikai–magyar közösség tanfolyamán. Tíz éven át hetente egyszer egy-egy órát vezetett, hogy részt vegyen az esti nyelvórákon.

Imádja az irodalmat

Ma már a látása miatt nem vállalkozik rá, hogy este kilenc után egy órát a kormány mögött töltsön, de a Magyarországgal kapcsolatos politikai és kulturális híreket ma is naponta olvassa. „Sikerült megszereznem Konrád György egyik könyvét, de már csak használt példányt kaptam az Amazonon” – meséli lelkesen a közelmúltban elhunyt író kapcsán. Szabó Magda regényeinek szépségéről pedig együtt áradozunk.

És mi vonzza évről évre vissza? A válasz szavakba önthető része szerint magyar barátai, Zoli kiskamasz fiai, akik vele csiszolják az angoltudásukat, a péksütemények, mert szerinte Amerikában nem tudnak különböző ízeket, savanykásat az édessel vagy a sóssal keverni. „Nagyon szeretem a táncelőadásokat, leginkább azért, mert itt sokkal kevésbé prűdek az emberek, mint az Egyesült Államokban. A Sziget Fesztiválon láttam egy előadást, ahol minden táncos meztelen volt. Ez elképzelhetetlen lenne nálunk.

A Szigetre egyébként minden évben kimegyek. Az egyik kedvencem egy street art előadóművész volt, akinek sikerült rávennie az embereket, hogy levegyék a pólójukat és ő kimosta azokat egy lavórban.

Ilyesmi nem működne Amerikában.”

A fenti lista még sokáig folytatható, de az ő rajongása ott bújik meg a szalicillel készített sárgabaracklekvárjában, a használt Konrád-könyv okozta örömben és a pesti sétákban. Az a szeretet, ahogy Zoli beszélt Magyarországról évekkel ezelőtt, most már Margit szívében is ott van.


Trembácz Éva Zsuzsanna

Trembácz Éva Zsuzsanna írásait ITT is elolvashatod, érdemes követni a szerzői oldalát!