-

Na, hát egészen addig, amíg oda nem költöztem, azt hittem, hogy iszonyúan veszélyes a Daubner mellett lakni (ez itt nem a reklám helye!). Gondoltam, na, majd éjjel-nappal ott fogok én is állni a sorban, és a kabátom meg a hajam illata minden este lebuktat otthon, amikor hazaérnek a többiek, hogy munka közben is leugrom majd húsz deka házmester stangliért, és a gyereket is folyton azzal vegzálom, hogy menjünk sétálni… De egyszerűen attól a ténytől, hogy közel van és bármikor elérhető, némiképp, ha nem is teljesen, immúnis lettem. Sőt, ma már olyan is előfordul, hogy beugrom születésnapi gyertyáért és nem veszek SEMMI MÁST.

Pogácsa

Ha viszont már ilyen remekül alakult a dolog és időnként képes voltam totális flegmával elsétálni a frissen sült pogácsa illatfelhőjében a buszmegállóba, sőt még ácsorogni is, anélkül, hogy azon gondolkodnék, bemenjek, ne menjek, azért néhány érdekes megfigyelést tettem az elmúlt másfél évben. Ezek alapját pedig az a fonák helyzet jelentette, hogy a cukrászda mellett vezet az út a környék legjobb sportpályája felé, ahol futni szoktam.

Nem én vagyok a futómozgalom vezéralakja, de annyi futóöntudat azért szorult belém, hogy amikor elszaladok a kérdéses süteményező mellett, kicsit nagyobb lendülettel, ruganyos szökkenésekkel igyekszem szedni a lábam.

Amikor az utamba kerül egy-egy pakkokkal megrakott süteményt cipelő alak, megtorpanok. Egy pillanatra találkozik a tekintetünk. Bűntudat és harag keveredik ezekben a szemekben. A szájukban pedig megáll a falat. Azok ugyanis, akik innen kilépnek, szinte kivétel nélkül éppen a szájukba tömnek valamit. Ez nem az a hely, ahol megeszed bent a minyont és slussz. Akik innen kijönnek, tortadobozt egyensúlyoznak két szatyorral a karjukon, ami tele van papírzacskókkal, miközben a kezükben is tartanak egyet. Ebből tömik a szájukba a friss sütit, amikor felbukkanok szemközt futva, élő lelkiismeretként, a sportos életmód fenyegető mutatóujjaként.

Egy alkalommal az a meghasonult helyzet állt elő, hogy elugrottam a pályára futni, de a zsebembe bekészítettem némi pénzt, hogy hazafelé a cukrászdában beszerezzek egy kis ellátmányt vasárnap délutánra. Aztán beálltam az egyébként folyamatosan hömpölygő sorok egyikébe, tüntetőleg látszott rajtam, hogy épp most jöttem a futásból, szexisen kipirult orcák, csillogó tekintet. (Legalábbis én így éreztem...) Bármit rendelhetek a pultból, a vak is láthatja, hogy futás után vagyok, megdolgoztam érte. Megérdemlem.

Epres álom

Amikor pedig az előttem álló, hihetetlenül jó seggű és széles vállú kedves pasi megfordult, rám mosolygott, és megkért, hogy tartsam a sort, mert szeretné megnézni, van-e még epres álom, akkor hirtelen arra gondoltam, mennyivel jobb lett volna, ha valami előnyösebb ruha lenne rajtam, mint a tapadós futószerelés. Mondjuk, egy dzsúdó-gi, fekete övvel. Ez az átlapolós fazon mindenkinek jól áll; a fekete öv pedig klasszul karcsúsít. (Persze, mi a fenének menne az ember az utcára dzsúdóruhában, az már más kérdés.)

És mire ezt így végiggondoltam, már jött is vissza az emberem – és nem hittem el, de megszorította a karomat, úgy köszönte meg, hogy tartottam a sort.

Míg megkaptuk a pogácsákat – béna ruha ide vagy oda, azért nem hagytam ki, ha már ennyire nyomult – kiderült, hogy náluk buli lesz, és imádja a pogácsát. Addig csevegtem, míg tudomására nem hoztam, hogy én egyébként magam sütöm a pogácsát – azt, hogy futok is, már látta – most csak a béna vasárnapi zárva tartás miatt kellett ebbe a sorba beállnom, mert elfogyott odahaza a tojás. Csupa fontos, érdekes, exkluzív információ.

Aprósütemény

Mire kifaroltam a sorból, annyira felzaklattak a történtek – nem mentek volna hosszú évek veszendőbe... ha tudtam volna, hogy a cukrászdában, futócuccban lehet a legjobb pasikat felszedni!  Ezért egyből a zacskóból nekiálltam tömni magam. Mindkét kezem tele volt, így nem tudtam futni, és már hirtelen nem is éreztem olyan fittnek és üdének magam. A nagyjából másfél kiló sós és édes aprósütemény húzta a karomat, és míg keresgéltem, melyik darabot faljam be, nekiütköztem valakinek.

Hihetetlen, nekem jött, nem is, lendületből nekem szaladt ez a hányaveti, hosszú lábú, a neonszínű futószerelésében. Legszívesebben megfojtottam volna, hogy kerülné el jó messzire a cukrászda környékét is, ahelyett hogy lelki terrorban tartja azokat, akik csak szeretnének békében megenni egy szelet süteményt.

Meg húsz deka pogácsát és hat-nyolc macaront, jó időben három gombóc fagyival megspékelve.

 

Kárpáti Judit

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/GaudiLab