Diktatúra előtti izgalmas lobbanás – siess, még épp van időd megnézni az orosz avantgárd képeit!
Nem ritka, hogy a rocksztárok a szálloda konyháján keresztül közelítik meg a színpadot egy fellépés előtt, mert úgy nyugodtabb, és mert nekik az jár. Valahogy én is így érzem magam, amikor a budai Várba a Széchenyi Könyvtár liftjén keresztül érkezem. Igen, bennfentes vagyok. Ez rész a város kincsesládája az én színpadom, szeretem minden részletét, kultúráját, történelmét. Most pedig, hogy nyakig merülhettem az orosz festők műveiben, még inkább! Ujvári Bea írása.
-
Valahányszor a Várban járok, soha nem hagyom ki a Ruszwurm cukrászda habos krémesét, de most először a Nemzeti Galériába igyekszem, a már január óta tartó orosz avantgárd képzőművészeti kiállításra. Kandinszkij az egyetlen orosz avantgárd művész, akinek ismerem a műveit, így kíváncsian lépem át a múzeum kapuját.
A kiállítás igazán különleges: a Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeumnak az 1910-20-as évek között született orosz avantgárd válogatott gyűjteménye először látható távol hazájától. (Csak hogy tudd: Jekatyerinburg Oroszország negyedik legnagyobb városa 1723 óta, mikor is I. Nagy Péter cár vasfeldolgozó üzemet építtetett az Iszety partján. A települést I. Katalin cárnő tiszteletére nevezték el.)
A múzeum termei vörös és fekete háttér színekkel kombinálva forradalmi hangulatot árasztanak, és ez a forradalmi izzás végigkísér az egész tárlaton. Minden mű rendkívül izgalmas, hosszú percekig tart, míg tovább tudok állni egy újabb számomra ismeretlen művész, eredeti, jellemzően az orosz néphagyományokat ötvöző intenzív színeket használó alkotása felé, hogy újabb nagy szippantásokkal szívjam magamba ennek a különleges tárlatnak minden porcikáját. Az első teremben még érezhető a francia expresszionisták hangulata, néhány orosz ikon is fellelhető, mely enyhén utal a kor általános művészetére.
Könnyű tájékozódni a képek között, mert a tárlat elején és végén is képbe kerülhetünk a kor történelmi és művészeti eseményeiről egy idővonal segítségével. Minden terem irányzatokra és művészcsoportokra bomlik, rövid ismertetőkkel, melyeket érdemes végigolvasni, mert jól összefoglalt, hasznos információkat tartalmaznak.
Lady in pink (Artist's sister Anna Rozanova), 1911 #olgarozanova #cubism pic.twitter.com/ZfTGQfrwtg
— Olga Rozanova (@artistrozanova) June 27, 2021
A kiállítás az 1917-es forradalom hevében született, a moszkvai Közoktatási Népbiztosság döntése nyomán. Célja az volt, hogy az ország területén létrehozott művészeti nevelési központokba eljuttassák az orosz művészet színe-javát. Az állam megvásárolta a kortárs orosz művészet összes irányzatát, hogy a művészet mindenkié legyen. A neoimpresszionista, a kubizmus, a neoprimitív, a geometrikus absztrakció és a szuprematizmus, sorakozik fel a tárlaton. Nehogy most megijedj, kedves olvasó! Bevallom, művészettörténeti háttér ide vagy oda, első blikkre nekem sem volt meg minden irányzat. Ha viszont szeretnétek mélyebben elmerülni a témában, arra is adódik alkalom, hiszen minden teremben van egy összefoglaló tábla.
Olyan az egész, mintha a művészek érezték volna a politikai változás szelét, és szerettek volna nyomot hagyni a világban a jövő számára. A mai napig inspiráló, rendkívüli képzőművészeti munkát hoztak létre ebben a rövid, de termékeny tíz évben.
Az orosz avantgárd művészetnek köszönhető, hogy egy társadalmi megújulásban a nők egyenrangú művészként alkothattak ebben az időben. Feltűnően sok női képzőművész munkája látható a tárlaton, ami – valljuk be – igen ritka Európában ebben a korban.
Kultúrpolitikai program volt, hogy a nők egyenrangú társként dolgozhattak különböző művészeti fórumokban. A csoda nem tartott sokáig a sztálini diktatúra évei alatt a festmények süllyesztőbe, a művészek feketelistára kerülnek. Sokan elhagyták a hazájukat, és Franciaországban próbáltak szerencsét.
A kiállítás közepe táján egy szűk fekete folyosón visz át az út, ahol mozgóképes installációkon keresztül időutazásba csöppenek. Korabeli dokumentumfilmek futnak több képernyőn egyszerre. Bepillantást nyerhetek az Orosz Birodalom és a cári család életébe, a következő kivetítőn pedig már bányamunkások húznak emberi erővel csilléket, majd első világháborús tankok, éhező utcagyerekek láthatók, végül Sztálin és Lenin a nép között. Tényleg csak kapkodom a fejem. Hirtelen átérzem a változás szelét, mely a következő termekben már szemmel látható. Kifehéredett falak, absztrakt kompozíciók és záróakkordként rövid, vicces művészfilmek gyűjteménye.
A kiállítás képeiben megérzem azt az izgalmas forradalmi tartalmat, ami egy elfojtott, hosszú ideig cenzúrázott világ előtt még képes volt tündökölni. Az orosz avantgárd művészete egy utolsó szikra a sztálini diktatúra előtti világból. Negyven alkotás, tökéletes körítés, izgalmas élmény, ajánlott kulturális kikapcsolódás. (És akkor most jöhet a krémes a Ruszwurmban!)
Ujvári Bea
Kiemelt képünk forrása: YouTube/ Екатеринбургский музей изобразительных искусств