-

Igen, megtettem. Nem tudtam neki nemet mondani. Hiába tartottam magam hősiesen két hétig, végül újra összejöttünk. Először titokban, nem mertem szólni róla senkinek, de az ilyen heves, magas fokú érzelmeket nem lehet titkolni sokáig senki előtt. A barátaim persze megmondták, hogy ez lesz, hogy úgysem tudok majd neki ellenállni. Igen, sajnos, hál’ istennek igazuk lett.

Újra boldog voltam, annyi sok (összesen gyötrelmes 12 napos) viszontagság után ismét örömmel habzsoltam két pofára, nevetve, kacagva, majd a végén kielégülve dőltem hátra, a számat pedig megtöröltem egy szalvétába. Az akaraterőm olyan hevesen ugrott fejest egy magas hídról, hogy nem volt időm sem megállítani, és úgy loccsant szét, mint egy túlérett dinnye augusztus végén.

Nem tudok az indiai konyháról lemondani, ez van, be kell látni, nem akarok nélküle élni, mert képtelen vagyok rá. Gyenge vagyok, és nagyon szeretem. Ennyi.

Most, hogy ezen a vallomáson túl vagyok, mégsem róla lesz szó. Hanem a hamburgerről. A hambi ugyanis a második helyen áll a szerelmi listámon. Sosem előzné meg az indiait, de a második hely is éppoly becses.

Az a helyzet, hogy a múlt hétvégén KisAnyával hamburgert készítettünk otthon. Ami egyet jelentett a keserves szakítás után elkezdett még keservesebb fogyókúrám dicstelen végével... hát, így jártam.

És, ha már így jártam, akkor le is jegyeztem a mi saját, családi hamburgerünk receptjét nektek. Íme.

A hamburgerben az a jó, hogy szinte bármit tehetsz bele, amit éppen otthon találsz. És amire nálunk anyukám azt mondja, hogy jó lesz, az jó is lesz. Így alakult ki ez a majd' minden szabályt felrúgó házi burger recept. Isteni!

Persze... mondjatok a fogyókúrázónak egy olyan diétagyilkos ételt, amit ne találna fenségesnek! Na, ugye.

Hozzávalók (két darab burgerhez):

– 30 dkg marhahús

– 2 nagy buci

– salátalevél (tetszés szerint választható, mi szívsalátát használtunk)

– paradicsom

– edami sajt

– ketchup, majonéz

– vöröshagyma, fokhagyma

– 1 db tojás

– só, bors,

Ledarálom a húst, beleütöm a tojást, sózom, borsozom, reszelek bele vöröshagymát és egy gerezd fokhagymát, adok hozzá egy kis ketchupot, és összedolgozom. Pihentetem egy kicsit. Annál finomabb, minél jobban összeérnek az ízek. Pihenés után jó ujjnyi vastag pogácsákat gyúrok belőle, a buci méretétől függően. És megsütöm sütőben (Kisanyától így tanultam. Ne kérdezzétek, hogy miért, szerinte így egészségesebb, és ha ő így készíti, akkor nincs vita).

Közben megpirítom a bucikat, megágyazok egy kis salátával, ráteszem a húspogikat, megszórom reszelt sajttal, belefektetem a sajtfészekbe a paradicsomkákat, rá hagymakarikák, ketchup, majonéz... és már lehet is rányomni a buci tetejét.

egyszemélyes konyha

Tessék enni! Jó étvágyat!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Solomka