-

Tudom, hogy a szenteste alapvetően a kis Jézus születéséről szól. Gyerekkorunkban nekünk is be kellett vonulni a szobánkba, megvárni, amíg felöltözteti „a Jézuska" a karácsonyfát, és lerakja alá az ajándékokat. Én is ugyanolyan csillogó szemmel ünnepeltem a születését, és még az sem zavart, hogy sohasem láttam őt „élőben", mert a tiszta szívű gyermeki léleknek őszinte a hite is. És ma is hiszek, nem mondom, hogy nem. De, mitagadás, egy kicsit brenkó vagyok Jézusra.

Mert december 24-ről mindenkinek ő jut az eszébe, még fát is állítanak a tiszteletére, összejönnek a rokonok, megy a dínom-dánom, sütés-főzés napokig, senki nem beszél másról, csak a karácsonyról. Sőt... továbbmegyek: (eddig ebbe bele sem gondoltam) filmeket készítenek róla, dalokat írnak hozzá, misét tartanak érte a templomokban... Ahány ház, annyi szokás persze, meg annyiféle vallás, de azt biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy december 24-én Jézus a király.

Én meg ülök a fa mellett, bontogatom az ajándékaimat, örülök, mert tök jó, hogy a születésnapjára engem is meglepnek a rokonok, végigeszem a szülinapi menüt, ahogy kell, fel is szedek néhány kilót (ez is miatta történik, tessék) és mégis hiányérzetem van.

Amikor anyukám 1985-ben kitalálta, hogy engem márpedig Évának fog elnevezni, akkor eszébe se jutott a karácsony. (Jó, hogy nem, hisz' január volt épp, és valószínűleg tele lehetett a töke az ünneppel, gondolom, örült neki, hogy túl volt rajta.) Nem gondolt arra, amikor elnevezett, hogy a névnapom egybeesik Jézus szülinapi bulijával, és a kutya se fogja az ő elsőszülöttjét felköszönteni december 24-én, aznap, amikor a közösségi üzenőfal is csak a girlandokkal meg a merryxmasszel van tele. Pont senkinek nem jut eszébe Éva, azaz én. Nem bizony, még anyámnak se. Pedig ő követte el ellenem ezt a merényletet.

És ne jöjjön nekem senki az Ádámokkal, mert volt valaki olyan kegyes (ki is?), hogy adjon egy utolsó kegyelemdöfést a nagy becsben tartott Éváknak, és szeptember 9-re bevésetett a Gergely naptárba plusz egy Ádám napot. Őt meghívnám egy kávéra, csak úgy dumálni, hogy mit érzett akkor, amikor ezt kitalálta.

Ráadásul a legjobb barátnőmet és az anyukáját is Évának hívják, így nekünk annyi maradt, hogy december 24-én szépen átslattyogunk egymáshoz (még szinte pizsamában), és halkan, suttogva, nehogy valaki észrevegyen bennünket, felköszöntjük egymást. Még mi szégyelljük magunkat, hogy Jézus nagy napján akarjuk magunkat ünnepelni.

Jó, az egy kicsit vigasztal, hogy van egy Zoltán nevű barátom, aki március 8-án (nőnapon) ünnepli a névnapját meg a szülinapját is egyszerre. Hahaha! Sovány vigasz a káröröm, de akkor is megnyugtat. Bocs!

És akkor most, ezen a szentséges napon eldöntöttem, hogy ünnepélyesen, karácsony tiszteletére, szívem minden szeretetével, és Jézus iránt érzett alázatommal, megünneplem magamat is. Mert nehogymár ne... meg amúgy is.

Úgyhogy, éljenek az Évák, minden Éva ezen a világon! A név jelentése: Élet, és életet adó, amivel mélyen egyetértek, és amit én igazolok is.

És persze, mielőtt elfelejtem: mindenkinek boldog karácsonyt! Jézusnak meg (nagy duzzogva) Happy Birthday!

A kiemelt kép a szerző tulajdonában van