-

Kiszakadt belőlem a történet,

mint ahogy a tegnapi seb alól fakadt ki a genny,

ahogy egy kicsit megpiszkáltam.

Ömlöttek a sorok, gyors egymásutánban igyekeztek kifelé,

valamit mondani akartak még neked.

Nem tudtam, van-e értelme ennek az egésznek,

hogy nem felesleges-e már amúgy is minden,

meg, hogy egyáltalán érted-e, amit a mondatok jelentenek.

Eszembe jutott a koncert, amire utoljára elvittél.

A zenész a magas pódiumon állt, egyedül,

egy széles és erős fénysáv szegezett rá fegyvert a reflektorból.

Bámultam a széles és erős vonalat, amely kettészelte az arénát,

és az jutott eszembe, milyen rohadtul gyors a fénysebesség,

mennyire irtózatos nagy a világegyetem,

és milyen kicsi vagy benne te... meg én,

és pont ennyire jelentéktelen a mi történetünk,

a kettőnk közt feszülő párharc pedig ugyanúgy reménytelen,

mert lehet, hogy holnapután már nem leszünk,

mint ahogy a kifakadt seb is begyógyul,

úgy tűnünk el együtt a föld színéről.

Te meg én, apró kis porszemek…