„Várj, míg a lelked lecsillapodik!”

Ezt a tanácsot egy több mint 1300 férfi és nő bevonásával végzett online vizsgálat egyik résztvevője írta arra a kérdésre, hogy milyen tanácsot adnál annak, aki nemrég vált el, vagy csak most vág bele a párkeresésbe a válása után.

A statisztikák szerint a válások idején általában a harmincas éveink elején járunk, és mire negyvenévesek leszünk, már van egy új párkapcsolatunk, vagy új házassági anyakönyvi kivonat lapul a fiókunkban. Ez a kutatás viszont (mivel egy párkereső oldal végezte), olyanokat érintett, akik még mindig keresték „az igazit.”

A vizsgálatban résztvevők többsége 40 éves elmúlt, és legalább két gyermeket nevelt. Az adatok pedig azért is izgalmasak, mert nemcsak azt mutatják meg, miben más egy negyven körüli elvált szülő párkeresése, hanem azt is, hogyan élik túl (és hogyan élik meg) a válást a nők és a férfiak. Ez utóbbi különösen érdekes, hiszen nagyon kevés adatunk van róla. Mi több, ezek az adatok homlokegyenest ellentmondanak annak a közkeletű vélekedésnek, hogy a „férfiak könnyebben veszik a problémákat” vagy „a férfiak nem élik meg igazán az érzelmi kríziseket.”

Magány vs. felszabadultság

Ez a kutatás is azt erősítette meg, hogy ha nem is mutatják ki, azért a férfiak nagyon is érző lények Legfeljebb nem nagyon tudják, hogy mit kezdjenek velük. A férfiaknak alig egy százaléka kért segítséget a válás idején. A nőknél ez az arány több mint 60 százalék volt – noha körükben sem annyira a professzionális segítők, mint inkább a családtagok, barátok álltak az első helyen. A férfiak magára hagyottsága (vagy magára maradottsága) a válás utáni domináns érzésekben is megjelenik.

Arra a kérdésre, hogy milyen érzésekkel, állapotokkal találkoztak a válás után, a férfiak az alábbiakat jelölték be legnagyobb arányban: magány, csalódottság, szomorúság és bizonytalanság.

Ezzel szemben a nők domináns érzése a felszabadultság volt. Amit a szomorúság, a bizonytalanság, a pénzügyi instabilitás és a magány valamint az öröm követett.

A férfiaknak egyetlen pozitív érzés sem került a Top 6-ba, míg a nőknél kettő is. Mi több, a felszabadultság érzése a maga 59 százalékos arányával a legmeghatározóbb a nők számára a válás után.

A férfiaknál ugyanezen a helyen 58 százalékkal a csalódottság állt.

Válás előtt vs. válás után

Sok nemzetközi kutatás foglalkozik azzal, hogy míg a válásig tartó időszakban a nők „vannak rosszabbul”, hiszen ők szembesülnek a házasság nehézségeivel, a mindennapok kudarcaival, addig a válás utáni időszak általában a férfiak számára megterhelőbb.

Ők gyakran csak ekkor kezdik el komolyan venni a házastársuk által már korábban jelzett gondokat, és ilyenkor döbbennek rá, hogy a kapcsolat tényleg tönkrement, egyedül maradtak. Nyilván nagyon sokféle változata van egy válásnak attól függően, hogy ki lépett ki, miért és hogyan, mégis úgy tűnik (és mostanra magyar adataink is vannak erről), hogy

a férfiak számára nem a házasság megromlása az igazi krízis, hanem a válás ténye.

Talán ezzel is magyarázható, hogy kétszer annyi férfi érez bosszúvágyat a válás után, mint nő (bár még így is ez a legkevésbé jellemző érzés mindkét nemnél a maga nyolc százalékos reprezentációjával).

Sokszor egymásnak ellentmondó érzések kavarognak bennünk válás után. S bár sok mindennel meg kell küzdeni, mégis csak nagyon-nagyon kevesen (a nők öt, a férfiak nyolc százaléka) gondolta a vizsgálat résztvevői közül, hogy nem volt jó döntés a válás. Mi több, ahogy múlik az idő, egyre jobb döntésnek tűnik.

Míg a 40 év alatti válaszadók közül minden ötödik gondolta úgy, hogy válás után több ideje jut magára, és jobb életminőséget tud megélni, addig ez az arány a 40 év felettiek között közel 50 százalékos.

Egyedülálló szülők, ismerkedés 40 fölött

Arra a kérdésre, hogy mi okozza a legnagyobb problémát az egyedülálló szülőknek: a 40 alattiak a magányt és a szex hiányát jelölték meg. A 40 év felettiek többsége viszont azt, hogy nincs kivel eltölteni a szabadidőt.

A negyvenes évek abban is fordulópontot jelentenek, hogy mi okozza a legnagyobb gondot az ismerkedésben. Negyven éves kor alatt az elvált szülő általában nem szeretne gyerekes emberekkel ismerkedni, fél az új kapcsolattól, és az időhiány is komoly gond. 40 felett viszont bejön listavezetőként: hogy olyan régóta vagyunk egyedül, nehezen nyílunk meg. Vagy, ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: „Elképzelhetetlennek tűnik számomra, hogy egy idegen ideköltözzön, és használja a vécémet, fürdőszobámat.”

A 40 felettiek a vizsgálatban határozottan jobban jöttek ki a gyerekekkel és az önképükkel kapcsolatos kérdésekben is, mint a fiatalabb társkeresők. Az adatok tanúsága szerint ez a korcsoport kevésbé szorong azon, hogy a gyerek túljutott-e a váláson, elég jól van-e, vagy azon, hogy mit gondol róluk a volt partnerük.

Akár férfiak vagyunk, akár nők, akár túl vagyunk a negyvenen, akár nem, a válás komoly érzelmi teher, amivel sokat kell dolgozni.

Időbe telik, míg újra képessé válunk egy párkapcsolatra: azaz nehéz megbízni valakiben, elköteleződni, megélni felé a kiszolgáltatottságunkat, és megosztani vele a hétköznapokat (melyekbe igen gyakran egy gyerek is beletartozik). Úgy tűnik azonban, hogy 40 felett bátrabban és őszintébben éljük az életünket, és már nem annyira arra vágyunk, hogy megtaláljuk az igazit, hanem arra törekszünk: mi magunk legyünk valaki más számára az a bizonyos „egyetlen.”

-

Dr. Gyurkó Szilvia hiánypótló könyvét a gyerekközpontú válásról ITT találod.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Stokkete