–

„1984-ben Wolfgang Petersen elképesztően sikeres filmet készített a Végtelen történetből, Ende hiába harcolt a szerinte borzalmas giccs ellen, mindössze néhány jelenetet vágtak ki a moziból” – írtam Michael Ende halálának évfordulóján, amikor egy hosszabb cikkel is megemlékeztem hatalmas életművéről. 

Michael Ende a 20. század egyik legsikeresebb német szerzője: a Momo mintegy 40 nyelven jelent meg, és 13 millió példányban kelt el világszerte, a Végtelen történettel pedig végleg beírta magát a halhatatlanok közé. 

WMN Fesztivál 2026

Nos, a Momo feldolgozására talán túlzás volna azt állítani, hogy „borzalmas giccs”, de azt hiszem, a film felhőtlen élvezetétől maguk az alkotók fosztották meg azokat a nézőket, akik Michael Ende Momo című könyvét többször is elolvasták, mert

Ende legfőbb üzenetét a mába csomagolták.

Michael Ende időtlen klasszikusából 2025-ben készült egy újabb filmadaptáció. A nálunk most bemutatott produkciót látva viszont nem vagyok biztos abban, hogy kiállja az idő próbáját. Így az, aki a történet mélyebb rétegeit keresi, lehet, hogy kissé csalódott lesz, ám ha színvonalas családi filmet szeretne látni, akkor egy kellemes filmélménnyel távozhat a moziból.  

A könyv története dióhéjban

Momo, a titokzatos múltú árva kislány egy kisváros szélén álló amfiteátrum romjai között él. Különleges képessége, hogy úgy tud meghallgatni másokat, mint senki más: a haragosok kibékülnek, a szomorúak megvigasztalódnak mellette. Hamarosan az egész környék a szívébe zárja, legjobb barátai az idős utcaseprő, Beppo, és a fiatal mesemondó, Gigi (a filmben Gino).

A városban feltűnnek a szürke urak, az Időtakarékpénztár ügynökei. Elhitetik az emberekkel, hogy a barátság, a játék, a pihenés és a szeretteikkel töltött idő csak időpocsékolás, ezért minden megspórolt percüket rájuk bízzák. A szürke urak az ellopott időből sodort szivarok füstjével tartják életben magukat, miközben a város lakói lassan elidegenednek egymástól.

Momo azonban ellenáll nekik, ezért a szürke urak üldözni kezdik. A jövőbe látó teknős, Kassziopeia elvezeti őt Hora mesterhez, az idő őrzőjéhez, aki megmutatja neki az idő forrását, majd arra kéri, állítsa meg az időtolvajokat. Miközben a világ egy órára megdermed, Momo Kassziopeiával és egy idővirággal a kezében elindul, hogy visszaszerezze az emberek ellopott idejét.

A Momóból már 1986-ban is készült mozgóképes feldolgozás (ez volt az utolsó filmje Anjelica Huston apjának, John Hustonnak).

A film nem bízik eléggé a nézőkben

Momo kifejezetten úgy néz ki, mint egy hajléktalan gyerek, már az első jelenetek egyikében kiderül, hogy visszaváltható palackokat gyűjt az amfiteátrumban, ebből próbál megélni. Az „üzenetet” is rögtön megkapjuk:

 

Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!

Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!

Szükségünk van a támogatásodra.

Megnézem a tagsági csomagokat
vagy bejelentkezem

Both Gabi

Kiemelt kép: Christian Rein / Constantin Film / Rat Pack Filmproduktion, Forrás: Mozinet