–

Vizet forralok, hogy elűzzem a hideget. Egy bögre teával bevackolom magam a kanapéra, olvasni kezdek, de a sorok elúsznak, elbambulok. Kortyolnék egyet, de magamra borítom a forró italt. Felordítok. A mellemen folyik végig a menta. Éget. Éles, könyörtelen a fájdalom. A pokróc után nyúlok, azzal próbálom felitatni. A bőröm hólyagos marad, érzékeny és idegen. Fel kéne öltözni.

Másnap orvoshoz kell mennem. Rutinvizsgálat. Az égést nem említem, de odacsúszik a doki tekintete. Rákérdez. Csóválja a fejét, kalciummal tessék kenegetni.

Fáj, amikor a pólót kell húznom. Percekig nézem magam a tükörben, végighúzom az ujjaim a piros területen. Mintha nem is saját magam érinteném.

A melleim hetykék. Megszerettem őket. Nem voltak mindig ilyenek. Sokáig nem is voltak.

Lapos vagy. Minek neked melltartó? Visszhangzik még néha most is a fejemben a kamasz osztálytársaim hangja.