–

„Amikor már nem lesz, aki ellássa az ügyeletet, olyan kollégákat küldenek majd, akik nem szakképzett pszichiáter szakorvosok, nem szakképzett szakdolgozók – tehát egyre kevesebb hozzáértéssel és egyre nagyobb terhelés mellett fogják végezni ezt a munkát.

Már most sufnituning megoldásokkal működik a pszichiátria, ami mutatja, hogy az összeomlás nem olyan, mint egy híd, ami egyszer csak leszakad, hanem azt jelenti, hogy folyamatosan egyre színvonaltalanabb az ellátás. Ha a sebészet leáll, és nem tudnak operálni, akkor a beteg nem tud lábra állni vagy meghal – viszont a mentális egyéségügyben is vannak sürgősségi állapotok, mint a szuicídium, tehát az öngyilkosság, a gyógyszermellékhatások vagy az alkoholmegvonás, és akkor a több éves várólistákról és a súlyos rendszerszervezési hibákról még nem is beszéltünk” – mondta dr. Spányik András.

Ahogy arról mi is írtunk, január 30-án a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben maradó orvosok petícióban fordultak a fenntartóhoz, az Országos Kórházi Főigazgatósághoz, amelyben azonnali beavatkozást kértek. Az ok a létszámhiány a pszichiátriai és addiktológiai ellátás országos központjaként működő intézetben:

az elmúlt kevesebb, mint két évben 15 pszichiáter mondott fel, akik közül többen most töltik a felmondási idejüket, így márciusra teljesen ellehetetlenül a betegellátás – ezért két osztály bezárását is kérték a betegbiztonság érdekében.

A távozási hullám nem független a Nyírő OPAI főigazgatójának kinevezésétől: a korábban ezoterikus akadémiát is irányító Ézsi Robinnak ugyan van orvosi végzettsége, de nem pszichiáter – ám a szakmai aggályok és kritikák ellenére 2024 márciusa óta vezeti az intézményt. Ézsi vezetői stílusát több volt és jelenlegi dolgozó kifogásolta, „toxikus légkörről”, bizalomvesztésről és a szakmai irány hiányáról beszéltek. 

A Nyírő OPAI orvosainak petícióját követően, február 17-én az Országos Kórházi Főigazgatóság közleményében azt nyilatkozta: „az ügyeleti és betegellátási rend a hatályos jogszabályoknak és szakmai protokolloknak megfelelően működik. A betegellátás folyamatos és biztosított, a betegek biztonságos, szakszerű ellátása minden intézményben garantált.” Valamint, hogy „az ellátórendszer működőképessége stabil.”

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) ezután február 18-án közleményben tudatta, hogy a fővárosi pszichiáterek március utolsó napjáig adtak határidőt: ha addig nem sikerül megoldani a helyzetet, onnantól nem vállalnak önként többletmunkát.

A MOK közleménye nyomán a döntés okai: 

• A működőképességet megőrző szakmai javaslatok teljesítése helyett a döntéshozók átvezényléssel fenyegetik a szakorvosokat,

• az évek óta elmaradt infrastrukturális beruházásokat ahhoz kötötték, hogy az orvosok önként vállalják a kialakult helyzet megoldását.

• Mindeközben a súlyos létszámhiánnyal küzdő intézményekben létszámstopot rendeltek el a pszichiáterek munkahelyváltásának megakadályozására.

„Az volna a kérés és a nyomásgyakorlás célja, hogy vegyék észre: az már tényleg a jéghegy csúcsa, hogy kineveznek egy olyan embert, aki nemcsak, hogy nem ért ahhoz a szakterülethez, aminek az élén van, hanem nagyon rossz vezető és toxikus légkört teremt. Ez azt is jól mutatja, mennyire lenézi és a sor végére sorolja a döntéshozás az egyébként is nagyon stigmatizált mentális betegeket és ezt a szakmát” – mondja dr. Spányik András.

Miért nem megoldás az átvezénylés?

Havonta két, egyenként 24 órás ügyeletre kötelezhetők az orvosok, magyarázza dr. Spányik András. „A legtöbb helyen a fiatal szakorvosok és a rezidensek ügyelnek, a kettő fölötti ügyeletre viszont ők sem kötelezhetők. Afölött csak önként vállalt többletmunkával lehet ügyeletet vállalni, ehhez pedig egy külön szerződést is kell kötni az orvosokkal – ezt mondják most fel.”

A pszichiátrián a nap minden órájában kell lennie szakdolgozónak és orvosnak is, hiszen akut pszichiátriai osztályokról is beszélünk, amiket nem lehet nélkülük működtetni, mondja dr. Spányik András. Ám sokszor már most sincs meg az a szakdolgozói és szakorvosi létszám, ami az előírt minimum lenne. 

Ahogy az a MOK közleményéből is kiderült, a kialakult helyzetet a fővárosban a döntéshozók átvezényléssel tervezik kezelni. Ennek a következménye dr. Spányik András szerint az lenne, hogy „még kizsigereltebb, még fáradtabb orvosok, vagy adott esetben más, tehát nem pszichiátriai szakterületekről átvezényelt kollégák látnák el a betegeket”.

Csakhogy a feladatok nem kiválthatók más szakterületek szakorvosaival.

„Egy fül-orr gégész nem fogja tudni az antipszichotikumok és más pszichiátriai gyógyszerek dózisát. A beugró orvosok nem ismerik a betegeket, nincs helyismeretük, nem tudják a gyógyszerezést, ami életveszélyes. Nyilván, lehet telefonos konzíliumokat tartani, erre mondom, hogy mindenre van »megoldás«.“

Nem a demens betegnek kellene a pszichiátrián feküdnie

A magyarországi pszichiátriai osztályok a rendszer túlterheltségének és rosszul szervezettségének áldozatai. Aminek három nagyobb tünetéről, illetve következményéről is beszélt lapunknak dr. Spányik András.