Zsurek, tökös kakiszilva-kompót, sült paprika – melengesd meg a bendőd 3 ízbomba levessel!

–

Ha időgépem lenne…

Emlékszem, gyerekkoromban egy ízben a levesimádó nagybátyámat ostoroztam hosszan: mégis hogy lehet, hogy ő ennyire szereti azt a fogást, ami szerintem a világ legunalmasabb dolga? Akkoriban persze számomra a tartalmas levesek csupán a kötelezően lenyomandó, vagyis bekebelezendő feladatot jelentették a vágyott második – palacsinta, máglyarakás, szilvásgombóc – előtt. Nos, ha lenne egy időgépem, én bizony nem a történelem hibáit utaznék vissza kiküszöbölni, hanem arra a napra állítanám be a műszerfal mutatóit. Juszt is odaállnék a nagybátyám mellé, és jól szembe nevetném gyerekkori önmagamat:

„barátocskám, eljön az idő, amikor benő a fejed lágya, és a fél karodat oda fogod adni egy tál jó levesért!” 

Azért az kész szerencse, hogy nem kell testrésszel fizetnem az ételért, ellenben kifejezetten sok időt töltök azzal, hogy újabb és újabb ételeket találjak ki magamnak. Ezekből hoztam neked kettőt, ráadásnak pedig egy lengyel remeket, a zsureket, aminek a belbecse legalább olyan izgalmas, mint a neve.

Tökös leves kakiszilva-kompóttal

Elsőként essünk is túl a bizarr elnevezésű kreálmányomon. Az alap a sütőtök, ezt fejeltem meg még két dimenziónyi narancssárga gyümölccsel.

A sütőtököt félbe-negyedbe vágva sütőben puhára készítettem. A húsát kikapartam, majd egy fazékban összeturmixoltam 250 mililiter kókusztejjel. Átforraltam, sóztam, ment bele egy kevés csili is, majd belekevertem két kifacsart narancs levét.

Erre az alapra – hogy ne legyen unalmas a krémleves – kakiszilva-kompótot készítettem. A kakiszilva, avagy datolyaszilva (de hívják sharongyümölcsnek és hurmának is) Ázsiában honos gyümölcs, gyönyörű, fényes, narancssárga héja van, éretten puha és lédús, amellett vitaminokban igen gazdag. 

Négy gyümölcsöt felkockáztam, kevés vízen megpároltam egy csipet gyömbérporral, csipet sóval, két-három evőkanál barnacukorral és egy fél citrom levével – ezt kanalaztam aztán a levesem tetejébe.

Sült kápia meglepetés fetasajttal

Ha szereted az ajvárt, akkor ezért a levesért rajongani fogsz! Egy kiló kápiapaprikát megmostam, majd a sütőben kissé lepirítva megsütöttem. Miután kikanalaztam a magját, összeturmixoltam fél liter passatával (azaz nyers paradicsompürével), fél liter vízzel, felforraltam, sóztam, borsoztam.

A tányérban a tetejére fekete olajbogyót tettem, illetve réteslapba csomagolt fetasajtot. Ehhez egy-egy lapot átsimítottam olivaolajjal, a közepére tettem egy szelet fetasajtot, szépen becsomagoltam, mint egy ajándékba szánt könyvet, majd airfryerben 12 perc alatt aranybarnára sütöttem – de sütőben ugyanilyen jól működik.

A lengyel savanyú leves, ami minden bajból kikúrál

Zsurek… ezt a nevet szerintem csak szerelmesen lehet suttogni. Ha pedig megkóstoltad, még inkább, főleg, ha rajongsz a savanykás ízekért!

Szerintem másnaposságra is remek gyógyír – bár ezt nem teszteltem, mivel nem iszom alkoholt lassan két éve. Ha a halálsoron kellene utolsó vacsorát rendelnem, akkor ez mindenképp rajta lenne a short listemen. (A halászlé, a vegán ramen és a Pho mellett.) Na de lássuk a receptet! (Fontos: ahány ház, annyi szokás. Ha te nem így készíted, oda se neki!)

Inkább alacsony, mint közepes hőfokon megizzasztottam 20 deka húsos szalonnát. Ez egy türelemjáték, nem kell elkapkodni, és akkor egyenletesen kiolvad belőle a zsír anélkül, hogy megégne itt-ott. A végefelé mellé dobtam 20 deka füstölt tarját felkockázva (ezt nyugodtan el lehet hagyni, nem része az alapreceptnek), illetve pár szál lengyel kolbászt felkarikázva (ez viszont fontos kelléke!). Lepirítottam egy kicsit, majd szűrőkanállal kiszedtem a húsokat. A visszamaradt zsíron megdinszteltem egy felkockázott vöröshagymát, majd rádobtam a felaprított zöldségeket: két sárgarépát és egy fehérrépát karikázva, illetve fél kiló burgonyát kockázva. Sóztam, borsoztam, meghintettem majorannával, majd felöntöttem vízzel. 

Amikor a zöldségek megfőttek, akkor jött a medzsik: belekevertem két deci erjesztett rozst. Azaz: zsurt. Én ezt egy lengyel élelmiszert forgalmazó boltban vettem Budapesten, de ha nincs ilyen a közeledben, akkor sem kell kétségbeesni. Fűszeres Eszter főzőiskola-tulajdonos a kérdésemre elmondta az ő módszerét az erjesztett kovászra: „egy liter szűrt vizet elkevertem hat evőkanál rozsliszttel, beledobtam négy gerezd fokhagymát és két babérlevelet, de ez a két utóbbi elmaradhat. Vékony konyharuhával lefedtem, nem kötöttem le, csak hogy ne menjen bele semmi, de tudjon szellőzni. Mindennap átkevertem. Hét nap utan tökéletes, mehet a hűtőbe, vagy azonnal felhasználható. Akkor jó, ha jó savanykás az illata. Ilyenkor télen lehet beletenni egy darab kovászos kenyérhéjat, az gyorsítja a folyamatot. Langyos helyen a legjobb, ha áll, ilyenkor nem baj, ha a radiátor közelében van, de nem szabad rátenni. Van, aki leszűri, én hagytam így, jó sűrű lett tőle a leves.”

Végül visszakevertem a levesbe a húsokat, illetve ennél a pontnál tejföllel kell behabarni – én ezt nem tettem meg, mivel voltak laktózérzékenyek a társaságban, így a tejfölt mindenki maga keverte bele az ételbe. Az erjesztett rozs miatt eleve sűrűbb a leve, így nem hiányzott a habarás. A tetejére félbevágott keménytojás dukál, én a szín kedvéért egy kevés újhagymaszelettel is meghintettem.

Fiala Borcsa