Amikor az év utolsó vacsoráján borul a bili – Megnéztük az Új év, új szerelem című filmet

–

A film címe alapján, bevallom, egy kicsit arra számítottam, hogy egy tipikus limonádéfilmet kapok, és az Új év, új szerelem eleinte annak is indult. Azonban ahogy haladtunk előre a történetben, azt vettem észre, hogy egyre inkább magába szippant a film, és csak kapkodtam a fejem, hogy kinek a sztoriját, személyes drámáját kövessem. Olyan volt, mintha nem is moziban ülnék, hanem ott lennék én is a gyászoló anya, Nomi lakásán, és a karakterekkel együtt élném meg a boldog és néha rettentően kellemetlen, fájó pillanatokat is.

A dán színésznő, rendező és forgatókönyvíró, Paprika Steen neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen a Dogma-mozgalom olyan ismert filmjeiben is szerepelt, mint a Születésnap, az Idióták és a Mifune utolsó dala. Az IMDb adatlapja szerint eddig 77 produkcióban játszott, köztük olyan, Magyarországon is kultikussá vált filmekben, mint az Ádám almái, a Hogy szeretsz? vagy a Csendes szív. A forgalmazó, a Cirko Film közlése szerint az Új év, új szerelem Paprika Steen ötödik rendezése, ami tematikájában közel áll egy korábbi alkotásához, a Családi karácsonyhoz: ebben egy szentesti családi vacsora válik kissé hektikussá. 

Új filmjében azonban nem rokonok, hanem barátok gyűlnek össze, hogy együtt búcsúzzanak az évtől szilveszterkor. A vacsora vendégei – egy személy kivételével – évtizedek óta ismerik egymást. Vagy legalábbis

azt hiszik, tudják, mi zajlik a másik életében és fejében. Az év utolsó napján azonban borul a bili, és a halas fogáson és marcipános süteményen kívül terítékre kerülnek olyan kényesebb, nehezebb témák is, mint a házasságtörés, a pénz, a gyereknevelés és a veszteség.

A feszültség egyik forrása, vagy is inkább katalizátora Nomi új párja, Finn, aki nincs könnyű helyzetben: kívülállóként csöppen bele egy régóta összeszokott társaságba. Ő az új ember, aki nem ismeri a közös hagyományokat, a belsős poénokat, aki nem volt ott azokban a meghatározó pillanatokban, amikor a csapat igazán összekovácsolódott. Szerintem mind éltünk át ilyet, tudjuk, milyen nehéz is tud lenni az, amikor ismeretlenként szeretnék kapcsolódni egy olyan körhöz, ami valójában már nélkülünk is teljes egész – vagy legalábbis annak tűnik. Ám a történethez az is hozzátartozik, hogy a radiológusként dolgozó Finn sem nem könnyíti meg a többiek dolgát. 

Egy kényelmetlen emlékeztető arról, hogy az élet megy tovább 

Finn kifejezetten ellenszenves figura. Egy okoskodó, arrogáns, mindent jobban tudó fickó, az a típus, aki rendszeresen a szavadba vág, és akivel nem szívesen ülsz le egy asztalhoz, mert teljesen mindegy, milyen témát dobsz fel, néhány mondattal képes megölni a beszélgetést, és vele együtt a hangulatot is. Bár Nomi barátai igyekeznek nyitottak és támogatóak maradni, Finn személyisége finoman szólva sem megnyerő. 

Ugyanakkor nem árt azt sem látni, hogy Finn sincs könnyű helyzetben. Olyan szerepet próbál betölteni, ami szinte eleve kudarcra van ítélve: pótolni azt az űrt, amit az elhunyt Martin – Nomi párja és a kamasz Vincent apja – hagyott maga után.

Finn jelenlétét talán Martin legjobb barátja, a vacsoráért felelős, csokornyakkendős Jens viseli a legnehezebben, na nem azért, mert szőrösszívű lenne. 

Martin emléke viszont még túl friss, a hiánya túl nagy, és Jens számára Finn nemcsak egy új ember az asztalnál, hanem egy kényelmetlen emlékeztető is arról, hogy az idő, az élet megy tovább.

Kimondjunk minden beragadt szót 

Az Új év, új szerelem üzenete, tanulsága talán az, hogy gyakran

azt hisszük, tudjuk az igazat, mígnem megjelenik valaki, aki lehet, hogy ellenszenves, tapintatlan, ugyanakkor kimondja azt, amit senki más nem akar.

Ahogyan azt Finn is teszi, aki nem fél releváns kérdéseket feltenni, akkor sem, amikor az anyagiakról van szó vagy a depresszió gyógyszeres kezeléséről, és olyan érzéseket bolygat meg, amiket a körülötte lévők régóta elfojtanak. 

Ezek az érzések leginkább Nomin keresztül törnek felszínre, aki elég bátor és bizakodó ahhoz, hogy ne csak a saját és fia életébe, hanem a baráti társaságába is beengedje Finnt. Érdekes az is, hogy Nomi egyébként pontosan látja Finn hibáit, ahogy a jó tulajdonságait is, amiket mintha a többiek nem akarnának észrevenni. Tudja, hogy idegesítő, mégis megbízható, olyan ember, akire lehet számítani. Vagyis szinte mindenben az ellentéte Martinnak, és talán éppen erre van most szüksége.

A film története kapcsán azon is elgondolkodtam, hogy az olyan különleges alkalmakon, mint egy születésnap, karácsony vagy szilveszter, általában „az a módi”, hogy az ünnep és a békesség kedvéért félretesszük a sérelmeinket. Mégis lehet, hogy éppen, mondjuk, az év utolsó napja a legalkalmasabb arra, hogy minden addig elfojtott, beragadt szót és gondolatot kimondjunk, hogy valóban tiszta lappal induljunk neki az új évnek – ahogyan azt Nomi is megpróbálja.

Ha a beszámolónk felkeltette az érdeklődésed, akkor irány a mozi, országosan elérhető Paprika Steen filmje!

Kaiser Orsolya