Megéri szétválogatni – de mi történik a szelektív hulladékkal, miután kidobjuk?
Támogatott tartalom
„Minek válogassuk szét, ha a kukásautóba úgyis összeöntik az egészet?” – hangzik gyakran a kérdés. Aztán jön a többi: „Elég, ha a hulladék nagy részét szelektíven gyűjtöm, a maradék már úgysem számít, ugye?” „Ki kell mosni a joghurtos poharat?” „És oké, ha a karácsonyfa hálóját a műanyag gyűjtőbe dobom?” Gyakori kérdések ezek, és bármilyen banálisnak tűnnek is, a válaszokon naponta több tonna hulladék sorsa múlik. Mózes Zsófi írása.
–
Hatalmas halmokban áll a hulladék a Hamburger Recycling Hungary szelektív válogatóüzemében. A színek és formák kavalkádja elsőre kaotikusnak hat, de az itt dolgozók pontosan tudják, minek hol a helye.
„Jó lenne, ha semmi olyan nem kerülne ide, amibe nem szívesen nyúl bele az ember” – mondja Karczub Mária, a cég ügyvezetője, amikor arról kérdezem, hogy mi minden érkezik a lakossági hulladékkal a válogatóba.
A szalag mellett ugyanis emberek szortírozzák a szelektív hulladékot: gyors, rutinos mozdulatokkal válogatják a papírt és a műanyagot.
„A szelektív hulladékot itt, a telephelyen borítják ki a kukásautók, és külön-külön szalagokon válogatjuk tovább – minőségenként” – magyarázza Karczub Mária. A beérkező anyag minősége azonban még mindig hagy kivetnivalót maga után. „Lehetne sokkal figyelmesebben gyűjteni. Havonta ezerötszáz tonna műanyag érkezik csak ide. Kézzel nehéz mindent kiválogatni.”

A hulladékot homlokrakodóval töltik az adagolóbunkerbe, innen indul minden: a hulladék a válogatószalagra kerül, ahol gépek és emberek együtt dolgoznak azon, hogy minél több hulladék nagyobb arányban hasznosuljon újra. „A gép először nagyság szerint válogat, és megkülönbözteti, hogy a hulladék 2D-s vagy 3D-s” – meséli Karczub Mária. „A fóliák például az előbbiek, a PET-palackok és flakonok az utóbbiak.”
A következő fázisban jön az emberi szem és kéz: a dolgozók előtt elhaladó vegyes hulladékok közül mindenkinek megvan, mit kell kiszúrnia.
„Aki a PET-et figyeli, az azt veszi le, aki a fóliát, az azt. Bedobják a mellettük lévő kis nyílásba, az anyag leesik a tárolóba, és amikor az megtelik, anyagminőségenként bebálázzuk. Így lesz ezekből haszonanyag, amiket aztán a MOHU továbbértékesít.”
A jövő pedig még pontosabb válogatást ígér: „Januárban optikai válogatót telepítünk. Ez már a kisebb darabokat is felismeri, olyanokat, amiket az emberi szem nem lát.”
Melyik helyiségben mi lapul?
Ha körülnézünk otthon, rájövünk, hogy a papír, a műanyag és a fém szinte minden helyiségben jelen van.
A fürdőszobában a samponos flakon, a konyhában a tejfölös pohár és a konzervdoboz, a háztartási helyiségben a mosószeres flakon – és ott lapulhat egy régi villa is a fiók mélyén.

Fontos, hogy ezeket a termékeket – akárcsak a háztartásban felgyűlt tisztítószeres és kozmetikai flakonokat, tégelyeket, tubusokat – lehetőség szerint öblítsük ki, mielőtt kidobjuk őket.
Hova kerüljön a papír?
A legnagyobb bizonytalanság talán a papír körül van: sokszor nem egyértelmű, mi számít újrahasznosíthatónak, és mi nem.
A szelektíven gyűjthető papírhulladékok közé tartozik az összehajtogatott hullámkarton, a kartondoboz, a reklám- és egyéb újság, a szórólap, a csomagoló- és nyomtatópapír, a papír tojástartó, a füzet és a könyv. Vagyis nyugodtan mehet a gyűjtőbe például az elektronikai berendezések hullámkarton csomagolása vagy a postaládába bedobott áruházi reklámújság.

A tojástartó esetében azonban érdemes megnézni, valóban papírból készült-e – a műanyag vagy habosított változat ugyanis nem szelektálható papírként.
Viszont semmiképpen ne dobjuk ide a használt szalvétát, zsebkendőt, pelenkát, vagy egyéb higiéniai termékeket.
Sőt, ha egy elektronikai eszköz csomagolását dobnánk a papíros kukába, győződjünk meg róla, hogy nem maradt benne akkumulátor – ez ugyanis a bálázás során könnyen begyulladhat, és hatalmas károkat okozhat.
És még egy praktikus tanács: a nagyobb kartondobozokat, amelyek nem férnek bele a kukába vagy a zsákba, összekötegelve tegyük ki a gyűjtési napokon a kuka mellé.
Mi mehet a műanyag–fém gyűjtőbe?
A műanyag–fém kukába jöhetnek a REpontokon nem visszaváltható PET-palackok, tejtermékek kiöblített poharai és tégelyei, kozmetikai flakonok és tubusok, tisztítószerek csomagolásai, fólia, habosított fólia, műanyag kupakok, hungarocell, élelmiszerek műanyag csomagolása, többrétegű tejes- vagy gyümölcsleves dobozok, valamint fém italosdobozok, konzervdobozok, fémkupakok és kisebb fémtárgyak, például evőeszközök.

Ami viszont nem való ide: savas, lúgos vagy étolajos flakon, használt intimhigiéniai hulladék, benzines kanna, festékes vagy spray-doboz, elektronikai eszközök, elemek, akkumulátorok, CD-k, DVD-k. És bár anyagát tekintve műanyag, a karácsonyfa hálója sem való a gyűjtőbe. „Beleakad a válogatógépbe, más hulladék is rácsavarodik, és lehetetlen szétszedni” – mondja Karczub Mária.
A műanyag és a fém akkor hasznosítható a leghatékonyabban, ha tisztán kerül a gyűjtőbe.
„Nem kell vegyszerrel kimosni, de érdemes elöblíteni – akár használt vízzel is. Az a lényeg, hogy ne legyen benne maradék”
– teszi hozzá Karczub Mária.
A tisztán gyűjtött anyagok pedig új életre kelnek: a műanyagból flakon, doboz, zsák vagy akár ruházati cikk – például polár pulóver – készülhet, a fémből pedig új konzervdoboz, italosdoboz vagy autóalkatrész. Az újrahasznosítás nemcsak energiát és nyersanyagot takarít meg, hanem csökkenti a hulladéklerakók terhelését és a szén-dioxid-kibocsátást is.

Minden apróság számít
A hatalmas bálák mellett állva nehéz nem elgondolkodni azon, hogy amit a konyhában egy laza mozdulattal a szemetesbe dobunk, itt emberek keze között halad tovább. „A legfontosabb, hogy mindig gondolkodjunk, mielőtt eldobunk valamit” – mondja Karczub Mária. A szelektív gyűjtés ugyanis nem üres gesztus, hanem valódi döntés. És bár a hulladék útja innen messzire vezet, minden egyes bálába préselt flakon vagy kartondarab emlékeztet rá, hogy a változás nem a válogatószalagnál kezdődik – hanem otthon.
Képek: Chripkó Lili/WMN
Glow
Glow
