–

Az érzelmekre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint amik bennünk, a szívünkben jönnek létre – holott azok eredendően társas jellegűek, az interakcióink (vagy azok elképzelése, hiánya) során keletkeznek. Kísérletek kimutatták például, hogy emberek ötször gyakrabban nevetnek ugyanazon a videón, ha másokkal együtt látják, mint amikor egyedül nézik meg. De ez sajnos fordítva is igaz: ha a párunk, családtaguk, lakótársunk depresszióba zuhan, kutatások szerint mi is fokozottan ki vagyunk téve a pszichés nehézség kockázatának. 

Az érzelmek személyek közti terjedését az „érzelmi fertőzés” kifejezéssel szokták leírni a pszichológiában (patologizáló jellege miatt eléggé szerencsétlen módon).

Az Orbán-rendszer alatt láthattuk, hogy a központilag gerjesztett gyűlölet, a fenyegetettség, a düh hogyan itatta át az online (és néha offline) tereinket. Április 12-e óta viszont rég nem tapasztalt lelkesültség, remény és jókedv áramlik az országban. 

Sokan hetek óta úgy érezzük magunkat, mintha vidámparkban lennénk, a kedvenc csapatunk megnyert volna egy sportrangadót, vagy a mézesheteinket töltenénk a szerelmünkkel. Bár az eufórikus hangulatot a lélektani szakirodalom gyakran a mentális zavarok (például skizofrénia, mánia) tüneteként kezeli, illetve a szerhasználathoz köti, természetes módon is előfordul, pláne, ha csoportban éljük át. Sőt, az izgalomhoz, jó közérzethez társuló endorfinok szintje valójában a másokkal összehangolt tevékenységek során éri el a csúcspontját. 

Kollektív pezsgés: a Kossuth téren és a hírfolyamunkban

Ezt a jelenséget ragadta meg több mint egy évszázaddal ezelőtt az úttörő szociológus, Émile Durkheim is, amikor 1912-ben megalkotta a „kollektív pezsgés” terminust. A fogalom arra az állapotra utal, amikor egyfajta vibráló energia fut végig a közösségen: az életöröm eltölt minket, majd átterjed a csoportra, és másokról visszatükröződve még tovább fokozódik bennünk. Durkheim úgy vélte, a pozitív érzelmeink társas megosztása intenzívebbé teszi azokat, és egészen mély módokon forgat fel minket. 

Tanulmányok azóta is hangsúlyozzák, hogy

a kollektív pezsgés magában foglalja a figyelmünk azonos irányba való fordítását, ami által új közös valóságot hozhatunk létre; a viselkedésünk, a mozdulataink, a hangunk szinkronizálását (a közös tánc és ének szerepére még kitérek); és önmagunk meghaladását, ami által egy nagyobb egész részének éljük meg magunkat.

A társas identitásunk tágulni kezd, egyre többféle magyar embert érzünk hozzánk hasonlónak, így segítőkészebbé válhatunk. Az erkölcsi inspiráció, az együttérzés, a hála, a szeretet, a meghatottság, az ámulat, hogy ennyien itt vagyunk, mind-mind a kollektív pezsgés elemeit képezheti, és általában további pozitív érzékesek megtapasztalásához vezet. 

Hegedűs miniszter tánca mint össznépi, szimbolikus kurkászás