Szabad a tánc, a jókedv, a nemzet: mit ad, meddig tart a kollektív eufória? És mi jöhet utána?
Április 12-e, a szakértő kormánytagok jelölése, a rendszerváltó népünnepély, a miniszteri meghallgatásokon elhangzó gondolatok, és az a sokféle tiszteletteljes, emberi gesztus, amitől már teljesen elszoktunk az elmúlt 16 évben. A remény mellett ezekben a hetekben sokan visszakapunk valami mást is. Valamit, amiről talán csak elképzeléseink voltak, mert a felnőtt életünkben nem is tapasztalhattunk meg igazán: azt, hogy a nemzeti identitásunk öröm- és erőforrás. Utazom a villamoson, eszembe jut, hogy a mellettem álló is magyar, és ettől mosolygok. Mi történik itt? Meddig tarthat reálisan ez az eufória, és mire érdemes figyelnünk, amikor „lejövünk” róla? Milanovich Domi írása.
–
Az érzelmekre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint amik bennünk, a szívünkben jönnek létre – holott azok eredendően társas jellegűek, az interakcióink (vagy azok elképzelése, hiánya) során keletkeznek. Kísérletek kimutatták például, hogy emberek ötször gyakrabban nevetnek ugyanazon a videón, ha másokkal együtt látják, mint amikor egyedül nézik meg. De ez sajnos fordítva is igaz: ha a párunk, családtaguk, lakótársunk depresszióba zuhan, kutatások szerint mi is fokozottan ki vagyunk téve a pszichés nehézség kockázatának.
Az érzelmek személyek közti terjedését az „érzelmi fertőzés” kifejezéssel szokták leírni a pszichológiában (patologizáló jellege miatt eléggé szerencsétlen módon).
Az Orbán-rendszer alatt láthattuk, hogy a központilag gerjesztett gyűlölet, a fenyegetettség, a düh hogyan itatta át az online (és néha offline) tereinket. Április 12-e óta viszont rég nem tapasztalt lelkesültség, remény és jókedv áramlik az országban.
Sokan hetek óta úgy érezzük magunkat, mintha vidámparkban lennénk, a kedvenc csapatunk megnyert volna egy sportrangadót, vagy a mézesheteinket töltenénk a szerelmünkkel. Bár az eufórikus hangulatot a lélektani szakirodalom gyakran a mentális zavarok (például skizofrénia, mánia) tüneteként kezeli, illetve a szerhasználathoz köti, természetes módon is előfordul, pláne, ha csoportban éljük át. Sőt, az izgalomhoz, jó közérzethez társuló endorfinok szintje valójában a másokkal összehangolt tevékenységek során éri el a csúcspontját.
Kollektív pezsgés: a Kossuth téren és a hírfolyamunkban
Ezt a jelenséget ragadta meg több mint egy évszázaddal ezelőtt az úttörő szociológus, Émile Durkheim is, amikor 1912-ben megalkotta a „kollektív pezsgés” terminust. A fogalom arra az állapotra utal, amikor egyfajta vibráló energia fut végig a közösségen: az életöröm eltölt minket, majd átterjed a csoportra, és másokról visszatükröződve még tovább fokozódik bennünk. Durkheim úgy vélte, a pozitív érzelmeink társas megosztása intenzívebbé teszi azokat, és egészen mély módokon forgat fel minket.

Tanulmányok azóta is hangsúlyozzák, hogy
a kollektív pezsgés magában foglalja a figyelmünk azonos irányba való fordítását, ami által új közös valóságot hozhatunk létre; a viselkedésünk, a mozdulataink, a hangunk szinkronizálását (a közös tánc és ének szerepére még kitérek); és önmagunk meghaladását, ami által egy nagyobb egész részének éljük meg magunkat.
A társas identitásunk tágulni kezd, egyre többféle magyar embert érzünk hozzánk hasonlónak, így segítőkészebbé válhatunk. Az erkölcsi inspiráció, az együttérzés, a hála, a szeretet, a meghatottság, az ámulat, hogy ennyien itt vagyunk, mind-mind a kollektív pezsgés elemeit képezheti, és általában további pozitív érzékesek megtapasztalásához vezet.
Hegedűs miniszter tánca mint össznépi, szimbolikus kurkászás
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Pexels/ Roman Odintsov, Facebook/ Dr. Hegedűs Zsolt hivatalos oldala, Magyar Péter hivatalos oldala, Youtube/ Magyar Péter Hivatalos, Unsplash/ Universtock
Glow
Glow