Rejtélyes oligarcha, generációs válságok és politikai kabuki Pintér-módra – színházi ajánló őszre

–

142 évvel ezelőtt ezen a napon tartották Az ember tragédiájának ősbemutatóját a Nemzeti Színházban. A rendezője, dramaturgja, látványtervezője Paulay Ede volt. Az Évát játszó Jászai Mari jelmezeit Bécsből és Párizsból hozatták, és e ruhák komoly hatást gyakoroltak a pesti női divatra. Madách Imre grandiózus művéhez híven technikai bravúrokból sem volt hiány, a közel száz színészt és statisztát forgókkal és süllyesztőkkel mozgatták, a világítás pedig teljesen lenyűgözte a közönséget, hiszen akkor használtak először villanyfényt magyar színpadon. Paulay rendezése több mint száz előadást élt meg, ami egy ekkora színház életében ma is kuriózumnak számít. 

A Magyar Írók Szövetsége 1984-ben döntött úgy, hogy ezen a napon megünnepeljük a magyar drámaírókat, ezzel is arra ösztönözve őket, hogy írjanak minél többet, minél bátrabban.

Sajnos a közönség sokszor még mindig vonakodva ül be a kortárs szerzők darabjaira, így a színházaknak némileg biztonsági játék újra és újra elővenni Molière vagy Molnár Ferenc klasszikusait a kevésbé ismert írók műveivel szemben. Éppen ezért tartjuk fontosnak felhívni a figyelmet arra, hogy remek drámaírók és színpadi szerzők alkotnak ma is!

Bár a színházi támogatásokról döntő láthatatlan bizottság sokat tesz azért, hogy a társulatok működése ellehetetlenüljön, azért a tehetség sokszor utat tör magának, úgyhogy szerencsére bőven van miből válogatni. És nem csak a fővárosban! 

Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma

(Átrium, rendező: Keresztes Tamás, bemutató: szeptember 20.)

Az Átrium egy nagyon izgalmas színházi kísérlettel nyitja meg idén a bemutatók sorát. A darab két felvonását két szerző jegyzi: a Z generáció egyik legismertebb és legcoolabb regényírója, Biró Zsombor Aurél (a saját felnövéstörténetét feldolgozó könyve kapcsán Simon Eszter készített vele interjút), és a József Attila-díjas író, forgatókönyvíró, Németh Gábor. Ők ketten és az előadás alkalmi alkotógárdája arra keresik a választ, hogy vajon hogyan tudunk kapcsolódni egymáshoz, ha teljesen más mintákat hozunk, máshogy szocializálódtunk és más generációhoz tartozunk. Steigervald Krisztián generációkutatótól már sokféle lehetséges választ kaptunk eddig ezekre a kérdésekre, de vajon mi mindent tudunk még tanulni Kádár Kingától, Mucsi Zoltántól és Olasz Renátótól?

Pintér Béla: Kabuki

(Átrium, rendező: Pintér Béla, bemutató: október 11.)

Az Átriumba érkezik a legújabb Pintér Béla darab premierje is. Szokás szerint igen keveset tudhatunk előre a készülő produkcióról, de a szereposztásból láthatjuk, hogy az író-rendező ezúttal színészként nem szerepel az előadásban, viszont Szabó Zoltánt, Adorjáni Bálintot, Fodor Annamáriát, Jankovics Pétert, Messaoudi Eminát és Takács Gézát láthatjuk majd a színpadon. 

View this post on Instagram

A post shared by Pintér Béla és Társulata (@pinter_bela_es_tarsulata)

A történet főhőse egy Csányi Miklós nevű kulturális menedzser, aki Szabadszálláson nyitja meg a legújabb tájházat, súlyos döntéseinek következtében pedig saját lelkiismeretével találja magát szemben. Pintérnél gyakoriak a beszélő nevek, így most is beindulhat a fantáziánk, hogy vajon valamilyen formában viszont láthatjuk-e a színpadon a Fényes szelek című film azonos nevű rendezőjét, vagy az előző kulturális államtitkár huszáros bajszát? Egy biztos, a politikai felhangok, a magyar néptánc és a kabuki elnevezésű japán színházi forma megidézése megint egy ízig-vérig Pintér előadás képét vetíti előre.

Hajdu Szabolcs maraton

(B32, október 11.)

A családidráma-trilógia első része idén volt kereken tízéves. A sokak által filmként ismert Ernelláék Farkaséknál eredetileg színházi előadás volt, amit a társulat a mai napig játszik. Ezt követte a Kálmán-nap, majd az Egy százalék indián. Először mindkettőt színházban, majd tavaly ősszel moziban is láthatta a közönség. A magyar középosztály és a középkorúak párkapcsolati, egzisztenciális és morális válságainak erős látleleteit kapjuk, a szereplők pedig fájdalmasan ismerősek lehetnek mindannyiunknak. Az előadások nem hagyományos értelemben, de mégis folytatásai egymásnak: a bennük megjelenő motívumok, szereplők és a mindannyiunkat érintő kérdésfelvetések szorosan összekapcsolódnak egymással. Október 11-én lehetőségünk lesz a három darabot egyben megnézni, ami nagy élmény lehet annak is, akinek már volt lehetősége külön-külön megnézni a filmeket és az előadásokat.

Az első és a harmadik részt a rendező kommentárjaival kiegészítve filmen nézhetjük meg, a trilógia második részét pedig élőben, színházi előadásként láthatjuk ezen a különleges alkalmon. Minden teljesen vállalt elfogultságom mellett állíthatom, hogy ezt az eseményt nem szabad kihagyni, ha valaki még nem ismeri vagy még jobban elmerülne a Látókép Ensemble és a Hajdu Szabolcs-univerzumban.

Mikó Csaba – Závada Péter: Takarásban

(Weöres Sándor Színház, rendező: Nagy Péter István, bemutató: október 17.)

Szombathelyen egy író/drámaíró páros vállalkozik arra, hogy egy generációs keresztmetszeten keresztül beszéljen életkezdésről, kapunyitási pánikról és identitáskérdésekről. A címből sejthető, hogy a színházi miliőn keresztül láthatunk bele a mai 20-as, 30-as korosztály magánéleti és egzisztenciális válságába, miközben rámutat a darab arra is, hogy a kultúrában dolgozók élete milyen kompromisszumokkal jár az életük különböző területein. Mikó Csaba és Závada Péter szövegében nyomokban felfedezhetjük majd Woody Allen neurotikus párbeszédeit és cinikus humorát, de John Cassavetes, Bertolucci és Jean-Luc Godard filmjeinek szellemisége is tetten érhető lesz.

Az előadásban a Weöres Sándor Színház fiatal színészeit láthatjuk. Játsszák: Domokos Zsolt, Gyulai-Zékány István, Hajdu Péter István, Herman Flóra, Kuttner Bálint Benjámin, Mari Dorottya, Nagy-Bakonyi Boglárka, Tarjányi Liza. 

Kemény Lili: Az orosz barát

(Örkény Színház, rendező: Dohy Balázs, bemutató: október 23.)

Kemény Lili a tavaly megjelent Nem című (részben) önéletrajzi nagyregénye után most élete első színházi szövegét írta meg az Örkény Színház felkérésére, amit a színház az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóján mutat majd be. Kemény Lili az elmúlt 25 év Magyarországának történetét sűrítette a darabba, ahol egy egykor volt orosz szakos bölcsész az ország legtitokzatosabb oligarchájává válik. Az előadás egyszerre reflektál a közelmúltra és a jelenre, miközben három nemzedék egymáshoz való viszonyáról is mesél. A színlap alapján egy nagyon időszerű szembenézéssel nyitja meg az évadát az Örkény Színház.

A főbb szerepekben Mácsai Pál, Znamenák István, Csákányi Eszter, Ficza István, Hajduk Károly, Nagy Zsolt, Takács Nóra Diána és Kerekes Éva lesz látható.

Puskás Panni: Megmenteni bárkit

(Örkény Színház, rendező: Gálhidy Sára, bemutató: december 19.)

Puskás Pannit sok oldaláról ismerhetjük már: az elmúlt években színházi kritikusként, novellistaként, feminista aktivistaként és jogvédőként is dolgozott. Két éve pedig megjelent első regénye, ennek a színpadi adaptációja mutatkozik be ősszel az Örkényben. Puskás Panni arra vállalkozott, hogy három teljesen különböző nő belső világába kalauzol el minket, három teljesen különböző nyelvezettel és látásmóddal. Történeteik néhol összekapcsolódnak, majd szétválnak, a közös bennük, hogy mindannyian utaznak valahova: valaki régi leveleken keresztül a saját múltjába, valaki tudatmódosító szerekbe és van, aki külföldre menekül. Az előadást a Freeszfe tavaly végzett fiatal tehetsége, Gálhidy Sára rendezi, úgyhogy izgalmas, friss női energiákból nem lesz hiány az Örkény Stúdiójában és talán arra a mindannyiunkat foglalkoztató kérdésre is választ kaphatunk, hogy lehetséges-e egyáltalán bárkit is megmenteni?

Játsszák: Kerekes Éva, Kókai Tünde, Pigler Emília, Zsigmond Emőke, Krasznai Vilmos, Vajda Milán

Rezek Bori