2008

Csupán egyetlen programon vettem részt, az is véletlen volt. Épp a Balatonon nyaraltam (az ország másik felében), amikor az egyik – szintén ott nyaraló – ismerősöm mondta, hogy fellépése lesz az Ördögkatlanon. Azt sem tudtam, mi az, először hallottam róla, de amikor mesélt róla egy kicsit, arra kértem, hogy én is hadd mehessek el. Az út is csodás volt, még ha nem is nevezhető rövidnek. Jó sokáig kerestük a Vylyan teraszt, ahol az esemény volt. Odafelé egy pillanatra megláttam Bérczes Lászlót, ahogy csíkos pólójában ballagott az utcán. Nem sejtettem még, hogy ő a főszervező, a katlan atyja. Azt hittem, csak úgy sétálgat. Aztán odaértünk. Lenyűgöző volt a kilátás, és mély benyomást tettek rám a fűben heverésző, boldog emberek, úgy tűnt, mintha egy óriási piknikre mentem volna. A beszélgetés is irtó érdekesre sikerült, melynek vendége az ismerősöm volt.

Annyit tudtam csak, hogy én ide még vissza akarok jönni.

Az est után egy kicsit Szalóki Ági Karády-koncertjébe is belehallgattunk, egészen varázslatos volt a szőlőtőkék között hallgatni ezeket a dalokat. Aztán indulni kellett vissza, és megint hosszú volt az út. Közben az is kiderült számomra, hogy Bérczes László miért talpalt arrafelé. Megkésett üzenet: Kedves Laci, azóta is sajnálom, hogy akkor nem vettünk föl az autóba.

2011

Kimaradt sajnos pár év, de 2011-ben úgy tértem vissza, hogy tudtam, mi vár rám, pontosabban ránk. Mert ekkor már volt kivel mennem. Azóta viszont egyetlen évet sem hagytunk ki. 2011-ben Törőcsik Mari személyesen is megjelent a megnyitón, és vele együtt ordíthattunk torkunk szakadtából a katlan másik jelmondatát, hogy: „Nem vagyunk normálisak!”. Ezt azóta is minden évben megtesszük, de most már csak a kihangosított telefonban hallgathatja a katlan fővédnöke a kiáltásunkat. Amikor azonban személyesen is ott volt, egészen mámorítóra sikerült ez a kiáltás.

Igazán emlékezetes maradt még az a beszélgetés is, melyet Bérczes László folytatott Berecz Andrással.

Ekkor tapasztaltam meg, milyen az, amikor két ember úgy beszélget nyilvánosan, hogy úgy érzed, te is részt veszel az eszmecserében.

Idén Veiszer Alinda egyik beszélgetését várom legjobban. A fesztivál egyik díszvendégével, a filmrendező Reisz Gábor filmrendezővel diskurálnak majd augusztus elsején, délelőtt 11-kor, Beremenden a Kovács műhelyben.

2012

Mrożek Mulatság című drámájának húsz éve volt a premierje, vagyis még a múlt évezredben. Azóta is játsszák. Én korábban háromszor is láttam, de a barátom még soha. Mindegyik előadás más, ez például frenetikusra sikerült. Az előadás után Mulatság feliratú pólókat osztogatott Bérczes László, a darab rendezője. Nekünk is jutott, kár, hogy azóta már nem nagyon fér rám…

Úgy tűnik, ebben az évben a színházi előadások voltak rám a legnagyobb hatással, mert Pintér Béla társulatának Kaisers TV Ungarn című előadása maradt meg bennem leginkább. Akkor még nem is sejtettük, hogy oda jutunk, ahol most tartunk. A művészet mindig megelőzi a saját korát.

A kisajátított nemzettudatból kaphattunk egy jó nagy adag kóstolót… ami akkoriban még csak egy előrevetített rémkép volt, ma már sajnos a mindennapjaink része. 

Idén legjobban az Árvácska című színdarabot várom, amiről Gyárfás Dorka is írt már nálunk. Augusztus másodikán és harmadikán négy alkalommal is játsszák a darabot a nagyharsányi tornateremben. Nagyon kíváncsi vagyok a színpadra visszatérő Kulka Jánosra, ahogy a többi szereplőre is.

(Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de megjegyzem, hogy ebben az évben találkoztunk először – szállásadónknak köszönhetően – azokkal az emberekkel, akiket ma már igen közeli barátainkként tarthatunk számon. A szállásadónk sajnos két éve meghalt, de mi azóta is minden évben együtt lakunk a nála szerzett barátokkal egy másik házban a katlan ideje alatt, sőt az év egyéb időszakaiban is találkozunk. Pedig az egyik házaspár jó messze lakik Budapesttől, de nem baj, mi is megyünk hozzájuk, és ők is jönnek hozzánk. Ha csak ennyit kaptunk volna a katlantól, már az is megérte volna. Az ember nem találhat mindenhol életre szóló barátokra, de a katlanon igen.)

2013

Hű, képzeljétek el, hogy Beremenden, a Megbékélés Kápolna dombja magasodik fölétek, és egy szalmabálán ülve hallgatjátok Mozart Reqiemjét nagyzenekarral, énekkarral és remek szólistákkal, meg egy kivételes karnaggyal, Dinyés Dániellel… a csillagos ég alatt. Nem hiszem, hogy lehet ennél felemelőbb pillanat. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt rongyosra hallgattam ezt a zeneművet, minden hangját ismerem.

Olyan volt, mintha ébren álmodtam volna.

És ha már a zenénél tartunk, akkor nem szabad kihagynom azokat a fantasztikus pillanatokat sem, amelyeket a kisharsányi templomban élhettem át a Soharóza kórus társaságában. Halas Dóri, a kórus vezetője tartott egy igazán kreatív bemutatót arról, hogy az éneklés a legszabadabb dolog a világon, és ez teljesen független attól, mennyire vagy képzett énekes.

Halas Dóri idén is tart egy háromnapos játékos-vokális workshopot, amire előzetesen jelentkezni kell. Nem hiszem, hogy ez a kihagyható programok közé tartozna. Hatalmas élmény lesz, ezt biztosan tudom.

Újra ott leszünk Beremenden augusztus másodikán, este kilenckor, ahol Kodály Háry Jánosát vezényli Dinyés Dániel, és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar játszik a Nemzeti Filhamonikusok Kórusával, valamint szólóénekesekkel, miközben a kivetítőn homokrajzokon követhetjük a cselekményt szintén szolnoki képzőművészek jóvoltából.

Fotó forrása: Ördögkatlan Fesztivál
Fotó forrása: Ördögkatlan Fesztivál

2014

Ekkor Cseh Tamás, a katlan örökös fővédnöke már öt éve nem volt az élők sorában. Úgy emlékeztünk rá, hogy délután négytől a nagyharsányi focipályán közös daltanulás folyt, majd öt óra négy perckor, amikor Cseh Tamás lelke öt évvel azelőtt eltávozott, megkondultak a harangok három faluban, és közösen elénekeltük a Csönded vagyok című ikonikus dalát. Aztán egy csomó lufi szállt föl az égbe.

„Szevasz, Tamás!” Mondtuk! És nem csak az én szememben gyűltek akkor a könnyek.

Egy ennél sokkal vidámabb esemény volt néhány nappal ezután. Egy olyan katlanbuszra szálltunk föl, amelyen épp a Wombo zenekar muzsikált. A Wombo a katlan házizenekarának tekinthető. A Franciaországban élő nemzetközi társaság féktelen muzsikálókedve egyszerűen megunhatatlan. Egy busz belsejében pedig valósággal kirobbanó élmény volt, soha nem felejtem el.

Az idei év hihetetlenül gazdag lesz koncertek terén, én most a Párbeszéd-koncertek: Szirtes Edina Mókus és Kemény Zsófi produkciójára vagyok kíváncsi. Zene határok nélkül. Slam poetry+népzene kombó. Augusztus 2-án, háromkor a Vylyan terasz Hold színpadán lesz a helyem.

A Narancsliget egyik fontos előadása: lesz végre itt is a Keresztben jégeső. Másik János és Bereményi Géza estje. Mindketten alkotótársai volt Cseh Tamásnak, de az agyonhallgathatatlan Cseh–Bereményi szövegeiből már kezdettől fogva önálló katlanos programok születtek, ezek is mind emlékezetesek. Július 30-án, este fél hétkor a Narancsligetben élő legendák élő dalai, Bereményi Géza pedig felolvas a régi dalokból, és néha még dünnyög is kicsit a mikrofonba egy-egy dalfoszlányt.

2015

Ekkor láttuk először a Faluturistákat. Leírhatatlan pillanat volt, amikor feltűnt az utcán egy „néni” tripla szódástalp-szemüvegben, és látszólag értelmetlen dolgokat hadovált összevissza. Kiderült, hogy egy remek férfiszínész, és a végére összeállt az egész történet, a hasunkat fogtuk a nevetéstől, miközben árkon-bokron keresztül követtük a zseniális színészeket. A teljesen eszement produkciónak azóta a rajongóivá váltunk, idén ők éneklik idén a katlan himnuszát, EBBEN a videóban megnézheted őket.

Igazi faluturisták lehetünk

Wahorn András kiállítása és Veiszer Alindával való beszélgetése is mély nyomokat hagyott bennünk. Jó volt közelről látni ezt az excentrikus művészt, aki mély öniróniával beszélt magáról.

Ekkor vettem részt először hivatalosan is Katlanfutáson. Nem fogom elfelejteni, hogy harmincnégy fok volt a befutó idején, azt hiszem, soha életemben nem esett még olyan jól a rozéfröccs, amivel minden befutót megajándékoztak. Nem tudom, idén megy-e a futás, egyelőre elég vacakul van a lábam, de remélem, összejön.

Both Gabi és Lehotka Gábor fáradtan, csapzottan a befutónál

Idén a Faluturisták a a beremdi strand mögött lévő szoborparkba költöznek, vigyázat, ez nem azonos a nagyharsányival, ami most felújítás miatt zárva van. Biztosan ott leszünk valamelyik eseményen a négyből.

2016

Berecz István és Berecz András Apja fia című mesés műsora tánccal, zenével, élettel, jókedvvel és boldogsággal töltött föl bennünket. Azóta sem feledtük el.

Megint neveztünk a Katlanfutásra a barátommal együtt, aki persze sokkal hamarabb ért célba nálam, de miután pihent egy kicsit, és ivott egy jéghideg üdvözlő rozéfröccsöt, visszajött értem a falu határához, hogy aztán egymás kezét fogva sprinteljünk be a célba. Óriási ovációval fogadtak bennünket, holott a mezőny végén futottam/tunk be. Itt tényleg nem a győzelem számít, hanem a részvétel.

Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz egyik utolsó nyilvános esemény, ahol Térey Jánost láthatom, de a Vylyan terasz varázslatos hangulatában ez a beszélgetés már akkor is félelmetesen jó volt. Tavaly épp ilyenkor együtt zsűriztem Jánossal a Budapest 100 szóban szövegeit, elképesztő veszteség a halála, amit nagyon nehéz lesz feldolgozni.

A Vylyan teraszon idén a Jelenkor kiadó lesz a vendég. Szinte bérelt helyünk van ezeken az eseményeken. 2019-ben Boldizsár Ildikó, Babiczky Tibor, (a friss IBBY-díjas) Keresztesi József, Szabó Imola Julianna, Simon Márton, Peer Krisztián és Tompa Andrea lesznek a vendégek. (Természetesen izgulunk majd a Katlanfutás utáni tombolán, hátha nyerünk egy általuk dedikált könyvet, eddig még sosem sikerült, de ez nem szegte kedvünket. A futás utáni tombola mindig külön attrakció, és szép hagyomány, hogy a kiadók a fesztiválon fellépő írók által dedikált könyveket ajánlanak fel a futóknak.)

2018

Both Miklós Ukrán udvara mindig különlegesen izgalmas programokat tartogat, de a tavalyi ukrán esküvő valami egészen pazar élmény volt. Idén is ott lesz a helyünk, bármi történjék.

Both Miklós és fantasztikus ukrán asszonyok
Both Miklós és fantasztikus ukrán asszonyok

Keresztes Tamás Egy őrült naplója című előadása is elevenen él bennem. Olyan fizikai és színészi csúcsteljesítmény, amit ritkán láthatunk Magyarországon. 

Tavaly lenyűgözött bennünket a Szoborparkban a Sztalker csoport Faulkner-előadása, idén pedig megpróbálunk bejutni a k2Színház Karneváljára. Azt írják a szervezők a hét órán át tartó világpremierről, hogy valóságos „istenkísértés” lesz Hamvas gigantikus művének előadása. A Megbékélés Kápolna mögötti téren kezdődik az előadás délután négykor, vándorolni fogunk a színészekkel majdnem éjfélig.

Még egy extra hír:

A XXVII. Turisztikai Évadnyitó Gálán Kiss Mónika és Bérczes László kapta meg a 2018. legjobb fesztiválszervezői díját! Az nem kifejezés, hogy a legjobb helyre került ez az elismerés. Embertelen mennyiségű munka, és végtelenül sok emberség van benne.

Amit pedig a legeslegjobban várok 2019-ben

SZEGFŰTÁNC (Pina Bausch) – TRANSTÁNC – KATLANTÁNC
Július 31-én lesz az egyik legkülönösebb program

A XX. század egyik legnagyobb színházteremtője, Pina Bausch, az 1982-ben született Szegfűk című előadásának egyik jelenete Wim Wenders Pina című filmje nyomán vált világszerte ismertté, ez az úgynevezett Season March, amelyben a táncosok libasorban lépegetve követik egymást, miközben az évszakokra utaló jelnyelvi gesztusokat ismételgetnek.

A Trans-tánc zenei kíséretét egy mobiltelefonra letölthető applikáció segítségével maguk a szereplők és a kísérő önkéntesek fogják biztosítani, amely applikáció egyben a projektre való jelentkezés eszközéül is szolgál majd. 

Ezt írják a szervezők az eseményről:

„Pina Bausch zseniális koreográfiájával csetlünk-botlunk, és katlanközösséget alkotva táncoljuk el, mindenki a maga módján, mégis együtt a négy évszakot…

Ehhez nem kell előképzettség, csak te magad, hogy jelen légy, részese légy.

Sok-sok táncos segít majd nekünk, hogy megtanuljuk testünkkel »jelelni« az évszakokat, és így, egy közös katlantánccal körbekígyózzuk Nagyharsányt, összetalálkozunk, együtt táncolunk a focipályára és ott kiteljesedik ez az egész, ismerős és ismeretlen, ügyes és ügyetlen, kicsi és nagy, gyerek és felnőtt, helyi lakos és idegen, művész és nem művész… 

És mindannyian azt mondjuk: ősz-tél-tavasz-nyár. Élet.”

Remélem, te is megtapasztalod majd, hogy az Ördögkatlanon mindenki angyallá válik!

Both Gabi

Fotók: Lehotka Gábor

Minden további információt megtalálsz ITT! 

Eddig 632 program van a honlapon. 150 workshop, 138 koncert, 90 színházi előadás, 86 kiállítás, 78 családi program, 36 beszélgetés, 31 irodalmi esemény és 26 filmvetítés. A lista még bővül.

Korábbi írásaink a katlanról ITT, ITT és ITT