A csütörtöki nyomozóklub: A tökéletes program egy esős délutánra
Micsoda négyes: Helen Mirren, Pierce Brosnan, Ben Kingsley és Celia Imrie!
Coopers Chase-ben minden adott a felhőtlen (magyar szemmel elképzelhetetlen luxus) nyugdíjas évekre: medencekomplexum, ezernyi választható program és klub, első osztályú, étteremnek is beillő étkezde, folyamatos egészségügyi ellátás hospice részleggel, festői táj és egy csordányi láma az angliai vidéken. Itt él Elizabeth, Ron, Ibrahim, és a frissen beköltözött Joyce, ám a hímzés vagy sudokuzás helyett (vagy mellett) ők különlegesebb hobbit választottak arra, hogy karban tartsák az elméjüket és némi izgalmat vigyenek a hétköznapokba: hetente egyszer összeülnek, és döglött ügyeket igyekeznek megfejteni – ők a csütörtöki nyomozóklub. Ám, ahogy az lenni szokott az ilyen történetekben, eljön a nap, amikor élesben játszhatnak detektíveset: egy ismerősüket meggyilkolják. Dián Dóri spoilermentes írása.
–
Richard Osman azonos című regénye 2020-ban jelent meg és azonnal a sikerlisták élén landolt. Nem csoda: a true crime-őrület évek óta tarol, a pandémia nyomasztó időszakában pedig jól jött ez az úgynevezett cozy mystery történet – azaz olyan krimi, ami nem tocsog a véres részletekben, amiben nem a brutalitáson van a hangsúly, hanem a kellemes környezetben élő szereplőkön, a köztük lévő kapcsolatok dinamikáján és a rejtély megoldásán. Ehhez csapott hozzá Osman egy nagy adag humort, ami kifejezetten jól áll a műfajnak.
A könyv akkora népszerűségre tett szert, hogy Steven Spielberg produkciós cége, az Amblin Entertainment le is csapott a megfilmesítési jogokra, a Chris Colombus (Reszkessetek, betörők!, Harry Potter 1-2.) rendezte végeredményt pedig csütörtöktől (milyen stílusos) láthatjuk a Netflix kínálatában.
A kérdés már csak az: vajon a képernyőn is működik a négy nyugdíjas önjelölt nyomozó története?
Könnyed könnyű
A rövid válaszom: igen. Ez pedig túlnyomó részt a színészgárdának köszönhető, ami nem lehet meglepő: olyan nagyágyúk viszik a főbb szerepeket ugyanis, mint Helen Mirren, Pierce Brosnan, Ben Kingsley, Celia Imrie, David Tennant és Jonathan Pryce. Ilyen felállással nagyon el kell csűrni valamit, hogy a végeredmény nézhetetlen legyen, de Chris Colombus neve is ad némi garanciát arra, hogy a végeredmény nem lesz pocsék.
Nem is lett: a veterán színészeknek igazi jutalomjáték a film. Mirren Elizabeth-je viszi a prímet, ez nem vitás, de Brosnan is állati szórakoztató a kicsit bogaras és heves vérmérsékletű ex-szakszervezetis Ron karakterében.
Ám kell is ide az a minőség, amit nyújtani tudnak, ugyanis az adaptáció során – ahogy az lenni szokott – némileg egyszerűsítették a történetet, azonban a forgatókönyvírók kicsit túltolták: nemcsak a film hangvétele, de a rejtély megoldása is elég könnyű, ami önmagában nem lenne képes fenntartani a néző figyelmét.
Nyugdíjazott Rejtély Rt.
Szerencsére azonban itt vannak nekünk a karakterek és a film humora, ami nem hagyja, hogy idő előtt kiszálljunk a nyomozóklub történetéből. A film egyértelműen legerősebb pillanatai azok, amikor a négy nyugdíjas együtt ügyködik a gyilkosság felderítésén, és látszólag ezzel a film is tisztában van, hiszen elég korán elhangzik egyikük szájából, hogy az idősek még tudják, milyen fontos a csapatmunka.
Ám ahogy megyünk előre a történetben, mintha a készítők elfelejtették volna ezt a tételmondatot.
Ugyanis egyre inkább Elizabeth veszi kézbe a történéseket, ő mozgatja a szálakat, a többiek pedig inkább csak dísznek vagy hasznos statisztaként vannak jelen, ami nagy kár.
Persze Elizabeth múltját tekintve nem csoda, hogy egyedül is megbirkózik az üggyel, de így a film felétől már inkább egy modernizált, luxusköntösbe öltöztetett Gyilkos sorok-érzete van a sztorinak amiatt, hogy a klub másik három tagja a háttérbe szorul.
Mert bár Ron és Ibrahim a könyvben is inkább mellékszereplők, az adaptációban annyira leegyszerűsítették a rejtélyt, és annyi mellékkarakter jellemét írták át (sajnos sablonosra), hogy bőven belefért, sőt, jót is tett volna, ha a két férfi is előtérbe kerül. Pierce Brosnan még jobban járt, ő a fő humorforrás a négyesből (és nagyon jól áll neki), de Ben Kingsley a pszichiáter Ibrahimként némileg elpazarolt lehetőségnek érződik.
Ő jobbára csak ott van helyeken, és csak akkor kezdett valamennyire is érdekes lenni számomra, amikor eszembe jutott, milyen mókás lenne, ha a Viharszigetben látható, elmegyógyintézet-vezető karaktere költözött volna be Coopers Chase-be (de persze nem így van).
A legnagyobb kihagyott ziccer Joyce. Vagyis inkább Joyce és Elizabeth párosa – a könyvben a történések egy részéről Joyce naplóbejegyzéseiből értesülhetünk, ám a filmben ő is csak a másodhegedűs szerepét kapta, inkább az általa sütött torták, és nem a nő ápolói tapasztalata járul hozzá az történtek felgöngyölítéséhez.
Tedd el egy esős délutánra!
Azoknak tehát, akik olvasták és szerették a regényt, bizony marad hiányérzetük. Ugyanakkor az élmény, amit kapnak, nem feltétlenül rossz, sőt: a hangulatot és a poénokat javarészt hozza a film is – külön öröm, hogy a regényhez hasonlóan a filmben sem az idősek esetlensége a viccek tárgya.
Aki pedig képernyőn találkozik először a csütörtöki nyomozóklubbal, annak kifejezetten kellemes élményben lesz része: semmi világrengető, vagy akár igazán emlékezetes nincs ebben a filmben, de egy esős délutánra tökéletes program egy forró teával, amikor csak arra vágyik az ember, hogy kizökkenjen a szürkeségből szűk két órára, és valami szívmelengető, nyomokban izgalmas filmet nézzen.
Igazi komfortfilm tehát A csütörtöki nyomozóklub – cozy mystery legendás színészek előadásában.
A csütörtöki nyomozóklub a Netflix kínálatában érhető el.
Kiemelt kép forrása: Netflix
