Tove Jansson múminjai megtanították: a bátorság kulcsa a félelem

–

Művészcsalád

Mondhatni, némi hátszéllel indult a művészet irányába Tove Marika Jansson, amikor megszületett 1914. augusztus 9-én, édesanyja ugyanis a svéd grafikus Signe Hammarsten Jansson, az apja pedig a finn szobrász Victor Jansson – volt honnan örökölni a rajztehetséget. Két öccse is művészi pályára lépett, Perből fényképész, Larsból pedig író-képregényrajzoló lett.  

Tove még csak hétéves volt, amikor elkezdett illusztrációkat is készíteni a saját történeteihez. Hamar „befutott”: 13 éves korában kapta meg az első fizetését egy történetéért, ami az Allas-Krönika című hetilapban jelent meg. Egy évvel később szerelmes képregényt írt egy hernyóról (amit a Lunkentus oldalain olvashattak az érdeklődők), majd ugyanebben az évben megjelent az első könyve Sara, Pelle és a Neptun gyermekei címmel.

1929-ben (15 évesen!) kezdett el rajzolni a Garm szatíralapnak, aminek végül közel száz címlapot készített.

Helsinkiben és Párizsban festészetet tanult. Sokat festett is, tájképeket, önarcképeket, portrékat, csendéleteket. 1940 és 1970 között számos egyéni kiállítást rendezett, illetve több közterületi falfestményt is készített, köztük egyet a helsinki Aurora Gyermekkórház számára, valamint mesebeli jeleneteket ábrázoló festményeket különböző óvodáknak.

A nemzetközi hírnevet azonban nem a festményei, hanem a múminok hozták el. A hófehér, duci, kissé vízilószerű figurák történeteit eddig hatvan nyelvre fordították le. Nagy utat járt be az első sebtében felfirkált rajz, ami valójában egy német filozófusról szóló vitából indult ki.

Világra jön: a múmin

Az első múminfigura ugyanis a harmincas években született meg: egy Immanuel Kantról szóló családi vitát követően skiccelte fel Jansson az akkor még bizony igen csúf, kitömött zoknira emlékeztető lényt a családi nyaraló falára azzal a céllal, hogy megalkossa a legvisszataszítóbb lényt, akit csak el tudott képzelni.

Snorknak nevezte el. A múmin névvel Tove nagybátyja rukkolt elő, aki az éjszakai nassolásról úgy szerette volna lebeszélni a lányt, hogy azt mondta neki: a tűzhely mögött és a konyhaszekrényben múmintrollok éldegélnek, akik hozzá nyomják a hideg, nedves orrocskáikat az ember lábához, és hűvös levegőt fújnak a nyakába. Az ősmúminok tehát direkt rútak és ijesztőek voltak – igazán figyelemreméltó az az evolúciós változás, amit bejártak, hiszen hamarosan kedves kinézetű, szerethető lényekké avanzsáltak. Közbülső állomása volt e folyamatnak a visszatérő figura, amit Jansson a Garm magazinba rajzolt a nevét kísérő karikatúraként.

A nagy áttörést az jelentette, hogy a világ egyik legnagyobb újságja, a londoni The Evening News elkezdte közölni a Múmin képregényt 1954-ben, aminek köszönhetően milliók ismerhették meg a kis trollt és családját. A képregény naponta több mint 40 országban 20 millió olvasót ér el. 

1969-ben a japán Fuji TV Zuiyo Enterprises animációs sorozatot készített a múminokról. Majd a múminok története egészen 1970-ig folytatódott, a November Múminvölgyben című kötetig.

Végül Jansson belefáradt a múminmániába, ezt követően már kizárólag felnőtteknek írt könyveket. Legismertebb műve e kategóriában a Sommarboken (Nyári könyv).

Számos elismerésben részesült: megkapta többek között a Hans Christian Andersen-díjat, a Pro Finnország díjat, a lengyel gyerekektől pedig felvételt nyert a Mosoly Rendjébe. Ez utóbbi ceremóniának van egy igen mókás mozzanata: citromlevet kell inni – mosolyogva.

Eszképizmus északi módra

Tove Jansson múmintörténeteit én a kissé borongós, melankolikus hangulatuk miatt is szeretem nagyon. Nem próbálta sosem eltagadni az élet sötét oldalát, és nem is ijedt meg tőle: 11 éves korában írta meg a Halál című képeskönyvét. Műveiben nemcsak a gyermekkori biztonság, öröm és boldogság jelenik meg, de a magány és a félelem is – no, meg az olyan jelenségek, mint egy üstökös érkezése. A veszély és a biztonság azonban finom egyensúlyban marad a műveiben. A Fondorlatos gyerekkönyvíró című esszéjében ki is fejti: a gyerekkönyvírás számára egyáltalán nem ártatlan tevékenység. Gyermeki lelkesedéssel ír, a saját örömére, azonban célja részben a menekülés és az önfelfedezés. A gyerekkönyvírás nem a fiatalok oktatását vagy szórakoztatását szolgálja szerinte, hanem egy eszköz, amelyben az író megélheti a vágyait. Azt is kifejti, hogy a biztonság és a veszély közötti egyensúly döntő fontosságú.

„Egy gyerekkönyvben mindig kell lennie egy útnak, amelyen a szerző tisztelettel megáll, és hagyja, hogy a gyermek egyedül folytassa az utat. Valami fenyegetés vagy csoda, amit soha nem magyaráz el.” 

Jansson szerint minden túl rendezett és egyértelműen elmesélt történet naivnak tűnik. A veszéllyel szembesülve viszont értelmet nyer a biztonság, és Muminmama látszólag ártatlan szerepe is sokkal árnyaltabbá tud válni.

Hitler karikatúrák

Tove Janson 1934-ben – Velbertben, Németországban élő rokonait meglátogatva – bejárta az országot. Megdöbbentette a széles körben elterjedt nacionalista hangulat, és hogy Nürnbergben egy kifejezetten ellenséges város képe tárult elé.

Egy évvel később a Garm szatíralap számára olyan illusztrációt készített, amelyen valaki egy olyan babát szeretne vásárolni, ami azt mondja: „mama”, helyette azonban a játékboltban csak „Heil Hitlert” kiáltó játékok kaphatók. A Garm progresszív szatirikus magazinként nyíltan bírálta a diktatúrát. 

1938-ban az újság címlapját ismét Tove rajzolta: a Führert elkényeztetett gyermekként ábrázolta, akit kétségbeesett felnőttek vesznek körül, és süteményekkel próbálnak megnyugtatni. Hitler sír: „Még több süteményt!”, miközben olyan édességek veszik körül, amelyeket például Elzász-Lotharingiának, Jugoszláviának és a Lengyel Folyosónak hívnak (Lengyelországnak azt a részét hívták így, amely Pomerániát és Kelet-Poroszországot két részre vágta).

Múminvölgy lakói

A magyar fordításokban bizony összezavarodhat az ember, pontosan ki kicsoda, az elmúlt évtizedekben ugyanis tíz különböző fordító ültette át magyar nyelvre a könyveket, filmeket, képregényeket, minduntalan másképp elnevezve a szereplőket. Ráadásul több ízben nem is az eredeti svéd, hanem a finn fordítást vették alapul. Így eshetett meg, hogy Vándort hol Kóklászbóklásznak, hol Sznűszmumríknak nevezték, ahogy Múmin is volt már Mumin, múminbocs és múmintroll is.

View this post on Instagram

A post shared by Moomin (@moominofficial)

Ez azonban semmit nem von le a karakterek értékéből, amikben épp az az egyik legszerethetőbb, hogy egyáltalán nem tökéletesek, és ezzel ők teljességgel ki vannak békülve. Łódźban alkalmam nyílt a Filmmúzeum időszaki kiállításán bekukucskálni Jansson jegyzeteibe, ahol igen szórakoztató karakterjellemzésekre leltem.

„Pöttöm: megzabolázatlan lény, aki lelkiismeretfurdalás nélkül veti rá magát a környezetére, amit úgy kezel, mint egy kivételesen klassz bulit. Semmi tiszteletet nem érez, ám ha úgy tartja kedve, akkor hanyag barátsággal fordul feléd. Ha megharap, az sem jelent különösebben semmit, ő ilyen. Azt csinál, amit csak szeretne, ami egy nagyon egészséges életfilozófia.” 

„Múminmama: az a típus, akiben bátran bízhatsz. Ismeri az összes családi titkot, de nem árulja el senkinek. És sohasem jön ki a béketűréséből, akkor sem, ha késel az ebédről! Múminvölgybe sok látogató érkezik, jónéhányan közülük maradnak is. Az első dolog, amit Múminmama megkérdez tőlük: mikor van a születésnapjuk. Ez azért is fontos, mert aznap te választhatsz desszertet. Szinte mindenki fagylaltot kér, amiben végtére is semmi meglepő nincsen.”

„Múminpapa: kisfiús, kissé figyelmetlen és rettenetesen büszke a férfiasságára. A végletekig lojális a családjához, a családtagjait hajlamos idealizálni annak ellenére, hogy néha bizony igencsak elfárad tőlük. Gyengéi közé tartoznak a szakadt, megbízhatatlan alakok, akikkel könnyen barátságot köt. Ezenkívül rajong a hatalmas hullámokért, a barlangokért, a tűzért és a whiskey-ért, azaz tulajdonképpen mindenért, amit kalandnak lehet hívni.”

Ha érdekel, hogy a személyiségjegyeid alapján te melyik múmin vagy, a Moomin oldalon van egy angolul elérhető teszt!

A múmintrollok történeteiből nagyszerű életvezetési tanácsokra is szert tehetünk.

Például, hogy nem szégyen tanácsot kérni, ha az ember elakad a mindennapok sűrűjében, hiszen „Múminmama biztosan tudni fogja, mi a teendő”. Hogy a bátorság kulcsa: a félelem. „Hiszen ha nem félsz, hogyan lehetsz igazán bátor?” Hogy az élet legmondénabb dolgai a legnagyszerűbbek. „Semmi sem olyan csodálatos, mint kényelemben lenni, és semmi sem ilyen egyszerű.” És amit érdemes a szívünkbe vésni: „A legfontosabb dolog az életben: ismerd a saját elmédet”.

Fiala Borcsa