Gördeszkaverseny, superman-képzés, LED-cirkusz: 8 nemzenei program a Szigeten, amit nem hagyunk ki

–

1. Adrenalinfröccs a Sziget új helyszínén:
Gördeszkaverseny a Szoho Districtben

Ha az Offline magazinon felnőtt korosztályhoz tartozol, azért, ha Alfa generációsként most önt el az adrenalin, azért – a Sziget újonnan debütáló kulturális negyedét, a Szoho Districtet hiba lenne kihagyni. Ne vezessen félre a név: ezt a helyet nem a londoni és New York-i SOHO hangulata járja át, hanem a street culture-é a főszerep.

Az új részlegen breaktánc-bemutatók, félcsövek, graffitizés várja az érdeklődőket, akik klasszikus bemutatókon és workshopokon is részt vehetnek majd.

Engem elsősorban a gördeszkás bemutatók érdekelnek – na nem mintha több közöm lenne a sporthoz, mint hogy a zenei ízlésem alapköveit a Tony Hawk tette le –, de Szenteczki Dani és Bor Péter skater videóit nézve már most hangolódom rá, hogy a pálya széléről kapjak a szívemhez egy-egy látványos trükknél. Ha pedig már erre járok, biztosan útba ejtem a The Cypher színpadot is, ahol hiphop és street battle-ök pörögnek majd, illetve a The Jokert, ami a játékon és performanszokon keresztül szórakoztat. Hogy mire számítok tőle? Nos, leginkább arra, hogy egyszerre ülhetek fel a Honey és a Ken Park kultfilmjeit idéző nosztalgiavonatra, miközben megfigyelhetem, mi történt ezen a színtéren abban a tíz évben, amióta én másfelé kalandoztam.

2. A program, amit legszívesebben a szüleinknek is megmutatnánk:
Circumstances: Glorious Bodies

Vannak azok a hivatások, amelyekre a rossz nyelvek azt mondják: egy idő után lejár a szavatosságuk. Ilyen például a modellkedés vagy a tánc, és noha 2025-ben már egyre több inkluzív divatfotó és bemutató létezik, finoman szólva is naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a sztereotípia a múlté. Éppen ezért lenyűgözően bátor és inspiráló számomra a program, amit a belga Circumstances hoz el Glorious Bodies címen.

A klasszikus és kortárs cirkusz elemeit ötvöző társulat ezúttal idősebb artistáit állítja színpadra, bebizonyítva: 55 és 67 év között is képes lehet olyan fizikai határhelyzetekre egy test, amit a húszévesek is ámulattal néznek.

A programleírás alapján a Glorious Bodies egyedülálló módon világít rá az öregedés folyamatára – és arra sem rest, hogy humort és bájt csempésszen a darabba.

3. Rögtönzött „terápia” apasebekre:
Bush Hartshorn: Tell Daddy

Bush Hartshorn egy igazi művészeti svájcibicska. Közösségi művész, drámaíró, mentor, előadó, színházi programszervező, coach és művészeti igazgató egy személyben, aki a Szigetre egy olyan… performanszt? coaching alkalmat? emberkísérletet?... hoz el, ami a művészet és a terápia határait feszegeti.

A Tell Daddy-vel ugyanis nem kisebb dolgot vállalt, minthogy félórás etapokban bárki elmondhatja neki azt, amit az édesapjának nem tud(ott).

Bár erős kételyeim vannak afelől, hogy mire elég fél óra, abban biztos vagyok, hogy Hartshorn kezdeményezése fontos gondolatokat indíthat el – és ideális esetben akár a Sziget területén túl, a családok kanapéján vagy a pszichológusok rendelőiben is folytatódhatnak ezek a beszélgetések.

(Lábjegyzet: a program nem helyettesíti a pszichoterápiás munkát.)

4. A cirkuszművészet legjava:
Cirquework: Yoah

Ha szeretnél egy igazán grandiózus, minden érzékszervet stimuláló, határfeszegető előadást látni, Yusaku Mochizuki lesz az embered. A fickó amellett, hogy a világ egyik legelismertebb zsonglőre, gyakorlatilag bármire képes, hogy lenyűgözze a közönségét.

Ha kell, LED diabolókat, fényvetítést, színpadi esőt, japán hangszereket és nagyjából életveszélyesnek tűnő trükköket alkalmaz – vagy akár egyszerre mindezt, ahogy legújabb darabjában, a Yoah-ban teszi.

Ez a program egyszerre szól a fizikai határok feszegetéséről, az illúziókról, és a különböző művészeti ágak egymásra hatásáról – ráadásul a Sziget minden napján látható lesz. (Mindennap, értitek? Nekem már a trailertől is fájnak az ízületeim.)

5. Ahol próbára teheted a bátorságod:
OneTwoMany Collective: InThisTogether

Ha végignézek egy olyan show-t, mint a fent említett Yoah, az ámulattal általában irigység is keveredik bennem. Az a fajta fizikai teljesítmény, hajlékonyság, egyensúlyérzék, amivel ezek a művészek rendelkeznek, isteni adománynak tűnik – holott tudjuk jól: a rengeteg gyakorlás mellett sokszor a technikán is múlnak a trükkök. Ennek alapjait mutatja be a OneTwoMany Collective, amely kísérleti előadásával betekintést enged a cirkuszművészet mindennapjaiba.

A workshop-jellegű performansznak szerves részét képezi a közönség, amelynek tagjai együtt alkotják meg az előadást, miközben tanulhatnak a bizalomról, a félelem leküzdéséről és a határaink újragondolásáról.

Igazi komfortzóna-elhagyó élmény, ami közben mégis végig biztonságban érezheted magad.

6. Egy téma, amiről többet kéne beszélnünk:
Magic Mirror: Mirror Talks

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Magic Mirror (@magicmirror.sziget) által megosztott bejegyzés

A Magic Mirror számomra olyan, mintha egy különálló, izolált kis sziget (haha) lenne a fesztiválon belül. Bár ez a helyszín is pezseg és állandó mozgásban van, mégis, valahogy jó itt megpihenni, ha nagyon elfárasztana a hömpölygő tömeg és a folyamatos zene lüktetése. Idén a kihagyhatatlan programjaik közé tartozik például a futballrajongók körében népszerű bestseller író, Eddy Brimson stand-upja, és a norvég Phitthaya Phaefuang Realness című buddhista ballroom performansza – én mégis leginkább a Mirror Talks-ot várom, amely beszélgetéseivel izgalmas aspektusokból vizsgálja az LMBTQIA+ közönséget érintő dilemmákat. Különösen érdekesnek ígérkezik a Did Woke Kill Santa Too? című kerekasztalt, ahol Steiner Kristóf, Csalár Bence, Horváth Gedeon, Drelyó Ágnes és Pongrácz Emese járja körbe például azt,

hogy túlzásba lehet-e vinni a woke-ot, lehet-e propaganda az aktivizmus, és létezik-e olyan, hogy valaki túl sok igazságot követel igazságtalanul.

7. Gyorstalpaló klímaszorongóknak:
Tóth Laura: Superhero Tutorial

Miss Sparkle a kapitalizmus lánya – ám annak ellenére, hogy jól ismeri a műanyag zacskók és az eszetlen fogyasztás kényelmét, azt is felismerte: ha nem tesz valamit, a klímaszorongás lassan felemészti az életét. Csak úgy, mint a globális felmelegedés, a vagy a tömegtermelésből származó hulladékok. Egy szó, mint száz: Tóth Laura táncos és performanszművész alteregója szuperhősképzést szervez a fesztiválra. A program célja, hogy a résztvevők megtapasztalhassák, nincsenek egyedül a szorongásaikkal, és ha megfogadnak néhány apró hétköznapi trükköt, még csak tehetetlenül sem kell szemlélniük azt, ami a világban történik. Sőt!

Laura hisz benne, hogy a szuperhős mindenkiben ott van – csak némi „klímaedzéssel” elő kell csalogatnunk, hogy szemmel láthatóvá váljon.

Hogy mire számíthatunk a programon? Humorra, fejtágításra és mozgásra biztosan – a többi legyen meglepetés.

8. Kerekesszékkel az akadálypályán:
XS Land Programs

Ha csak egy dolgot emelhetnék ki, hogy miért szeretem ennyire ezt a fesztivált, akkor az inkluzivitást említeném. És most nem arra a fajta „inkluzivitás” címkére gondolok, amit a greenwashing testvéreként divattá vált lobogtatni, hanem arra, ami valóban tapasztalati, kézzel fogható módon válik elérhetővé – és közben edukál is. Az idei fesztiválon erre külön programszekció szakosodik:

az XS Land programjaiban a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, mit jelent szavak nélkül beszélni, kéz nélkül festeni, vagy épp vakon pingpongozni – és mindezt nem bűntudatkeltő narratívában, hanem játékos, szórakoztató formában.

A fesztiválon számtalan olyan szervezet sorakozik fel, akik a fogyatékossággal élők megsegítésére tették fel az életüket – legyen szó a Down Alapítványról, a Blissről, a Látássérültek Szabadidős Sportegyesületéről vagy a Nem Adom Felről –, ha a hat nap alatt csak kettőhöz ellátogatsz közülük, máris tettél egy lépést egy szolidárisabb társadalom felé.

Takács Dalma