„Az sem érdekelt, ha megcsonkolnak, csak vegyék ki belőlem” – Mi az a mellimplantátum-betegség?

–

Az FDA több jelentése szólt már a betegségről 

Először is tisztázzuk, mi is pontosan az a mellimplantátum-betegség: a Breast Implant Illness (BII) szilikon géllel töltött mellimplantátumokhoz köthető. A „BII” kifejezés a 2010-es évektől terjedt el, elsősorban az érintett páciensek és érdekvédelmi csoportok körében. Idővel egyre több érintett fordult a nyilvánossághoz és szakemberekhez a panaszaival, aminek hatására az orvosi közösség is komolyabban kezdett foglalkozni a jelenséggel – foglalta össze levelében dr. Klárik Zoltán. 

„2018 és 2020 között az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) több jelentést tett közzé a BII kapcsán, amikben elismerte, hogy egyes nők az implantátumokkal összefüggésbe hozható, nem-specifikus, de tartós tüneteket tapasztalhatnak”

– tette hozzá a Semmelweis Egyetem szakorvosa, aki szerint jelenleg nem áll rendelkezésre elég pontos, megbízható statisztikai adat arra vonatkozóan, hogy a BII hány százalékban fordulhat elő az implantátummal élők körében. 

Fontos azt is megemlíteni, hogy bizonyos meglévő egészségi problémák, öröklött hajlamok növelhetik a mellimplantátum-betegség kialakulásának kockázatát. „Különösen azoknál nagyobb a kockázat, akiknek az immunrendszere érzékenyebb az átlagnál. Például ritka sejtszintű rendellenességek, vagy autoimmun hajlam esetén, mint amilyen a lupus vagy a reumás ízületi gyulladás. Éppen ezért lenne nagyon fontos olyan vizsgálatokat találni, amik már a műtét előtt kimutathatják, hogy valaki hajlamos-e arra, hogy kialakuljon nála a BII” – tudtuk meg dr. Klárik Zoltántól. 

„Folyton puffadtam, fájt a hátam, úgy éreztem magam, mint aki pizzán és sörön él” 

A mellimplantátum-betegség tünetei rendkívül szerteágazóak. Dr. Klárik Zoltán szerint

a BII egy több mint 56-féle tünetet magában foglaló, feltételezett autoimmun vagy gyulladásos mechanizmuson alapuló tünetegyüttes. 

„A panaszok három fő csoportba sorolhatók: neurológiai, mozgásszervi, valamint az érrendszer működését érintő zavarok. Ez utóbbihoz tartozik például a Raynaud-jelenség vagy a stroke-szerű tünetek is” – tette hozzá dr. Klárik Zoltán. 

De pontosan mik lehetnek ezek a tünetek? A beszámolók szerint előfordulhat: koncentrációs zavar, depresszió, ízületi és nyaki fájdalom, mellfájdalom, duzzadt nyirokcsomók, hajhullás, bőrkiütések, viszkető vagy könnyező szem, látásromlás, influenzaszerű panaszok, láz, légszomj, emésztőrendszeri és húgyúti panaszok, hormonális zavarok – és ez még csak a lista egy része. Azonban már ebből is jól látszik, mennyire sokféle és nehezen körülhatárolható lehet a mellimplantátum-betegség, ami megkeserítheti az érintettek életét.

Köztük Bakos Vivienét is, aki a húszas évei elején járt, amikor elhatározta: bevállalja a mellplasztikát. „11 éves korom óta szerettem volna nagyobb melleket a környezet, a filmek és a magazinok hatására. Már kislányként úgy gondoltam, hogy ez jelenti a nőiességet, és így sokkal szerethetőbb leszek. 2015 októberében úgy döntöttem, hogy a fitneszversenyem után megcsináltatom őket, mert egyszerűen nem éreztem magam eléggé nőnek.”

A műtét utáni első év még rendben telt, ám egy idő után furcsa tünetek jelentkeztek. Szúró fájdalmat érzett a mellében, amit keringési problémák (az imént említett Raynaud-szindróma) is követtek. „A téli hónapokban, amikor a konditerem fűtetlen volt, teljesen elfehéredtek az ujjaim. Otthon, a melegben viszont megduzzadtak és hólyagosodni kezdtek. Nem értettem, mi történik velem, hiszen egészségesen éltem, sportoltam, figyeltem magamra. Amikor elkezdtem utánajárni, világossá vált számomra, hogy a szilikonmérgezés lehet minden bajom oka.” 

2017–2018 környékén az állapota hirtelen romlani kezdett. „Valószínűleg ekkor sérülhetett meg az implantátum.

Hullott a hajam, vizesedtem, bőrproblémáim lettek – ez utóbbi azóta sem múlt el. Folyton puffadtam, fájt a hátam, és hiába sportoltam és étkeztem egészségesen, úgy éreztem magam, mint aki pizzán és sörön él. Emellett egyre gyakoribb lett az agyi köd is: elindultam valamit csinálni, és két másodperc múlva már azt sem tudtam, miért vagyok ott.” 

„Az orvosom azt mondta: gondolhatnék a férjemre is, mielőtt kivetettem az implantátumokat” 

Ahogy a tünetek egyre súlyosabbá váltak, Bakos Vivien orvoshoz fordult – ám sem a vizsgálatok, sem az ultrahang nem mutatott problémát. „Elmondtam neki, hogy szeretnék gyereket, és nem akarom, hogy az implantátum bennem legyen sem a terhesség, sem a szoptatás alatt. Nem mertem őszintén beszélni arról, hogy fizikailag rosszul vagyok. Inkább azt mondtam, kényelmetlen, fáj, és már sportolni sem tudok úgy, mint korábban.” 

A szakembertől azonban nem azt a választ kapta, amit remélt – sőt.

„Mielőtt eljöttem a rendelőből, arról beszélt, hogy gondolhatnék a férjemre is. Hogy lehet, hogy el akarom venni tőle a ciciket? Azt javasolta, hogy inkább hét hónapos terhesen vegyük ki az implantátumot, helyi érzéstelenítéssel, majd szoptatás után tegyük vissza. Ezen a ponton teljesen összeomlottam, három hétig csak sírtam”

– emlékszik vissza Bakos Vivien, aki végül egy másik orvoshoz fordult, 2021 nyarán pedig sor került az explant műtétre, ami során eltávolították az implantátumokat. A beavatkozást követő hetekben a panaszai, fájdalmai szinte teljesen elmúltak. 

„Nehéz volt szembenézni a gondolattal, hogy megint nem lesz mellem. Az eltávolító műtét előtti hetek borzasztóan megterhelők voltak. Egyrészt ott volt bennem a felismerés, hogy

tönkretettem az egészségemet, amiért én felelősséget vállalok, még ha az orvos és az implantátumgyártó cég nem is. Ők nem mondták el, milyen kockázatokat rejt az implantátum, és utólag sem vállalták a felelősséget. Teljesen cserbenhagytak.”

Mindenkinek joga van a teste feletti rendelkezéshez, és az ehhez szükséges tájékoztatáshoz

„Úgy gondolom, nekünk, civileknek az a dolgunk, hogy beszéljünk erről, mert a szépségiparnak ez nem érdeke. Gondolj csak bele: ha valaki eltávolíttatja magából ezt a méregzsákot, akkor ő, mint fizető páciens kiesik a rendszerből. Nem fog visszamenni cseréltetni, ez pedig anyagi veszteséget jelent az iparágnak. Nem azt mondom, hogy senki ne műttesse meg magát. Minden nőnek joga van ahhoz, hogy rendelkezzen a saját teste felett, ahogy ahhoz is, hogy megkapja a teljes körű tájékoztatást" – fogalmazza meg Takács Hajnal, aki maga is megtapasztalta, milyen hatással lehet a mellimplantátum a tesre és lélekre egyaránt.

Takács Hajnal az elmúlt közel harminc évben öt beavatkozáson esett át – de nem azért, mert kedve volt hozzá. Műtötték az ún. tokosodás miatt is (ez egy természetes reakció: a szervezet védőburkot, azaz tokot képez az implantátum köré – a szerk.), átesett korrekciós műtéten, egyszer pedig azért kellett kés alá feküdnie, mert bántalmazó párja szétverte a mellét.

„2023-ban, az ötödik csere után három-négy hónappal vettem észre, hogy eltorzult a mellem. Mivel már rutinos implantátumviselő voltam, tudtam, hogy valami nincs rendben. Emellett állandóan fáradt voltam, romlott a látásom, rendszertelenné vált a menstruációm, csengett a fülem, refluxos lettem, és megállíthatatlanul kezdtem hízni – miközben sportolok, odafigyelek az étkezésemre, sőt, még kalóriaszámolással is próbálkoztam, de a plusz kilók csak jöttek” – meséli Takács Hajnal, aki ekkor már gyanakodott arra, hogy az implantátumok állhatnak a háttérben, miközben az orvosok a tüneteit a menopauzára fogták. Ízületi és csontfájdalmai miatt ortopéd matracot vásárolt, a magas sarkú cipőit kényelmes lábbelikre cserélte – hátha ez segít.

„Belenéztem a tükörbe, és nem ismertem magamra.

Egy életvidám, jövős-menős emberből egy felpuffadt fejű alak nézett vissza rám. Bezárkóztam, a barátaimmal is alig találkoztam. Nehezen láttam be ennyi év implantáltság után, hogy az az egy kiló huszonöt deka a mellkasomban okozhatja az egészet.

Akkor lettem teljesen biztos benne, hogy a mellimplantátum-betegség állhat a háttérben, amikor bekerültem egy explanttal foglalkozó Facebook-csoportba.” 

28 évig tünetmentesen

Bár nem volt más megoldás, mint az eltávolító műtét, Takács Hajnal szerint nem volt egyszerű olyan szakembert találni, aki elvállalja az operációt teljes tokeltávolítással – ahogy olyat sem, aki egyáltalán elismeri, hogy a mellimplantátum-betegség létezik. 

A csoportokban és más csatornákon Takács Hajnalt több sorstársa is felkereste, akik rendre arról számoltak be, hogy

hiába fordultak orvoshoz, a panaszaikat nem vették komolyan – az orvosok gyakran pszichológushoz vagy pszichiáterhez irányították őket.

„Én is kaptam olyan megjegyzéseket, hogy csak figyelemre vágyó nő vagyok, és szükségem van az implantátumra” – mondja Takács Hajnal. 

Az elutasítás és a válaszok hiánya nagyrészt annak tudható be, hogy a mellimplantátum-betegség jelenleg még nincs pontosan definiálva: nincsenek rá specifikus laboratóriumi vagy képalkotó diagnosztikai kritériumok, ami jelentősen megnehezíti a felismerését és a kezelését is – fejtette ki levélben dr. Klárik Zoltán. 

„A diagnózis jelenleg kizárásos alapon történik: minden olyan betegséget, ami hasonló tüneteket okozhat – például autoimmun kórképek, krónikus fertőzések vagy hormonális zavarok –, ki kell zárni. Ehhez reumatológus, immunológus, neurológus vagy plasztikai sebész bevonása is szükséges lehet. Az érintettek kaphatnak tüneti kezelést, például gyulladáscsökkentőt, vagy életmódbeli tanácsokat.

A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az implantátum eltávolítása - különösen tokeltávolítással együtt sok esetben jelentős javulást eredményez. Jelenleg ez az egyetlen igazoltan hatékony beavatkozás a BII kezelésében, különösen, ha a panaszok az implantációt követően jelentkeztek”

– részletezte az Semmelweis Egyetem szakorvosa, ám hozzáteszi: az explantáció sem garantál teljes gyógyulást. 

Bakos Vivienhez hasonlóan Takács Hajnalnak is időre volt szüksége, hogy fejben és lélekben is felkészüljön az eltávolító műtétre. „Sokáig küzdöttem testképzavarral, amin a gyalázó, testszégyenítő megjegyzések csak rontottak. Ez vezetett oda is, hogy végül megcsináltattam a melleimet. Ha az ember az élete nagy részét nagy cicikkel éli le, fel kell készülnie arra is, hogyan fog kinézni a műtét után – amikor meglátja magát kisebb mellekkel, szétkaszabolva. Úgy mentem be a műtőbe, hogy az sem érdekelt, ha lecsonkolnak, csak vegyék ki belőlem, mert ez így nem élet. Nem mindenkinél jelentkeznek ezek a tünetek, én is 28 évig gond nélkül, boldogan éltem az implantátumokkal. De eljött egy pont, amikor a testem világosan jelezte: elég volt.”

A BII létezése jelenleg nem vitatható 

Végezetül a szakembertől azt is megkérdeztük, mit tanácsol azoknak a nőknek, akik már implantátummal élnek, vagy most gondolkodnak rajta, de aggódnak az esetleges egészségi kockázatok miatt. 

„Személyes és szakmai tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy mindkét esetben tájékozott, megfontolt döntést hozzanak, és minden esetben konzultáljanak tapasztalt, hiteles szakemberrel. Nyíltan beszéljék át a lehetőségeket plasztikai sebésszel, mérlegeljék a különböző implantátumtípusokat és a lehetséges kockázatokat – beleértve a mellimplantátum-betegséget is.

A BII létezése jelenleg nem vitatható, de tudományos szempontból még mindig vizsgálat alatt álló, nem teljesen tisztázott jelenség, aminek előfordulása alacsony, és nem mindenkinél okoz panaszt”  

– válaszolta dr. Klárik Zoltán. 

Kaiser Orsolya