–

Rajongója vagyok (voltam?) a The Sandman-képregényeknek, és az elmúlt másfél napban én sem tudom kiverni a fejemből a benne szereplő egyik történetet. 

A sztori egy Richard Madoc nevű íróról szól, aki képtelen megalkotni második regényét, és ekkor különös „ajándékot” kap egy idős férfikollégájától (így megy a generációváltás a patriarchátusban). A leköszönő pályatárs egy meztelen nőt ad át neki, Kalliopét, a múzsát, akit évtizedeken át tartott fogva. Madoc szintén bezárja és rendszeresen megerőszakolja a nőt, amitől különleges ihlet keríti hatalmába. Karrierje virágzásnak indul, és amikor egyik csodálója rákérdez, még azt is válaszolja neki, hogy hajlamos magát feminista írónak tekinteni. Kalliopé kínzásának csak az vet véget, hogy megérkezik egy vékony, magas fickó, torzonborz fekete hajjal, hullafehér bőrrel, éjsötét, kimonószerű kabátban, és megmenti a múzsát. Ő Morpheus, az Álmok Fejedelme, a történetek kiapadhatatlan forrása, aki maga is rab volt, és a traumáit követően igyekszik újraépíteni a birodalmát. 

Neil Gaimant – talán a külső hasonlóságok és a szcientológiai egyház vészjósló árnyékában töltött, rejtélyes gyerekkora miatt is –, a fél világ Álommal azonosította. Pedig előfordulhat, hogy Richard Madoc ugyanúgy ő volt, vagy talán még jobban.

Mert Gaiman könyvei bővelkednek olyan jelenetekben, amelyekben nőket használnak ki, gyötörnek, bántalmaznak férfiak, de ebben sokan az író érzékenységét, a nőjogok iránti elkötelezettségét látták; és a fikció amúgy sem valóság. Fel sem merült az olvasókban, bennem, hogy ez egyfajta vágymegélés, az agresszív késztetései kizsilipelése vagy élvezeti faktor is lehet az alkotó részéről. 

Különben is, a mitológia, amelyet Gaiman belefűzött a történeteibe, lássuk be, tele van a nőket ért bántalmazás képeivel, még ha a romantizálás és a felturbózott esztétika, a szépként való ábrázolás ki is takarja azokat. (Egyszer Benyovszky-Szűcs Domonkos festővel beszélgettem arról, hogy Ovidius Átváltozások című műve valójában több mint ötven nemierőszak-történetet tartalmaz.) 

Azt hittük, Gaiman a nemi erőszak kultúrájára reflektál, azt kritizálja. Lehet, hogy tévedtünk. 

Gaiman sokat dolgozott a mitológiával, folyton ki-be nyomogatva a kollektív tudattalanunk gombjait, miközben létezésünk legalapvetőbb kérdéseit tartotta felszínen; és eközben titokzatosságával, extravaganciájával a saját mitológiáját is építette. Tehetségével, elképesztő memóriájával (állítólag egész könyveket tud fejből), kreatív energiájával műfajokat volt képes a sarkaiból kifordítani. 

Szerzői értelemben mesterré vált, aki az ágyban is szinte azonnal megkövetelte, hogy mesternek vagy gazdának szólítsák – a New York Magazine-ban megszólaló nők állítása szerint. 

Persze jön a szokásos kérdés: miért most álltak elő történetükkel ezek a nők? És a rosszindulatú feltételezés: biztos pénz és figyelem kell nekik. Holott régóta tudjuk, mennyire nehéz áldozatként megtörni a szégyen sűrű szövetét, a csendet; milyen brutális visszacsapással jár kiállni az igazságod mellett áldozatként; és hogy a szexuális erőszak súlyos trauma, amelyet időlegesen vagy elfelejt az ember, vagy kimagyarázza magának, mert a psziché védekezik az összeomlás ellen, és módot keres arra, hogy ez az egész túlélhető, kibírható, kezelhető legyen. 

De a nők itt vannak, beszélni kezdtek, és talán egyre többen lesznek. 

Tavaly nyáron a Tortoise Media által készített brit podcast hozta nyilvánosságra a hírt, hogy két nő (Caroline és Scarlett) szexuális visszaéléssel vádolja Gaimant. A férfi akkor, és azóta is tagadja a vádakat. Mivel az újságírók akkoriban is számos interjút készítettek, egy harmadik nő, Julia Hobsbawm is nyilatkozott, aki egy 1986-os esetet idézett fel, amikor Gaiman rávetette magát, a nyelvével a szájába nyomakodott, neki pedig úgy kellett eltaszítania magától a férfit. Miután Juliának sikerült elhagynia a helyszínt, minden kapcsolatot megszakított az akkor 25 éves Gaimannel. Bár nyilvánvalóan nem az ő hibája, ami történt, azóta is bánja, hogy nem figyelmeztetett másokat. 

A nyolc nő vádjaiban sok a közös elem, és masszívan egy szexuális ragadozó képe rajzolódik ki belőlük. A beszámolókban különösen ijesztőek a Gaimannek tulajdonított mondatok. *felkavaró tartalom következik* „Ne rontsd el a pillanatot.” „Légy jó kislány. Jó kislány vagy.” „Szólíts mesternek/gazdámnak, és akkor elélvezek.” „Amanda [Palmer] azt mondta, nem kaphatlak meg. Istenem, bárcsak a régi szép időkben lennénk, és akkor mindketten megdughatnánk téged.” „Én csak így tudok kikapcsolódni. (Közben övvel veri a nőt, aki kifejezi, hogy ez nem esik jól neki.)” „Nagyon gazdag ember vagyok. És megszoktam, hogy megkapom, amit akarok.” *felkavaró tartalom vége*

Az ember, aki egész univerzumokat épített fel a mondataiból, előfordulhat, hogy világokat, hús-vér embereket is összezúzott velük. Megrendülten olvasom a vádakat, és biztos vagyok benne, hogy sokan újra fogjuk gondolni a Gaiman-művekhez való viszonyunkat.

Mert ha kézbe is vesszük még a képregényeket és a többi könyvet, vagy meg is nézzük tavasszal a Sandman új évadát, már nem lesz ugyanaz. Sajnos túl jól ismerjük az elmúlt évekből ezt a dilemmát: menthető-e a mű és a műélvezet, ha ennyire durva etikai kétségek merültek fel az alkotóval szemben? Vagy olyan gazdag a kultúra, hogy nyugodtan kereshetünk olyan művészeket, akik esetén nem tudunk ilyen vádakról? 

A rajongók csalódása, becsapottság-érzése természetesen így is eltörpül a mindenkori áldozatok szenvedéséhez képest. Nyolc nő részletesen számolt be arról, hogy szerintük mit tett velük Gaiman. És ezek nagyon súlyos vádak. *felkavaró tartalom következik* A megszólalók között van Scarlett Pavlovich, aki 24 évesen, Amanda Palmeren keresztül ismerte meg 2022-ben az akkor 62 éves Gaimant. Bébiszitterkedni érkezett Gaiman házába, ám Palmer játszós délutánt szervezett a gyereknek, így Pavlovich egyedül találta magát a férfival. Bár Pavlovich elmondta neki, hogy leszbikus, és nem akar szexelni, Gaiman megerőszakolta. 

Állítása szerint máskor a konyhában támadt rá, vajat használt síkosítóként, és beleegyezés nélkül, análisan élte ki magát rajta. Utána arra kényszerítette a nőt, hogy orálisan „tisztítsa le” a péniszét. De arra is volt példa a nő szerint, hogy Gaiman úgy kényszerítette szexre – ágyon fekve, takaró alatt –, hogy közben a hétéves fiával beszélgetett a hotelszobában. Az, hogy Gaiman és Palmer közös gyereke is szemtanúja volt a férfi által elkövetett erőszaknak, egy másik nő történetében is megjelenik. 

Caroline felidézett egy esetet, amikor az akkor négyéves kisfiúra vigyázott bébiszitterként, és meseolvasás után ő is elaludt az ágyban a gyerekkel. Arra ébredt, hogy Gaiman bebújt melléjük, köztük volt a gyerek, és rajta átnyúlva ragadta meg a nő karját, majd vonta a péniszére. Caroline egyébként gondnokként dolgozott Gaiman woodstocki birtokán, és a férfi akkor vetett rá szemet, amikor Caroline-tól elvált a férje, és a nő egyedül maradt a három gyerekével. Caroline azt mondja, félt, ha nem engedelmeskedik Gaimannek, nem lesz hova mennie a lányaival. Végül titoktartási szerződést írattak alá vele, és kapott 300 ezer dollárt, hogy tartsa a száját. 

Kendra Strout 18 éves volt, amikor 2003-ban egy dedikáláson találkozott az akkor 43 éves Gaimannel egy floridai könyvesboltban. A férfi rögtön webkamerát is vett neki, hogy videón is tudjanak beszélgetni. Három évvel később hívta fel Gaiman a szállodai szobájába, ahol a nő állítása szerint övvel verte meg, holott Strout kifejezte, hogy ez nem esik jól neki, és nem volt szó köztük korábban BDSM-ről. Egy évvel később, amikor a nő húgyuti fertőzése miatt nemet mondott a férfinak, állítása szerint Gaiman megerőszakolta.  

Katherine Kendall 22 éves volt, amikor 2012-ben találkozott az akkor 52 éves Gaimannel, önkéntesként dolgozott a férfi egyik rendezvényén. Bár kifejezte, hogy nem akar szexuális kapcsolatot az íróval, elmondása szerint a férfi tíz hónappal később a turnébuszban rávetette magát, majd évekkel később 60 ezer dollárt adott neki terápiára, hogy „valamelyest helyrehozza a kárt”. *felkavaró tartalom vége*

Amanda Palmer szerepe több történetben is előkerül, és egyáltalán nem tisztázott. Van olyan megszólaló (Rachel álnéven), aki azt mondja, ő az énekesnővel szexelt először, majd Palmer, érdeklődése elvesztésével „játékszerként” ajánlotta fel őt a férjének. Mások arról számolnak be, Palmerhez érkeztek szép számmal figyelmeztetések, és ő maga is veszekedett a férjével, próbálta kezelni őt. Hogy mi az, amiről tudott, vagy amiről teoretikusan tudhatott, kérdéses. 

Úgy tűnik azonban, hogy a megszólaló nők közül többeket is ő mutatott be Gaimannek, és az, hogy egy feminista előadóról van szó, aki nyíltan beszélt a saját, nemi erőszakkal kapcsolatos traumáiról, előfordulhat, hogy túlzott bizalmat keltett a többi nőben.

Gyanútlanná tehette őket, azt gondolhatták, Gaiman biztosan nem lehet bántalmazó, ha Amanda Palmer férje, vagy utólag nehezíthette meg, hogy a férfi tetteit annak lássák, ami.

És persze lehetséges, hogy Palmert is sakkban tartotta, bántalmazta Gaiman. Egyelőre annyit tudunk, hogy öt éve válnak, és Palmer a fia feletti felügyeleti jogáért küzd. 2024-es turnéján pedig elénekelt egy dalt, az alábbi szöveggel: „Újabb öngyilkos tömeg landolt a küszöbömön, köszönöm szépen / Még néhány hulla a zsákban / Megúszod, ez csak a régi forgatókönyv / Ez a világ úgy van kialakítva, hogy fedezzen téged / Azt mondtad, sajnálom, aztán elfutottál / És elmentél, és újra megtetted az egészet”.  

De mit mond Gaiman? A férfi tegnap megtörte a csendet, és azt írta: távolról sem tökéletes ember, de soha senkivel nem folytatott konszenzus nélküli szexuális tevékenységet.

Kérdés, mondjuk, mennyire tud tisztán konszenzuális lenni a szex, amikor ekkora hatalmi-gazdasági-életkorbeli különbségek állnak fenn a felek között. Amikor ezek az évtizedekkel fiatalabb, javarészt sebezhető élethelyzetben lévő nők vagy neki dolgoznak, és anyagilag is függnek tőle, vagy a rajongói. 

„Nyilvánvalóan nem törődtem az emberek szívével és érzéseivel, és ezt nagyon, nagyon sajnálom. Önző voltam” – mondja Gaiman, aki fenntartja, hogy a szörnyű történetek egy része egyáltalán nem, a másik része pedig nem úgy történt meg, ahogy azt a megszólalók állítják.  

Petra Pavlovich 2023 januárjában tett feljelentést a rendőrségen, de az ügyet megalapozatlanság miatt lezárták. Igaz, azóta a megszólalók, a lehetséges áldozatok száma is növekedett, úgyhogy várhatók még további fejlemények az ügyben, és hogy újabb csontvázak esnek ki a szekrényből az irodalmi életben is.  

Milanovich Domi