–

Akik idejönnek, átlépik a társadalmi konvenciókat

„A fétisbulikba teljesen átlagos emberek járnak – az átlagosnál általában egy kicsit nagyobb nyitottsággal és intelligenciával – mondja Molnár Molli és Nagy Lantos Balázs, amikor arról kérdezem őket, kik vesznek részt az általuk létrehozott fétisklub rendszeres rendezvényein. – Háztartásbeli anyukák és egyetemisták éppúgy megfordulnak nálunk, mint orvosok vagy vállalatvezetők.”

És hogy mi az, ami mégis közös bennük? Balázsék szerint talán csak abban különböznek másoktól, hogy kíváncsibbak, kísérletezőbbek, olykor exhibicionistábbak, és mindenképp tudatosabbak, mint az átlag. Nagy önismeret jellemzi őket, és tisztában vannak az igényeikkel, vagy azzal, hogy mit szeretnének még megtudni önmagukról.

Tisztelik mások határait, és megértik, hogy a kommunikáció és a konszenzualitás mindennél fontosabb. 

„A klubunk gyűjtőhely, és örömmel befogad mindenkit identitástól, testalkattól és szexuális irányultságtól függetlenül. Itt sokunknak van valamilyen kinkje, valamilyen speciális érdeklődése. De nem ez a közös bennünk. Sokkal inkább az, hogy tudjuk, mit akarunk, felismertük a határainkat és elsősorban adni akarunk egymásnak és a közösségnek. Nem félünk kérdezni és tudunk nemet mondani, ha szükséges, mert számunkra a társadalmi kereteken kívül létezés és a szabadság alapja az egymás iránti tisztelet és az elfogadás” – meséli Molli.

A bulik vendégei ugyanakkor többségükben tényleg teljesen hétköznapi emberek, akik reggel munkába mennek, és este többnyire a családjukkal vacsoráznak. Ez az oka annak is, hogy az események felét daytime jelleggel, azaz délután négytől éjfélig tartják. 

„A bulizók nálunk ugyanolyan felszabadultak, mint bárhol máshol, a tudatmódosító szerek, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a részegség azonban rendkívül ritka. Itt mindenki észnél akar lenni, vigyázni másokra és önmagára.

Persze előfordul, hogy az elsőbálozók kicsit extrémebben szórakoznak, de szerintünk ennek épp az az oka, hogy nagyot kell ugraniuk a komfortzónájuk elhagyásához, amikor először vesznek részt egy ilyen rendezvényen.”

A vendégek között tizennyolc éves kortól a hatvanévesig minden korosztály képviselteti magát. Vékonyak és túlsúlyosak, magasak és alacsonyak, magyarok és külföldiek egyaránt részt vesznek a bulikon.

„Gyakori, hogy párok jönnek el hozzánk, ami végül is érthető. Hiszen, ha valaki egyedülállóként szeretne alkalmi partnerrel megismerkedni, arra bármelyik szórakozóhelyen lehetősége van, még ha nem is minden új élményt, ingert tudnak ott helyben begyűjteni. Azok viszont, akik párban – akár nyitott, akár zárt párkapcsolatban – szeretnének kilépni a mindennapokból és inspirálódni kicsit, nem találnak ehhez fogható helyet. Nálunk mindenki szívesen látott vendég, amíg tudomásul veszi, hogy itt a szabadság minisztériumának szabályai érvényesek” – egészíti ki Balázs.

A szabadság alapja az, hogy vannak szabályok

A klub vendégei szerint a szabadság másfajta gondolkodásmódot igényel, mint amihez hozzá vagyunk szokva. Nem azt jelenti ugyanis, hogy mindent és bármit lehet: itt, a szabadság miniuniverzumában szigorúan ellenőrzött, betartott és betartatott szabályrendszer uralkodik.

Ezek közül az egyik első és legfontosabb alapvetés, hogy a klubban bármi történhet, amit a felek előtte szóban egyeztettek, és arról egyértelmű megállapodásuk van. Azaz itt a szórakozóhelyekre jellemző kéretlen tapizás, illetlen érintés egész egyszerűen nem fordulhat elő. És ha mégis megtörténik, az az elkövető azonnali szórakozásból való kizárását vonja maga után.

„Úgy gondoljuk, hogy a szabadsághoz elengedhetetlen, hogy tiszteljük mások határait és azokat a sajátunkkal egyenértékűként fogadjuk el. Vagyis, ha valaki nálunk, velünk bulizik, fel kell készülnie arra, hogy interakcióba kell lépnie másokkal, nyílt kérdéseket fognak intézni hozzá, és őszintén, kíváncsian fordulnak majd felé. Ő pedig bármire, bármikor, bárkinek mondhat nemet, hiszen ugyanannyi joga van a saját határainak megtartásához, mint a többieknek az övékhez. A nem nálunk tényleg nemet jelent” – mondja Molli.

A másik fontos kritérium maga a szigorúan értelmezett dress code, amelyet mindenkinek be kell tartania. A kreatív, esztétikus, a szubkulturális kereteknek megfelelő ruházat kifejezi a közösséghez tartozást, csillogtatja a személyiséget és megőrzi a közösség integritását. Végül is, ki és miért mesélné el bárkinek például a munkahelyén vagy a sulifolyosón, hogy látott téged talpig hámban szombat este, ha ezzel saját magát is lebuktatja, nem igaz?!

„Fontosnak tartjuk, hogy közösségünk tagjai biztonságban érezhessék jól magukat. Épp ez az oka annak, hogy a klub címe csak a jegyvásárlók számára nyilvános; hogy csak elővételben értékesítünk belépőket; hogy leragasztjuk a telefonok kameráit, vagy hogy szigorúan vesszük a dress code-ot. Szeretnénk, ha nálunk mindenki önmaga lehetne, anélkül hogy aggódnia kellene a szűkebb vagy tágabb környezete reakciói miatt – magyarázza Balázs. – A bizalom és biztonság köréhez tartozik az is, hogy a társadalom által teremtett konvenciókon kívül eső, saját szabályokkal rendelkező közösségünk határait éppúgy tiszteletben tartjuk, mint az egyénét.

Itt mindenki számára egyértelmű: ami a klubban történik, ott is marad.”

Ez persze nem jelenti, hogy az érintettek ne beszélhetnének az élményeikről, tapasztalásaikról a bulikon kívül is.

„Rólam például sokan tudják, hogy része vagyok a fétis szcénának. Bár nem beszélek róla állandóan, nem csinálok titkot belőle, és szívesen válaszolok mindenkinek, aki kérdez. Ugyanakkor senkinek sem tolom az arcába az érdeklődésemet, és mindenkinek csak annyit mondok, amennyit be is tud fogadni. Tisztában vagyok vele ugyanis, hogy attól, hogy én nyíltan tudok beszélni mindarról, ami engem érdekel, az mások számára túlzó vagy kéretlen lehet – veszi át a szót Molli. – Vannak, akik szívesen kérdeznek, és örülnek egy-egy nyílt beszélgetésnek. Mások inkább csak ítélkeznek. Gyakran nem értik például, hogyan lehet valaki alárendeltként vagy éppen megkötözve is szabad. Csakhogy van, aki éppen így érzi magát kiteljesedve. A szabadság szubjektív megélése ugyanis sokféle lehet.”

Fine dining emberi testekre tálalva

A fétisbulik egyik gyakori eleme az emberi testekre tálalt desszert, amelyeket a civilben pastry chef Molli készít. Ezek a kiemelkedő minőségű, gasztronómiai értelemben is különleges finomságok igazi csemegét jelentenek a résztvevőknek. És nem csak azért, mert szó szerint egy másik ember testéről fogyaszthatják el őket.

„A minőségben nem ismerek kompromisszumot: ugyanazt képviselem a munkahelyem, mint a fétisbulikra készített desszertekben. A különbség csak annyi, hogy itt egy-egy modell teste adja a keretet: »rájuk« tálalok és »róluk« lehet elfogyasztani az édességeket”

– mondja Molli.

És hogy hogyan lesz valakiből élő tányér néhány fél órára? Meglepő lehet, de a modellek általában önként jelentkeznek a feladatra, és élvezik, hogy segíthetnek.

„Fotós vagyok és korábban már láttam néhány felvételt Molli modelleken tálalt desszertjeiről. Úgy gondoltam, ezek nagyon ízléses és esztétikus »tányérdesszertek«, így én is szívesen lennék ebben partner. A végeredményben ugyanakkor elsősorban nem az erotika, hanem az esztétikai minőség érdekel. Még az is lehet, hogy a rólam készült fotókat aztán kiteszem a falra” – meséli az este modellje.

Van szex vagy nincs szex?!

A válasz egyszerű: egy fétisbuliban akkor van szex, ha akadnak olyan érintettek, akik az adott pillanatban szívesen megélnék egymás társaságában a gyönyört.

„Szexuális interakciókban részt venni egyáltalán nem kötelező, viszont a lehetőség és a tér adott erre is. Elég valószínű, hogy aki ellátogat hozzánk, az lát valamiféle akciót, amik mindig felnőttek között, konszenzuális alapon történnek. Semmi sem kötelező – leszámítva a szabályok betartását és a konszenzualitás szükségszerűségét” – mondja Molli. 

Szubjektív

Hogy mi volt az első dolog, ami eszembe jutott, amikor kiderült, hogy Chripkó Lili kolléganőmmel mi is ellátogatunk az eseményre? Az, ami minden más nőnek is először jutott volna eszébe: „De mégis mit fogok felvenni?!”

Két perccel azután, hogy a napokig tartó agóniát követően a göncmizéria megoldódott, máris újabb dolgon aggódtam: mi lesz, ha annyira vad dolgokat fogok látni, hogy kiderül, nyárspolgár vagyok? Mi a frászkarikát csináljak, ha nem tudok objektív újságíróként megfigyelni, mert zavarba vagy izgalomba jövök, megbotránkozom, esetleg úgy érzem, nekem ez az egész egyszerűen túl sok(k)?

Nem kevés kíváncsisággal és feszült izgalommal vágtam hát neki az estének, amelyre meghívást kaptunk. A tanulság: a fétisklubban nem esznek embert, és a vendégek ugyanolyanok, mint bármelyik buliban szombat este. Szépek, csinosak, lelkesek, felszabadultak.

Sőt, egy kicsit talán még szebbek és felszabadultabbak, mert megélik a vágyaikat és szégyenérzet, illetve szorongás nélkül adják át magukat az élményeiknek – ahogy talán mindenki másnak is kellene.

Azt is élmény volt megtapasztalni, hogy a vendégek tényleg kíváncsisággal és elfogadással állnak mind önmagukhoz, mind egymáshoz. Nem ítélkeznek, nem minősítenek, „csak” vannak. 

Persze nem mondanék igazat, ha azt állítanám, az ingerküszöbömet nem ütötte meg semmi, mert sokkal többet láttam, mint amiről azt hittem, valaha is látni fogom. 

Közelről nézni, ahogy Molli egy gyönyörű női testre tálal, gasztronómiai és esztétikai értelemben is meglepő élmény volt. Beszélgetni párban, hárman, vagy sokszereplős felállásban érkezőkkel akkor is új nézőpontokat vet fel, ha az alaphelyzet tőlem azért távol áll.

És talán épp ez a lényeg: hogy ha valamit nem értünk, ha számunkra valami ismeretlen, elfogadhatatlan vagy fura, tudjunk, merjünk, akarjunk kérdezni. Ítélkezés helyett például.

Képek: Chripkó Lili / WMN

Z. Kocsis Blanka