A szexuális alapcsomag vajon mi? – A vaníliafagyitól a kevésbé átlagos ízekig
Én egy olyan (fogyasztói) társadalomban nőttem fel, ahol mindenből van alapcsomag, és mindenből van standard-, konfekcióméret, ami alatt mindenki tudja, mit és mekkorát szokás érteni. A 38–39-es cipők fogynak el legelőbb a polcokról (bosszantó, történetesen pont ekkora a lábam), a legtöbben az extrák nélküli streamingszolgáltatást kérik, és ha szezonvégi leárazás van, persze hogy az M-es ruhákból nem marad egy sem. Vajon ugyanez az analógia megállja a helyét a szexben is? Létezik olyan „szexuális alapcsomag”, ami alatt mindenki ugyanazt érti, és az egyén szexuális repertoárjának alapját képezi? És az vajon pont olyan népszerű, és magától értetődő, mint a vaníliafagylalt? Wilson Luca írása.
–
Carrie és a pisiszex esete
Emlékszem, olyan 15 éves lehettem, amikor a Szex és New York Carrie-je elkezdett randizni egy Bill nevű politikussal, aki szépen lassan felfedte töretlen lelkesedését a pisiszex iránt. Spoiler alert, a történet nem forrotta ki magát lángoló szerelemmé, viszont Carrie egyvalamit következetesen kommunikált a barátai felé: Bill kérése, miszerint Carrie vizelje le, nem képezi a „szexuális alapcsomag” részét.
Hogyan értelmezte ezt akkori tinédzserlelkem? Billnek fétise van, ami már az extra csomag, XL, 48-as lábméret, pisztáciás fagylalt.
Pofátlanság ilyesmivel előhozakodni, hiszen ez a szexuális normalitáson túlmutató perverz dolog, legalábbis a többségi társadalmi narratíva szerint, amit én is, és Carrie is hivatottak voltunk képviselni.
Az évadok során szépen kibontakozott, hogy Carrie, manapság divatos szóval élve, vanília volt. És ezen a ponton definíciós csapdába is estem. Mi az egyáltalán, hogy vanília? Vajon mindenki ugyanazt érti alatta? Elvégre egy definíciónak az lenne a lényege, hogy a végtelen értelemzések sorából kiemelkedjen egy, amiről konszenzus született, ezt értjük alatta, és kész.
Baráti kupaktanács a vaníliáról
Amikor az életben elakadok, a barátaim segítségét kérem, ez most sem volt másként. Összedugtuk hát a fejünket, mit mond az internet a kifejezésről. Az amerikai urbánus szótár szerint a vaníliaszex „olyan szexuális aktus, amely nem tartalmaz semmilyen perverzitást, fétist, vagy BDSM-elemet. Tipikusan édes, boldog és szerelmeskedő.”
Azután következtek a saját definíciók.
Egyikük szerint a vanília azt jelenti, hogy az illető nem mer a szexuális komfortzónáján kívülre merészkedni, a csúnya beszéd, anális szex, nyilvános szex, hármasozás kizárt, az egyéb fétisekről már nem is beszélve. Esetleg a vanília személyiségjegyeket is takar, valakit, aki szégyenlős, bátortalan, visszafogott az ágyban.
Egy másik barátom szerint a vanília a konvencionális szexet jelenti, de pejoratív értelemben összekapcsolható a kísérletező kedv hiányával, prüdériával, szégyennel, illetve a test- és szexpozitivitás hiányával.
A vaníliaszex tehát olyan, mint Amerikában a 70-es évek legkedveltebb fagylalt íze? Biztonságos és finom, minden esetben azt kapod, amit vársz?
– Igen. Képzeld el, Luca, hogy egy hosszú, fáradt nap után lehuppansz a kanapéra, elindítod a kedvenc sorozatodat, és magad elé veszel egy lavór fagylaltot, megkönnyebbülés áraszt el, ez volt minden vágyad.
– Miért?
– Mert ez ugyanaz a kanapé és ízvilág, amit olyan jól ismersz, biztonságot nyújt.
– No de mi az összetevője pontosan?
– Alappózok, kis orális szex, kevés kommunikációval leöntve.
– Miért pont kevés kommunikációval?
– Az ember nem feszegeti ilyenkor a határait, óvatosnak kell lennie, nehogy átforduljon csúnya, perverz beszédbe.
– Én nem aszerint csoportosítom a kommunikációt, hogy az dirty talk-e, vagy sem.
– Hanem?
– Hanem, hogy az egyeztető jellegű-e.
– Most a konszenzusra gondolsz?
– Igen, arra.
Miért fontos a konszenzus?
Azért szeretném kényszeresen definiálni, mit jelent, hogy szexuális alapcsomag vagy vaníliaszex (kinek melyik elnevezés tetszik), mert amennyiben van ilyen, mindenki megnyugodhat. Ha este kilenckor pittyeg a telefonod, és éppen a szeretőd üzen, aki saját bevallása szerint is vanília, akkor nagy meglepetések egyikőtöket sem érnek majd, és nem kerültök olyan kellemetlen helyzetekbe sem, hogy ami egyikőtöknek teljesen alap szexuálisan, az a másik határait már feszegeti. Valamint, nem marad az együttlét után kellemetlen utóíz, kimondatlan neheztelés, vagy a „na, vele soha többet” érzés.
Azonban ez sok esetben nem ilyen egyszerű. Ahogy arról Nyáry Luca is írt nem régiben, a Z generáció körében egyre gyakoribb a konszenzus nélküli fojtogatás szex közben, ami arról árulkodik, hogy gyakorlatilag „inflálódik” a szexuális alapcsomag, és egyre durvább gesztusokat szabad átvenni a pornókultúrából.
Az egyik ismerősömnek erősen a torkára fogtak egy szexuális együttlét közben. A másiknak pedig az aktus során a fenekébe nyúltak. Egy harmadik nem biztos benne, hogy orális szex előtt nem ildomos-e rákérdezni, vajon akarja-e másik, nem vált-e ki belőle semmilyen rossz érzést.
Azoknak, akik a fentebb felsoroltakat kérdezés nélkül meglépték, nyilván a normális szexuális viselkedés része volt az orális vagy az anális közeledés, de akár még a fojtogatás is.
A szexpozitivitás korában, a metoo-érában, és egyáltalán, számomra nem olyan egyértelmű, hogy van teljesen világosan körülhatárolható alapszexuális viselkedés, ami mindenki számára ugyanazt jelenti. Nem reprezentatív minikutatásom ezt a feltételezésemet csak még jobban alátámasztotta.
Az ítélet
Én azt mondom, nincs szexuális alapcsomag. Akkor sem, ha a szexuális szocializációnk ugyanabban a keresztény-nyugati kultúrkörben is zajlott, hasonló szexuális edukáción (tehát gyakorlatilag semmilyenen) estünk át, és hasonló pornográftartalmakba botlottunk bele. Mindez ugyanis nem jelenti azt, hogy az egyéni preferenciák mentén választott szexuális partnerek, tartalmak, és kényeztetések ne árnyalták volna a szexualitásunkat. Nem lesz tehát magától értetődő, ki mit tesz abba a bizonyos vaníliafagylaltba, még ha ugyanúgy is hívjuk. Vajon tehéntejből készült vagy kókuszból?
Baráti javaslat
Mi a megoldás tehát?
Mindenkit az egyeztető jellegű kommunikációra biztatnék, akár aktus előtt, akár közben, mert utólag már előfordulhat, hogy késő.
Bármennyire is felszaladt Carrie szemöldöke Bill kérése hallatán, és bárhol is érezzük is magunkat azon a bizonyos vaníliaspektrumon, egy dolog dicséretes: a kommunikáció. Talán Bill olyan körökben töltötte felnőttkorának nagy részét, ahol teljesen normalizált a szexuális fétisek világa, mégis, egy pillanatig sem feltételezte, hogy ez Carrie-vel ugyanígy esett. Ezért mit tesz az egyszeri bizonytalan szerető? Kérdez, egyeztet, kommunikál. Zavarba ejtő, vagy sem, időben rájönni, hogy a másik alapcsomagjában mi van, sokkal kevésbé kínos, veszélyes vagy erőszakos, mint utólag…
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Prostock-Studio
