Ami egész évben tilos, miért lesz legális? Állatok halnak bele a tűzijáték okozta pánikba!

–

Ha a szilveszterkor megsérülő állatoknak szerencséjük van, eljutnak egy menhelyre, de még mindig kérdés, hogy kerül-e egy elhivatott orvos, aki megműti vagy ellátja őket. Sajnos az a tapasztalat, hogy karácsonytól szilveszterig valahogy kevesebb figyelmet fordítunk rájuk társadalmilag – mondja Márton Vlad András madármentő kiemelve: saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy nekünk, embereknek is mekkora szerencsétlenség ebben az időszakban lesérülni. Sokan valahogy mégsem akarnak tudomást venni a náluk jóval kiszolgáltatottabbakról.

„Akiben van empátia, józan ész és annyi belátás, hogy tudja, káros és haszontalan tűzijátékozni, petárdázni, az nem fog durrogtatni az ünnepen. De már nem igazán hiszem, hogy ebben elérhetjük az érdemi változást, mert ott van egy viszonylag széles társadalmi réteg, aki szinte függője a pirotechnikai eszközöknek, és akkora mértékű örömet lel bennük, hogy semmi mással nem törődik, csak az élménnyel” – részletezi.

Arról nem is beszélve, hogy jogi oldalról nézve nonszensz az egész: egyszerűen érthetetlen, hogy ha az év 364 napjában tilos a lakosságnak kettes kategóriájú tűzijátékkal és más pirotechnikai eszközökkel szórakoznia – mert képzettség nélkül az esetek nagy százalékában balesethez vezet –, akkor az év 365. napján miért válik hirtelen engedélyezetté közterületen? 

„Minden évben kárát látja egy-két emberi kéz, ház, házrész, autó, és ezeken a tragédiákon elszörnyülködünk. De ha a természetre és a közösségre nézve is veszélyes, akkor miért lehet legális az év utolsó napján? Mintha kineveznénk július 28-át a pálinka ünnepévé, és mindenkinek megengednénk, hogy részegen vezessen!” 

– jelenti ki felháborodottan, majd abba is beavat: az egészben az a legrosszabb, hogy ezek a legálissá tett illegális tevékenységek nem csupán egyetlen napig tartanak: a tűzijátékozás már karácsony előtt elkezdődik, és a durrogtatás még a szilvesztert követő egy hétben is tart. 

„Sokan legyintenek, hogy »az állatok egy napot kibírnak«. De hetekig élnek félelemben és bizonytalanságban. Ezt egyetlen élő szervezet sem képes jól tolerálni”. Még az emberi szervezet sem, ami ilyenkor nagy mértékű és káros légszennyezésnek van kitéve. Mert miközben az augusztus 20-i tűzijátékot úgy találták ki, hogy 100-150 méter magasságban robbanjon, ott, ahol a rétegszelek elsodorják, addig a szilveszteri ünneplő tömeg által robbantgatott anyagok egy része az utcán ünneplők tüdejébe kerül. 

„Ezek általában távol-keleti gyártmányú háztáji tűzijátékok, amikből ilyenkor tonnaszám robbantanak fel az emberek. Körülbelül 5-10-15-20 méter magasságban, ezért káros anyagaik a házak között maradnak. Sőt városokban, a lakótelepeken valahol a 6-8. emelet magasságában robbannak fel, így konkrétan az ablakon szivárog be az a rengeteg kiszabaduló gáz” – világosít fel a szakember.

Mint mondja, a tűzijátékok rengeteg könnyűfémet tartalmaznak, ezekből az égés és robbanás során olyan gázok szabadulnak fel, amelyek nagymértékben rákkeltőek. Viszonylag alacsony dózisban is komoly egészségkárosodást okoznak. „Mintha egy egész évnyi dízelbusz-kipufogógázt lélegeznének be néhány óra alatt, és ezt nyeli az is, aki durrogtat, meg az is, aki tartózkodna tőle”.

És még csak nem is a kereskedelmi haszon miatt, mert az viszonylag kevés: a tűzijáték-pirotechnikával foglalkozó cégek érdekvédelmi szervezete szerint, noha fontos része az éves forgalmuknak a hirtelen növekvő eladás, azért nem élet-halál kérdése. Nagyjából 10 milliárdos nagyságrendű forgalmat jelent az országnak, azaz a termékértékesítésből nem tesznek szert akkora árrésre, mint amikor egy vállalati rendezvényhez a komplett kivitelezéssel bízzák meg őket – mert ilyenkor biztosítanak orvost, tűzoltót is –, és a szolgáltatáson keresnek nagyot, nem a termék árrésén. Ez utóbbi azért sem működhet, mert egyes határokon még könnyűszerrel átcsempészhető a termék – dacára annak, hogy Magyarországon petárdát például tilos értékesíteni –, és vannak határmenti városok, ahol ilyenkor alkalmi üzlethelyiségek nyílnak. 

A homo sapiensből még mindig könnyen előtör az ősember: nézzük a tüzet és kacagunk

Márton Vlad Andrásnak meggyőződése, hogy a homo sapiensből a tűz láttán bármikor előbukkanhat az ősember: „Barlanglakó módjára kezd viselkedni az első tűzcsóva láttán: boldog huhogással ugrálja körbe, zsibbadt örömmel gyújtogatja tovább. A gólyák, amiket mi ápolgatunk, 300 ezer évvel ezelőtt is ugyanígy néztek ki. Az ember 250 ezer évvel ezelőtt még a fán csimpaszkodott. Ennyi idő sem volt elegendő ahhoz, hogy végérvényesen leszálljon onnan” – teszi hozzá ironikusan, és van a gondolatmenetében valami végtelenül szomorú. Igaza van – állapítom meg, hiszen az emberek ilyenkor kitombolják magukat, kiengedik a gőzt a párperces robbantgatás mellett.

„Sokan annyira megszállottjai ennek, hogy egész évben erre gyűjtenek, erre készülnek, mert úgy gondolják, ezzel programot szerveznek a közösségnek, családokat örvendeztetnek meg. Ijesztő. Mi előálltunk egy javaslattal, ezt a pirotechnikai cégek is támogatták: felvetettük, hogy minden önkormányzatnak van legalább egy olyan területe, ami elég nagy és eléggé félreeső, és kihasználatlanul áll. Mi lenne, ha ott, a házaktól és erdőktől távol durrogtatna szilveszterkor a helyi közösség? Ugyanúgy, mint augusztus 20-án. Ettől Rákoscsabán Morzsi kutya nem szökne el, és a lakótelepi kétéves Pistike sem kapna rohamot, nem borulnának ki tőle az állatok, még a vadon élők is békében maradhatnának” – avat be.

Durrogtatás változó időpontokban, váratlanul: ettől bárki kiborulna

A vadon élő állatokat, a háziállatokat és a társállatokat egyaránt kiborítja, hogy a szilveszteri időszakban teljesen véletlenszerű, hogy éppen mikor és hol robban fel egy petárda vagy egyéb pirotechnikai eszköz. Sokan tévesen azt hiszik, hogy az állatot nem zavarja, mert a vihart is elfogadja, nem őrül meg az égzengés hallatán, de a vihar és a durrogtatás között hatalmas a különbség. 

Egyrészt az, hogy a vihar közeledtét az állatok órákkal korábban megérzik, változik a légnyomás, a zsigereikben érzik, hogy búvóhelyet kell keresniük. Mivel a vihar áthalad, van egy kezdete és egy vége, az állat tudja, hogy előbb-utóbb elül. De az ünnepi időszakban el-eldörrenő eszközökről senki sem sejti, hogy mikor robbannak fel: a nap bármely szakában, lakott területen vagy erdőben, autók vagy emberek között is eldörrenhetnek. És mivel ez órákig, napokig, hetekig eltart, folyamatos készenléti állapotot vált ki, félelemben tartja az állatokat. Ez még egy embernek is sok lenne, pedig ő gondolkodásra és önnyugtatásra képes élőlény.

„Ha egy sötét tornaterembe zárnánk egy embert és elkezdenénk körülötte teljesen véletlenszerűen különböző méretű, hangerejű és fényerejű petárdákat, tűzijátékokat robbantgatni, előtte, alatta, mögötte, közelebb vagy távolabb hozzá, akkor fél órán belül az őrület határára sodornánk” – érzékelteti egy erős példával.

Nem elég, hogy a vadakban még ott él a novemberi-decemberi hajtóvadászatok okozta stressz, újra fejvesztve menekülhetnek. Ilyenkor az állat nem nézi, hogy úttest, autó, kerítés, kert van az útjában, csak ész nélkül menekül a durrogtatás elől. Szilveszter környékén ezért is sokkal nagyobb a vadgázolások valószínűsége. 

Tűzijáték madárszemmel: ha meg tudunk fogni egy madarat, bajban van

A madarak számára a téli időszak különösen nagy kihívás, mivel több táplálékra van szükségük, hogy átvészeljék a hosszú és hideg éjszakákat. Ezért alkonyatkor alvóhelyet keresnek, ahol reggelig nyugalomban maradhatnak. Ha azonban éjszaka megijesztjük őket – például tűzijátékkal vagy petárdákkal –, pánikba esnek, elkezdenek összevissza repkedni, nekicsapódnak épületeknek, tárgyaknak, és gyakran súlyosan megsérülnek. Ilyenkor az energiatartalékaik kimerülnek, ami miatt legyengülhetnek, kihűlhetnek, vagy könnyen ragadozók áldozatává válhatnak.

Télen sok madár a városokba húzódik be, mivel ott melegebb van, és több a táplálék. A cinkék, a vörösbegyek, a baglyok és a rigók különösen érzékenyek a zajokra, az pedig külön szomorú a helyzetükben, hogy az apró madaraknak, amelyek általában néhány évig élnek, nincs elegendő idejük arra, hogy „megtanulják”: a tűzijáték zaját nem kell komolyan venni. 

A pandémia idején – amikor egyébként jóval kevesebb tűzijátékozás és petárdázás volt – német kutatók kimutatták, hogy a tűzijátékok hosszú távon is befolyásolják a madarak viselkedését. A Max Planck Állati Viselkedéskutató Intézet és a Holland Ökológiai Intézet szakemberei GPS-nyomkövetőkkel vizsgálták a sarki ludak mozgását Németország, Hollandia és Dánia területén, a szilveszteri időszakban. A kutatás során 347 vadlúd adatai alapján megállapították, hogy az állatok szilveszter este hirtelen elhagyták pihenőhelyeiket, és az emberi tevékenységtől távolabb húzódtak. A madarak a megszokottnál két órával kevesebbet pihentek, és jelentős távolságokat, akár 500 kilométert is megtettek megállás nélkül – jóval többet, mint más éjszakákon.

Ez a viselkedés nemcsak szilveszter éjszakáján, hanem azt követően is megmaradt. A ludak több időt töltöttek élelemkereséssel, és soha nem tértek vissza eredeti pihenőhelyükre, ahonnan a tűzijáték elűzte őket. Azokon a területeken, ahol a szabadon vásárolható pirotechnikai eszközöket már napokkal korábban elkezdik használni, a helyzet még súlyosabb, mint ott, ahol csak egyetlen központi tűzijáték volt.

A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a madarak nemcsak a fény- és zajhatások elől menekülnek, hanem a tűzijátékok által kibocsátott szennyező anyagoktól is. A szilveszteri tűzijátékok miatt a levegő szállóportartalma ugyanis akár 650 százalékkal is megemelkedhet, a madarak pedig tisztább levegőjű területekre igyekeznek.

„Már egy kisebb tűzijáték is jelentős viselkedésbeli változásokat okozhat, és csökkentheti a madarak túlélési esélyeit, különösen kemény telek idején. Ezért elengedhetetlen a szabadidős célú tűzijátékok betiltása a nemzeti parkok, madárvédelmi területek és téli pihenőhelyek közelében” – hangsúlyozza Márton Vlad András. 

Ha szilveszter után szunnyadó madarat találunk

Ha a szilvesztert követő napokban egy földön pihegő madarat találunk, fontos, hogy megpróbáljunk segíteni rajta. Az a madár, amelyet egy ember könnyedén meg tud fogni, valószínűleg bajban van. Az ilyen esetekben a legjobb, ha kapcsolatba lépünk egy madármentő központtal, hogy a szakemberek elláthassák a sérült állatot.

Annak a madárnak, amely egy épületnek repült, és agyrázkódást kapott, néhány óra pihenésre van szüksége ahhoz, hogy helyrejöjjön. Az ilyen madarak rövid időn belül képesek lehetnek újra repülni, feltéve, hogy nem fagynak meg. Elegendő őket néhány órára egy dobozba tenni, és ha azt követően sem repülnek ki, akkor felkeresni a szakembereket, mondja a madármentő. Márton Vlad András hangsúlyozza: ha nem is tudjuk teljesen elhagyni a pirotechnikai eszközök használatát szilveszterkor, legalább annyit tegyünk meg, hogy körültekintően használjuk őket, és tiszteletben tartjuk az állatok és a természet igényeit.

Bereczki Szilvia