Guglidoki és öndiagnosztika: biztonságos, ha a neten keresel gyógyírt a bajra?

–

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem felmérése szerint az online platformok szerepvállalása az egészségügyi területeken is hódít. Ennek következtében napjainkban a magyarok 80 százaléka e-recept segítségével váltja ki a gyógyszereit, kétharmaduk online foglal időpontot az egyes szakrendelésekre, és a betegek 70 százaléka előbb rákeres a tünetekre, és csak azután megy orvoshoz – derül ki a itbusiness.hu-n megjelent írásból.

Az online öndiagnosztika népszerűségének növekedése hátterében vélhetően nagy szerepe van a Covid-időszaknak és az akkoriban szinte hozzáférhetetlen alaporvosi ellátásnak éppúgy, mint a túlterheltség következtében sietős – vagy olykor belátható időn belül szinte elérhetetlen – állami rendeléseknek.

A „guglidiagnosztika” ugyanakkor számos veszélyt hordoz magában, hiszen azokban az esetekben, amikor az adott fájdalom vagy érzet valós oka nem kíván tényleges orvosi közbelépést, a beteg viszont igénybe veszi az egészségügyi ellátórendszert, feleslegesen terheli a már amúgy is ingatag lábakon álló ellátást. Az is előfordulhat azonban, hogy a beteg az enyhe tünetek alapján tévesen azt feltételezi, nincs komoly baj. Később viszont, amikor a tünetek már fokozódnak, akár súlyos szövődményekre is fény derülhet.

A netdoki mindig segít

Autoimmun betegséggel élek, melynek következtében rendszeresen kell(ene) vérvételekre és ilyen-olyan vizsgálatokra járnom. A vérvételt az állami ellátás nem fedezi – ahhoz nem vagyok elég beteg. Azt pedig, hogy a vizsgálat ingyen járjon, köszönöm szépen, nem szívesen „érdemelném ki”. Így viszont alkalmanként átlagosan negyvenötezer forintba kerül. Az orvosi konzultáció, melynek keretében az eredményeket kiértékelik, közel ugyanennyit kóstál. És bár jólesne azon háborogni, hogy csak ennek a betegségnek a kezelése évi közel négyszázezer forint – a gyógyszert, a kiegészítő vizsgálatokat nem is számolva –, a helyzetem se nem ritka, se nem különleges.

Talán ez is az oka annak, hogy az öndiagnosztikát, információcserét és ismeretterjesztést segítő – sokszor szakmai szupervízió nélkül működő – csoportok tagszáma folyamatosan növekszik. Ez pedig a nyilvánvaló kockázatok ellenére nem feltétlenül rossz. Egy amerikai kutatás eredményei alapján például elmondható, hogy

négyből egy emberrel már előfordult, hogy közösségimédia-tartalomban fért hozzá olyan információhoz, melynek segítségével diagnosztizálni tudta valamely betegségét.

Az érintettek 42 százaléka az otthoni guglizás után szakorvoshoz fordult, és 82 százalékuk esetében egyértelművé vált, hogy nem tévednek – írja a The Intake.

A kutatásból az is kiderül, hogy bár a válaszadók aktívan használják az egyes platformokat és úgy vélik, ezek az alkalmazások sokat tehetnek az egyes betegségcsoportok stigmatizációjának felszámolásáért, nagyon is tartanak azok veszélyeitől. Például attól, hogy téves diagnózist állítanak fel, hogy pontatlan információk alapján hoznak egészségi döntéseket, vagy az egyes tartalmak felett senki sem gyakorol szakmai kontrollt.

Dr. Bartók Róza, a SYNLAB orvosa is úgy véli, az internetnek megvannak a maga előnyei, például gyors, olcsó és az otthon kényelméből is elérhető. Mégis érdemes kritikusan szemlélni a találati eredményeket.

„Szerencsére manapság már elérhetők olyan, a betegedukációt ténylegesen szolgáló platformok és kiadványok is, melyek egészségügyi szakemberek által ellenőrzöttek, így hiteles forrásnak tekinthetők.

Ezek segítségével a páciensek tájékozódhatnak betegségük kialakulásának okairól, a tünetekről, a kivizsgálás lépéseiről és az esetleges gyógyszeres kezelésről is” – mondja a doktornő.

A netdoki nem orvos

Dr. Bartók Róza ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy az internetes öndiagnosztika, a random elvégeztetett magánvizsgálatok és a páciensek közötti információcsere rengeteg kockázatot is rejt magában.

„A szakorvosok speciális képzést kapnak hosszú éveken át, mely lehetővé teszi számukra, hogy a különböző értékeket, vizsgálati eredményeket összefüggéseikben és helyesen értelmezzék. Vagyis egy-egy eredmény nem rajzolja ki a teljes képet, önmagában pedig nem feltétlenül értelmezhető helyesen” – mondja a SYNLAB orvosa. –

„Egy laboreredmény sok adatot tartalmaz és egyes értékek eltérése mögött számtalan ok állhat, a laikusok számára azonban könnyen félreérthető lehet egy-egy adat vagy számérték.

Az interneten található információk pedig gyakran általánosak, vagy nem elég megbízható forrásból származnak.”

Mint mondja, az is rendkívül veszélyes lehet, ha a páciensek az öndiagnózis nyomán önmaguk kezelésébe kezdenek, például szélsőséges diétákat próbálnak ki, étrend-kiegészítőkkel, vitaminkombinációkkal, vagy éppen vény nélküli gyógyszerekből készült koktélokkal kísérleteznek. Ennél is aggasztóbbnak tartja ugyanakkor a hazai gyógyszerszedési fegyelem alacsony mértékét és az antibiotikum szedésének jellemző gyakorlatait.

„Régóta tapasztaljuk, hogy a páciensek akár orvosi javaslat nélkül is vényköteles gyógyszerek mellett döntenek pusztán azért, mert valamelyik ismerősüknek az adott gyógyszer bevált”

– mutat rá a hazai helytelen gyakorlatokra. – „A vényköteles gyógyszerek csereberéje ugyanakkor veszélyezteti azt, akinek a gyógyszert felírták és azt is, aki annak alkalmazására nem kapott javallatot. A gyógyszerek helytelen alkalmazása, illetve a kúrák korai abbahagyása hozzájárulhat például az antibiotikum-rezisztens baktériumfajok elterjedéséhez is.”

Hasonlóan fontosnak tartja azt is, hogy az egyes készítmények alkalmazása előtt a betegek tájékozódjanak, olvassák el a betegtájékoztatót, de ne vigyék túlzásba az ismeretgyűjtést.

„Gyakori, hogy a betegek a javasolt gyógyszer szedésének megkezdése előtt fórumokon tájékozódnak annak mellékhatásairól. Csakhogy az ilyen helyeken jellemzően azok a betegek osztják meg negatív tapasztalataikat, akiknek az adott kezelés nem vált be.

Azok viszont, akik könnyen gyógyultak és elégedettek, ritkán posztolnak úton-útfélen arról a készítményről, melyet szedniük kell”

– hívja fel a figyelmet a doktornő. 

Az egészségügyi rendszer hiányosságaira a preventív szemlélet a megoldás

Dr. Bartók Róza orvosként is úgy látja, hogy az egészségügyi ellátórendszerben olykor komoly problémákat okoz a szakember- és időhiány, mely mind az egyénre, mind az egészségügyi ellátás minőségére nézve jelentős következményekkel járhat. Emellett negatívan befolyásolhatja az ellátás és az orvos-beteg kapcsolat minőségét, illetve az egészségügyi szakemberek munkakörülményeit is.

„Ha a beteg úgy érzi, hogy az ellátás sietős vagy személytelen, elveszítheti a bizalmát az orvosban és a rendszerben. Így előfordulhat, hogy nem megy el a javasolt vizsgálatokra, vagy nem alkalmazza az ajánlott terápiát, ez pedig tovább ronthatja az egészségi állapotát.

A kapacitáshiány miatt ráadásul elmaradhatnak a megelőző vizsgálatok és szűrések, melyek a betegségek korai felismerésében segítenek. Ördögi kör, hiszen az esetek nagy többségében a kései diagnózis akár tartós egészségkárosodáshoz is vezethet” – mondja.

A szakember szerint a legtöbben nincsenek tisztában azzal, hogy egy kezeletlen krónikus betegség sokáig járhat csupán minimális tünetekkel, a hirtelen bekövetkező állapotromlás azonban már súlyos szövődményeket is hozhat.

„A szűrővizsgálatokon való megjelenés, az orvossal való őszinte kommunikáció nélkülözhetetlen a hatékony kezelés érdekében” –mutat rá. – „Javaslom, hogy a páciensek előre rögzítsék az egyes szűrővizsgálatok tervezett idejét, és kérjenek maguknak időpontot időben. A vizsgálatokra érkezzenek felkészülten, írják össze kérdéseiket az adott alkalommal, a szedett gyógyszerekkel, az esetleges lehetséges lépésekkel kapcsolatban, és merjenek kérdezni akkor is, ha úgy érzik, a rendelés sietős. Nyugodtan jegyzeteljünk, kérdezzünk vissza, ne hagyjuk magunkat megzavarni, ha válaszokra van szükségünk.”  

Dr. Bartók Róza úgy véli, hogy ha a beteg úgy érzi, nem volt elég ideje a rendelésen, vagy nem biztos abban, hogy megfelelően elvégzett vizsgálatokat követően kapott diagnózist, nyugodtan kérjen másodvéleményt. Laborvizsgálati eredményeikkel kapcsolatos kérdéseivel kapcsolatban részletes választ kaphat egy leletértelmező vagy szakértői konzultáció keretében is.

„Egy-egy ilyen konzultáción jut elég idő arra, hogy a betegek részletesen megismerjék és megértsék a leleteikben foglaltakat, a szakemberek pedig feltárhassák előttük az egyes összefüggéseket”

– mondja. – „Ilyenkor bőven jut idő kérdezni, tisztázni az egyes félreértéseket és akár megkeresni az adott betegség, illetve állapot kialakulásához vezető okokat is. Vagyis a beteg tisztában lesz egészsége aktuális állapotával, tudni fogja, van-e szüksége további segítségre, és az is világossá válik majd számára, mit kell tennie ahhoz, hogy újra jól legyen.”

Z. Kocsis Blanka