Pál Márton: Több ezer, szivárványcsaládban élő kisgyereket foszt meg a törvény az egyik szülőjétől

–

Nem túlzás azt állítani, hogy „A család az család” kampány, amely 2020 novemberében indult el, az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb civil kezdeményezése lett. Az akció néhány kisgyerekes család ötleteléséből született, mára pedig több mint 150 cég, márka és nagykövetség csatlakozott hozzá. A Szivárványcsaládokért Alapítvány munkájának hála, az LMBTQ-szülők és gyerekeik ügye közbeszéd tárgya lett, amit az attitűdök pozitív irányba való elmozdulása is mutat. A Medián Háttér Társaság megbízásából készített reprezentatív kutatása azt találta, hogy

azok aránya, akik szerint egy azonos nemű pár tagjai is lehetnek jó szülők, a 2019-es 17-ről 66 százalékra emelkedett 2023-ban. Az egyenlő házasságot is támogatja a magyarok közel fele, 49 százaléka. 

Miért nem elég a bejegyzett élettársi kapcsolat?

Ugyanakkor idehaza az azonos nemű párok továbbra is csak bejegyzett élettársi kapcsolatot köthetnek (2009-től), ami viszont nem ad számukra azonos jogokat. Nem teszi lehetővé például a mesterséges megtermékenyítésben való részvételt, a közös örökbefogadást (ez már egyedülállóként is ellehetetlenült!), vagy a partner vér szerinti gyerekének az örökbefogadását. Mindez azt jelenti, hogy ma Magyarországon 4125 kisgyereket – a KSH adatai szerint, de valószínűleg még ennél is többet – fosztanak meg a törvények az egyik szülőjétől. A probléma nagyságrendileg annyi gyereket érint, mint amennyi Szekszárdon él. 

Az, hogy az egyik szülőt nem ismeri el a jog, a szivárványcsaládok számára nehéz, igazságtalan, sokszor megalázó helyzeteket teremt. „Képzeld el, hogy nem írathatod be a kisgyerekedet az óvodába. Nem tudod pótolni az elveszett tajkártyáját. Amikor külföldre utaztok, kicsit szorosabban fogod a kezét, mint más szülők.

Ha kórházba kerül, nemcsak az egészségéért aggódsz, hanem amiatt is, hogy az egészségügyi személyzet hogyan fog bánni veletek. Megengedik-e neked, hogy láthasd őt, tájékoztatnak-e téged is az állapotáról. Furcsán és kényelmetlenül hangzik, ugye? Mégis, kisgyerekes szülők ezrei számára ez a valóság ma Magyarországon”

– mondta nyitóbeszédében Pál Márton kiemelve: ezeket a joghátrányokat a házassági egyenlőség azonnal felszámolná.

Az aktivista ugyanakkor azt is hangsúlyozta: az egyenlő házasság nem csak a szivárványcsaládoknak kedvezne. „Kutatások szerint az Egyesült Államokban, Svédországban vagy Dániában drámai mértékben csökkent az öngyilkosságok száma az LMBTQ-fiatalok és -felnőttek körében, miután az azonos nemű párok is megkapták a házasodás jogát” – idézte fel. Az egyenlő házasság ugyanis azt a szimbolikus üzenetet is közvetíti, hogy az LMBTQ-emberek érzelmi kapcsolatai is fontosak, ünneplendők, hogy ők is a társadalom egyenrangú, értékes tagjai. „A házassági egyenlőség senkitől semmit nem vesz el, de megmentheti a gyerekek életét, és hatással lehet a családok jövőjére” – mutatott rá Pál Márton. 

A CEU épületében, Szilágyi Anna nyelvész műsorvezetésével megtartott konferenciára a Stanfordtól kezdve az Amszterdami Egyetemen át a londoni King’s College-ig, a világ számos pontjáról érkeztek elismert kutatók, akik a magyar előadókkal közösen jogi, vallási, pszichológiai, szociológiai és gazdasági szempontból járták körül az egyenlő házasság kérdését. 

10 erős gondolatot, fontos információt hoztam neked pontokba szedve 

(A teljes programot A család az család honlapján találod.)

#1. Az Európa Tanács 46 tagállamából jelenleg 22-ben engedélyezett az azonos nemű emberek házassága. Ebből 18 ország törvényhozás útján, 2 az alkotmánybíróságon keresztül (Ausztria és Szlovénia), 2 pedig népszavazás révén (Írország és Svájc) jutott el ide. „Magyarország számára ezek az utak szintén nyitva állhatnak” – fejezte ki reményét a King’s College London emberi jogi professzora, Robert Wintemute azzal együtt is, hogy hazánkban a kormány kétharmados parlamenti többsége, valamint az Alkotmánybíróság függetlenségével kapcsolatos aggodalmak jelenleg még beszűkítik a lehetőségeket. 

#2. Takács Judit szociológus (HUN-REN Társadalomtudományi Központ) bemutatott egy 25 országra kiterjedő kutatást, amely az azonos nemű párok örökbefogadási jogával és szülői képességével kapcsolatos attitűdöket vizsgálta. Eredményeik szerint a nők, a fiatalabbak, az iskolázottabbak és a kevésbé vallásosak elfogadóbbak. Ugyanakkor társadalmi tényezők is szerepet játszanak a vélekedések alakulásában: azokban az országokban például, ahol a nemek közti egyenlőség is nagyobb, az azonos nemű párok iránti attitűdök is pozitívabbak. 

#3. Brian Heaphy, a Manchesteri Egyetem professzora előadásában azt is hangsúlyozta, hogy Nagy-Britanniában fontos szemléletváltást jelentett, amikor a családformákról (arról, hogy kikből áll a család) a családi gyakorlatokra tudták áthelyezni a fókuszt.

„Az azonos nemű szülők ugyanúgy gyerekekről gondoskodnak, szeretik őket, befizetik a számlákat, rendben tartják az otthonukat, stb., mint bárki más. És amikor az emberek ezt látják, könnyebben észreveszik a közös pontokat” – mondta a szakember. 

#4. Bár sokakat meglepett, hogy 2022-ben Szlovéniában az alkotmánybíróság teljes körű házassági egyenlőséget vezetett be, a Ljubljanai Egyetem szociológus kutatója, Roman Kuhar nagyszerű előadásából kiderült, valójában 33 évnyi emberi jogi küzdelem áll a változás hátterében. Kuhar arra is felhívta a figyelmet, hogy

az a genderellenes mozgalom, amely a 2010-es évektől erősödött Szlovéniában – noha serkentette az LMBTQ-emberek elleni erőszakot, ami nagyon rossz volt –, valójában politikai lehetőséget is teremtett.

A média folyamatosan foglalkozott az LMBTQ-emberek ügyével; a pártok, illetve az addig kevésbé aktív érintettek is mobilizálódni kezdtek, valamint új szövetségek jöttek létre az emberi jogok kapcsán. Kuhar beszámolója igazán reménykeltő volt, még úgy is, hogy a magyar kontextus több elemében is eltér a szlovéntól: például abban, hogy nálunk a genderellenesség (jelentsen ez bármit) alapvetően a kormányzó párttól érkezik, az Alkotmánybíróságot pedig sokan nem tekintik függetlennek. De ha bármilyen oknál fogva politikai fordulat következne be itthon, úgy tűnik, kezd kialakulni egy olyan társadalmi támogatottság (lásd a fenti statisztikákat), amire építeni lehetne.

#5. A melegek közti szex nem mindig helytelen – ezzel a kijelentéssel 1988-ban az amerikaiak 11,8 százaléka értett egyet. Nagyjából annyian, mint azzal az állítással, hogy „szeretnék több adót fizetni”. Aztán az AIDS-válság végére létrejött egy erős szolidaritás, illetve a ’92-ben megválasztott Bill Clinton volt az első amerikai elnök, aki kampányában pozitív dolgokat mondott a melegekről, leszbikusokról (szorgalmazta, hogy lehessenek katonák). Egyre többen bújtak elő, lettek láthatók, és mindez Michael J. Rosenfeld, a Stanford szociológusprofesszora szerint oda vezetett, hogy

nincs még egy olyan attitűd az Egyesült Államok történetében, ami ilyen rövid idő alatt ennyire pozitívan változott volna, mint a leszbikus, meleg emberek megítélése: az 1988-as 11 helyett 2022-ben már 67,6 százalékos volt az elfogadás szintje!

Ez viszont sajnos nem terjed ki a transznemű emberekre, akik Amerika- és Európa-szerte sok helyen a gyűlöletkeltés régi-új céltáblái lettek. 

#6. Az apokalipszis nem jött el – mondta szintén Rosenfeld utalva arra, hogy mára 36 országban vezették be a házassági egyenlőséget, és ezek a társadalmak nemhogy nem omlottak össze, hanem épp ellenkezőleg: közülük több ország is a világ leginkább prosperáló, legboldogabb nemzetei közé tartozik. 

#7. Szülőségparadoxonnak nevezik a pszichológiában azt a jelenséget, hogy a gyerekvállalás után az emberek szubjektív jólléte némileg csökken (általában a leterheltség, az anyagi és időbeli ráfordítás, a munka–magánélet egyensúly nehézségei miatt), viszont sokkal értelmesebbnek élik meg az életüket. Geva Shenkman, az izraeli Reichman Egyetem klinikai pszichológusa kutatásai során azt találta, hogy a szülőségparadoxon számottevően kevésbé van jelen a gyereket nevelő leszbikus, meleg embereknél. Ők annyi akadályon, nehézségen mennek keresztül, hogy szülővé válhassanak – ez sajnos heteró embereknél is előfordul, fontos, hogy itt átlagokról beszélünk –, hogy esetükben mind a boldogság (élettel való elégedettség), mind a jelentésteliség érzése magas volt, miután gyerekük lett.

#8. Miután az Egyesült Államokban bevezették a házassági egyenlőséget, a heteroszexuális emberek körében a házasságot kötők aránya stabil maradt – emelte ki videóüzenetében a Virginiai Egyetem neves pszichológiaprofesszora, Charlotte Patterson. Nincs szó tehát arról, hogy a jogegyenlőség elvenné a többség kedvét a házasodástól. 

#9. A U.S. National Longitudinal Lesbian Family Study (NLLFS) velem egyidős: 1986-ban vette kezdetét, és a mai napig tart. 38 évvel ezelőtt vált ugyanis lehetővé a leszbikus nők számára az Egyesült Államokban a spermadonoros mesterséges megtermékenyítés. Mivel ez költségesebb eljárás volt akkoriban, a minta tagjai, akiket évtizedek óta követnek, főleg fehér, magas iskolázottságú leszbikus anyukákból és (ma már felnőtt) gyerekeikből áll. Henny Bos, aki jelenleg az Amszterdami Egyetem professzora, még azt a washingtoni könyvesboltot is megmutatta, ahol a barátaival kitalálták a vizsgálat ötletét.

Számos eredményük közül az egyik legfontosabb, hogy a leszbikus nők által nevelt gyerekek pszichés működése semmivel sem marad el azokétól, akiket különböző nemű szülők neveltek.

Azt, hogy az azonos nemű párok ugyanolyan alkalmas szülők, egyébként számos más kutatás is megerősíti. 

#10. F. Lassú Zsuzsa pszichológus, az ELTE docense azt a 2023-as kutatásukat ismertette, amelynek során közel 300 pszichológust kérdeztek meg az LMBTQIA-kliensekkel való tapasztalatáról. Kiderült, hogy a szakemberek 63 százaléka dolgozott már leszbikus, 67 százaléka meleg, 61 százaléka biszexuális, 35 százaléka transznemű, 27 százaléka aszexuális és 11 százaléka interszex klienssel.

Mindez azt is jelezheti, hogy az érintettek talán egyre nagyobb bizalommal kérnek segítséget például a kisebbségi stressz leküzdéséhez, és a segítő szakma is egyre inkább lépést tart a valósággal, a tudomány fejlődésével – információkért pedig nyugodtan fordulhatnak a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ+ Pszichológiai Szekciójához. 

Milanovich Domi