Szenvedéllyel játszik, de vigyáz a többiekre – ma 65 éves Rudolf Péter

–

Foci és kultúra

A hatvanas években a váci Rádi utcai lakótelepen, a többi kissráchoz hasonlóan, Rudolf Péter is reggeltől estig rúgta a labdát. Ha nem focizott, akkor mikrofon volt a kezében a régi képeken. 

Édesapja, Rudolf Ottó pedagógus, nyelvész, a Váci Művelődési Ház igazgatójaként dolgozott – amíg hagyták. Miután nem volt hajlandó együttműködni a belső elhárítással, és nem lett belőle besúgó, természetesen eltávolították ebből a pozícióból, de így is a kulturális élet meghatározó alakja maradt Vácott.

Édesanyja, Rudolfné Galamb Éva a magyar drámapedagógia legendás alakja. (Én vidéki diákszínjátszóként is ismertem a nevét a nyolcvanas évek elején, amikor nem volt még internet.)

A Galamb Éva által vezetett irodalmi színpad gyerekszereplői sikert sikerre halmoztak.

Rudolf Péter tehát a családban szívta magába a kultúrát, ahogyan a futball szeretetét is. Micsoda érdekes egybeesés: a dédnagyapja színész-rendező volt, a nagypapája pedig focista.

Sokáig focistaként képzelte el a jövőjét, a Vasas igazolt játékosa volt, de aztán győzött a színház. 

Katonaruhában a Színművészeti felvételijén

Valló Péter, a Vígszínház művészeti tanácsadója mesélte nekem, hogy Rudolf Pétert ő vette föl Marton László osztályába 1980-ban. A Színművészetire egy számmal nagyobb katonaruhában felvételizett a fiatalember, aki már akkor is „elementárisan tehetséges volt”.

A Színművészetin hamar kiderült, hogy nem csupán a színpadon képes az energiáit mozgósítani, hanem a filmvásznon is átüt a talentuma.

Sándor Pál a Színművészeti Főiskolán talált rá Rudolf Péterre, aki az 1983-ben bemutatott Szerencsés Dániel című filmjének főszerepét játszotta Zsótér Sándor és Margitai Ági mellett. Így mesélt az első találkozásról:

„Szereplőválogatásra jártunk, mert akkoriban még nem volt casting. Elmentem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára a munkatársaimmal együtt. Az egyik terembe bekopogtunk, de még köszönés előtt azt láttam, hogy áll egy srác a medence partján, és nem mer beugrani. Ez egy helyzetgyakorlat volt, én pedig rajta ragadtam, mert ahogy ő nem mert beugrani – amint ezt a későbbiekben megtapasztaltam –, az ő színészetének a lényege. El tudta velem hitetni egy pillanat alatt, hogy ő egy medence szélén áll… ruhában volt, de én fürdőgatyában láttam. Úgy imbolygott ott, miközben a félelem és a bátorság keveredett az arcán. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.

Becsuktam az ajtót. Ő az. És kiderült, hogy tényleg ő volt.”

 

„A csetlés-botlás egyrészt genetika, meg egy kétségbeesett kísérlet, hogy szeressenek”

– mondta Rudolf Hajós Andrásnak a Magánszám című műsorában.

„Bennem ez a »chaplinesség« mindig megvolt. Általában leverem a poharakat az asztalról, de el is kapom őket. Az tud jól csetleni-botlani, akiben ez a kettő együtt megvan” – mesélte Hajósnak.

Elsőként a Cha-cha-cha című, ma már klasszikusnak számító moziban, Gruber Ernőként tűnt föl a filmvásznon, és ezzel el is dőlt, hogy nagyon sok szerepben fogjuk még látni őt.

A második filmje volt a már említett Szerencsés Dániel, majd Gyöngyössy Imre és Kabai Barna filmjében, a szintén klasszikus Jób lázadásában játszotta Janit még főiskolásként, Zenthe Ferenc és Temessy Hédi partnereként.

Sokoldalúságát mi sem jellemzi jobban, hogy miközben Kecskeméten a Csárdáskirálynőben Bóniként brillírozott, párhuzamosan alakította III. Richárd szerepét 1998–1999-ben Miskolcon.

„Ez a mámor benne” – mondta Hajósnak.

Hamar kiderült, hogy rendezés sem áll tőle távol. A Dühöngő ifjúság volt az első munkája, amit 1992-ben mutattak be a Pesti Színházban. Kaszás Attila, Eszenyi Enikő, Igó Éva, Szarvas József és Mádi Szabó Gábor szereplésével hosszú évekig ment telt házzal ez az előadás, ami az én generációm számára kifejezetten identitásképző volt, nagyon sokszor láttam, rengeteg barátomat elcipeltem a Pestibe emiatt.

A Vígszínházban most is három rendezése fut párhuzamosan, szép sikerrel: A Nyugat császára, Az öreg hölgy látogatása és a Lóvátett lovagok.

Mindig rengeteget dolgozott, ezért lehetetlen megemlékezni egyetlen cikkben a mérföldkőnek számító munkáiról, úgyhogy most önkényesen kiragadok néhányat a már említetteken túl. Kedvenceim a Beugró-adások („Amit te tudsz a világról, abból építkezel” – mondta egyszer az improvizációról), mindhárom Üvegtigris kihagyhatatlan szerintem, de a szinkronmunkái is csodálatosak. Mindenekelőtt a Vissza a jövőbe-sorozat, amelyben Michael J. Fox magyar hangját adta, és az ifjúkoromban imádott Állatolimpia című francia rajzfilmsorozat narrátoraként is feledhetetlen volt.

„Sikerült középre állni, hogy mindenhonnan lőjenek”

Rudolf Péter azt mondja, ma is hisz a párbeszéd erejében, és azt vallja, hogy nem lehet csupán a politikát hibáztatni a színházi szakma megosztottságáért.

Szerinte nonszensz, hogy két színházi szervezet van, ő úgy gondolja, mindenkinek ki kellene lépnie a mostaniból, és fiataloknak odaadni az újat, hátha elölről tudnának kezdeni mindent.

„Kettős kötöttségű hős”

A Vígszínház direktora szerint a polgár olyan valaki, aki nem csupán önmagát látja, és él benne a kultúra iránti vágy. Legfontosabb erénye pedig a kíváncsiság.

„A színházigazgató győzelme a telt ház, és én komolyan veszem, hogy az adófizetők pénzén működünk. Öröm, hogy úgy érzem, az elmúlt három évben sikerült békét teremteni az intézményben, de az is hasonlóképp fontos, hogy ez a béke ne elkényelmesedést jelentsen, ne menjen ki a láz az épületből.

Bár mostanában a világ sajnos mindig tud valami olyat nyújtani, ami nem hagy minket elkényelmesedni…” – mondta egy HVG-podcastban.

Víg Szalon – A találkozási pont

Olyannyira nem hagyja, hogy elkényelmesedjenek, és hogy elhaljon a párbeszéd lehetősége, hogy a napokban – rengeteg önerővel végzett munkával és nagyon kevés pénzből – megnyílt a Víg Szalon a Hegedűs Gyula utcában, a színház épülete mellett, a Valló Péter által rendezett Szalon Nyitánnyal.

Ez Budapest találkozóhelyeként és a Víg negyedik játszóhelyeként is üzemel majd. A közvetlen kapcsolat megteremtésének lehetőségeként és a színházhoz tartozó kis műfajok, mint például az irodalmi programok és filmklubok helyszíneként is használják majd a Víg Szalont, ami Klub Kávéház néven a Vígszínház holdudvarához tartozó szerzők törzshelye volt egykor. Molnár Ferenc, Heltai Jenő vagy Karinthy Frigyes is ott kávézott… 

A barátságról

Sándor Pált már idéztem, hogy hogyan választotta ki Rudolf Pétert a Szerencsés Dániel főszerepére, a hamarosan 85 éves mester elmesélte azt is, milyen a jelenlegi kapcsolatuk:

„Kezdetben olyan, volt, mintha az öcsém lenne, ma meg már az igazi testvérem.

Ez egyfajta támasz. A Szerencsés Dániel óta az, és ez már 41 éve történt, mi azóta is együtt vagyunk. Ezért is gondolom azt, hogy az élet szép, az élet a legjobb találmány a világon!” – búcsúzik tőlem bölcsen és jókedvűen a mester.

Rudolf Péter másik szövetségese, Valló Péter, így beszél róla: „Az a megszokott kép, hogy »ő egy helyes kis komikus«, azért nem igaz, mert Pierre Bezuhovot játszotta a Háború és békében, csodálatosan. Ő egy generálisan nagyon érvényes, komoly belső élettel rendelkező színész. Most a Vígszínház igazgatója. Ez egy új szerepkör, viszont közelről nézve nem lehet neki könnyű. 

Neki van egy egészen különlegesen szigorú erkölcsi érzéke, ami manapság ritkaság, és egyáltalán nem könnyíti meg a dolgokat. 

Miközben az egész ország csúsztatásokkal, elhazudásokkal, átverésekkel, szemhunyásokkal, ilyen-olyan kispályás ócskaságokkal működik, ő ezeket nem csinálja.

Nagyon emberpróbáló szerep az igazgatás. Időnként egymásnak teljesen ellentmondó érdekek, szempontok alapján kellene döntenie. Én úgy látom, hogy győzi, bár néha haragszik magára, hogy valamiben máshogy kellett volna dönteni, de ez elengedhetetlen része a munkának. A személyes kapcsolatunk egyszerre baráti, másrészt mindig megmaradt benne valami pici tanár-diák viszony, ami szerintem természetes, de nem azért, mintha »tanároskodnék«, hanem az ő szemében én ezzel a folyamatos munkával kiérdemeltem ezt a bizalmat, mindig elmondhatom, hogy valamiről mit gondolok.” 

A beszélgetésekből világosan kiderült számomra, hogy Rudolf Péter egész életében ugyanazt csinálja, amit gyerekként is tett. Miközben óriási szenvedéllyel játszik, soha nem felejti el, hogy csapatban van, és vigyáznia kell a körülötte lévőkre. Ezt az életreceptet elég sok ember megszívlelhetné. 

Isten éltesse még nagyon-nagyon sokáig erőben és egészségben Rudolf Pétert!

A Vígszínház honlapján EZEN az oldalon követhető, mikor mit játszik és rendez Rudolf Péter.

Ha kíváncsiak vagytok rá, hogy októberben a különböző csatornákon milyen műsorokban látható Rudolf Péter, akkor kattintsatok IDE! Meg fogtok lepődni, milyen sokszor találkozhattok vele a képernyőn!

Both Gabi