Nem a hirtelen megjelenő szerelő az egyetlen, aki sérti a szülő nő emberi méltóságát

–

A szülés körülményeinek több szempontból van jelentősége

Amikor először olvastam a székesfehérvári történetről szóló hírt, az első gondolatom ez volt: „És, ha tudnátok, hogy ez egyáltalán nem ritka eset...”. Az újságírói munkámból kifolyólag sokszor hallgatok meg szüléstörténeteket, és bár nem állíthatom, hogy mindennapos, de időről időre megtörténik: egyszer csak megjelenik egy szerelő a szülőszobában, az ott tartózkodó szülő nő és kísérője legnagyobb döbbenetére. A szülészet logisztikai tervezése egyáltalán nem könnyű az egészségügyi ellátásban, hiszen pontosan nem jósolható be, hogy egy-egy műszak során mekkora terheléssel kell számolnia a szülészeteknek. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ezek a helyzetek ne lennének áthidalhatók. Mégsem csak a szerelőkről érdemes beszélnünk, hanem arról is, hogy a magyar egészségügyi ellátói kultúrában mennyire figyelnek arra, hogy a szülő nő körül lévő intim szférát (de akár bármilyen más ellátottról is beszélhetnénk) maradéktalanul megtartsák. 

A szülések esetében ennek két szempontból is kiemelt jelentősége van, vagy éppen lenne. Egyrészről az emberi méltóság megőrzése szempontjából, ami jogi szempontból egy rendkívül alapvető, teljesítendő kritérium az egészségügyi ellátás során. Másrészről pedig a szülés élettani-hormonális hatásai szempontjából: ahhoz, hogy a test a kisbaba megszületéséhez szükséges oxitocin termelésére képes legyen, elengedhetetlen annak az atmoszférának a megteremtése, amelyben az agy erre engedélyt tud adni.

Az oxitocin termelését a félelem, a szorongás, a biztonságérzet elvesztése, vagy épp a megalázottság érzése mind-mind gátolják. Ha pedig az oxitocin termelése gátlás alá kerül, az hamar szükségessé teszi a beavatkozásokat és növeli a császármetszés statisztikát.

Vagyis, ha az ellátószemélyzet a szülések kísérése során nem fordít kellő figyelmet a körülményekre (és persze ha az ellátás finanszírozásáért felelős szerv nem teszi lehetővé mindezek megteremtését), azzal az adott szülészeti osztály a saját klinikai eredményességét rontja.

Sok jó tapasztalat is születik az ellátás során

Mint fentebb írtuk, nem csak az a kérdés, hogy a szerelő beront-e egy szülésre vagy sem. Kérdés az is, hogy a kórházi felvétel legelső percétől kezdve a hazabocsátásig biztosítják-e a mai magyar szülészeti ellátásban azt, hogy a szülő nő intim szférája és méltósága egyetlen pillanatban se sérüljön meg. Elképesztően tág ez a témakör, és már a várandósgondozás alatt is számos pontra lenne fontos odafigyelni. A szülést követő napokban a csecsemőosztályon pedig ugyanúgy nem mindegy, hogy mi történik a szülő nővel és újszülött gyermekével. Ehhez a cikkhez ezúttal „csak” a vajúdás-szülés idejére koncentrálva gyűjtöttünk néhány tapasztalatot az elmúlt három évben történt szülések élményeiből néhány kérdés segítségével. A kérdések között szerepelt, hogy 

• a szülő nőnek rendelkezésére állt-e külön helyiség, de legalább függöny vagy paraván a vajúdáshoz és a szüléshez,

• az egészségügyi személyzet odafigyelt-e a vizsgálatok alatt a diszkrécióra és a tájékozott beleegyezésre,

• érte-e a szülő nőt méltatlan, megalázó bánásmód bármikor a szülése során.

A beérkező válaszokból hamar kiderült, hogy sok jó és példaértékű tapasztalat is születik a magyar szülészeti ellátásban. Amikor a szülő nő nemcsak azért tér haza jó szülésélménnyel, mert alacsony elvárásokat támasztott az ellátással szemben, hanem mert 

• valóban tiszteletben tartották a kéréseit, 

• minden egyes mozzanat előtt részletesen tájékoztatták, 

• mindenhez az engedélyét kérték, 

• és ügyeltek arra, hogy minden pillanatban megtartsák a privát szféráját.

A fenti kérdésekre adott válaszok között ugyanakkor megjelent az is, hogy a méhszájvizsgálathoz nem mindig kérnek engedélyt, csak bejelentik, hogy lesz. Vagy épp ugyanígy járnak el a plusz tanulószemélyzet beengedésével (jogi és emberi értelemben is mind a kettőhöz szükséges a szülő nő előzetes engedélyét kérni).

A rossz élmények szerzésében a rendszer a sajátjait sem kíméli

Azok között a válaszadók között, akik a fenti kérdések közül többre vagy akár az összesre negatív választ adtak, szerepelt egészségügyi dolgozó is, amellyel a beszámolók során szintén nem először találkozom.

Ha a szülés során valaki egy kiégéssel küzdő, esetleg az emberközpontú szüléskísérésre semmit nem adó, az ellátottakkal rendszerint kioktató stílusban kommunikáló orvost/szülésznőt fog ki,

teljesen mindegy, hogy ő egy kolléga, egy másik kórházban dolgozó orvos vagy egy vezető pozícióban lévő elismert szakember: ugyanazt az emberi méltóságot sértő bánásmódot kapja majd.

Más kérdés, hogy a rendszer miért nem kezeli azokat az alkalmazottakat, akik nap mint nap rontják a szülészeti rendszer hivatalosan nem létező (a nyilvánosság számára nem ismert) elégedettségi mutatóit.

Egy-egy kisebb mozzanaton is sok múlik

Barna Ágnes, TRE ® Provider, traumatudatos konzulens munkája révén nagy számban találkozik olyan nőkkel, akik számára a szülés traumát jelentett. Azt mondja, az általa megismert szülésélményekben gyakran szerepelnek olyan mozzanatok, amelyek alapjaiban rendítik meg a szülő nőt a méltóságában, pedig kis odafigyeléssel elkerülhetők lennének. Ilyen például az, amikor olyan hálóinget adnak a kismama meztelen testére, ami rendre szétnyílik. Amikor betétet a lába közé szorítva, alsónemű nélkül küldik a folyosón található másik helyiségbe. Vagy akkor, amikor mindenféle kopogás, előzetes engedélykérés nélkül beugrik a kolléga a vizsgálóba gyorsan megbeszélni valamit. De még olyan esetről is mesélt, amikor szülés után ketten nézték végig közvetlen közelről azt, hogy a szülő nő tényleg pisil-e. (A vizelet megindulása indikátor a szülést követően annak szűrésére, hogy nem sérültek-e meg a húgyúti területek – KK.)

Barna Ágnes azt mondja, sokat tehet az egészségügyi személyzet a szülésélményekért azzal, ha odafigyel rá, hogy:

• csak az tartózkodjon a szülő nővel egy helyiségben, aki a szülését ténylegesen kíséri;  

• kopogjanak, mielőtt belépnek bármilyen szülészeti/vizsgáló helyiségbe;

• aki ott van, mutatkozzon be a szülő nőnek;

• minden esetben kérjék a szülő nő beleegyezését a következő mozzanathoz, az azt megelőző részletes tájékoztatást követően;

• csukják be az ajtót, de minimum biztosítsák, hogy ne lehessen belátni (függöny)

• a szülő- és vizsgálóágyakat ne az ajtóval szemben, premier plánban helyezzék el, hanem pl. az ajtónak háttal.

A fenti témához a székesfehérvári szülészeten történt események után a Másállapotot a szülészetben mozgalom is hozzászólt. A mozgalom egyik tagja, Iványi Anna szülésznő pedig részletesen is mesélt a Klubrádiónak arról az ellentmondásról, hogy míg az intézmények oldaláról nem ritka a ki-be mászkálás, a szülő nő választott kísérőjét ellenben gyakran korlátozzák vitatható módon az egyébként jogszerű jelenlétében.

Kőrizs Kata