Valós eset ihlette a 25 éves Amerikai szépséget

–

A bohóc polírozásának 35 módja

Az öt Oscar-díjjal jutalmazott film a 42 éves Lester Burnham utolsó szűk egy évét követi nyomon, mielőtt elérné a tragikus vég – amiben ő azért mégiscsak képes meglátni a szépséget. A reklámcégnél dolgozó férfi nem különösebben lelkesedik a munkájáért, a feleségével, Carolynnal (Annette Bening) való, egykor szenvedélyes szerelmi kapcsolatának hőmérséklete mostanra fagypontra csökkent, a lánya, Jane (Thora Birch) pedig úgy gondolja, az apja igazi lúzer.

Bár rögtön a történet elején lelepleződik a vége, de Lester monológjában elismeri: valójában az ő élete teljesen felesleges, „bizonyos értelemben már most halott vagyok”, mondja.

Egy biztos: nem ez az a film, amitől az emberre azonnal rátör a házasodhatnék. Attól a jelenettől meg pláne nem, ami a házaspár elsivatagosodott szexuális életét mutatja be, amikor Carolyn arra ébred, a férje mellette maszturbál az ágyban. Majd amikor számonkéri, mégis min ügyködik a paplan alatt, a Spacey által megformált Lester egy rakás szinonimával szolgál a ténykedését illetően.

A jelenet nem volt teljes egészében megírva, a rendező, Sam Mendes, arra kérte a színészt, improvizáljon, hogy így spontánabbnak tűnjön a házaspári huzavona. Spacey nem kevesebb mint 35 szinonimával rukkolt elő a végül összesen tíz felvétel alatt – Bening ugyanis meglepetésében állandóan kiesett a szerepéből, és nem tudta hozni a megfelelően megrökönyödött ábrázatot.

David Howell Evans tízezer gyermeke

A forgatókönyvet, amelyet Alan Ball jegyez, az ügyvezető producer Steven Spielberg szombat este kezdte el olvasni, majd hétfő reggel azzal a mondattal állított be a DreamWorks irodájába, amely minden szerző álma: ezt a filmet mindenképp meg kell csinálni, ráadásul így, ahogy van. „Egy szót se változtassunk rajta.”

Az Amerikai szépségnek van pár olyan ikonikus jelenete, amit – ha láttad a filmet – biztosan nem felejtettél el. Az egyik ilyen a szél cibálta műanyag zacskó, ami tulajdonképpen a teljes Amerikai szépség kiindulópontja.

A forgatókönyvíró, Alan Ball, Oscar-beszédében mesélte el, hogy épp a World Trade Center melletti téren ült, amikor meglátott egy zacskót lebegni a szélben, ez inspirálta a film megírására – amely eredetileg színdarabnak készült.

Ahogy pedig Rick lefilmezi a műanyag zacskót, abban Ball szerint benne van a buddhisták tanítása az egyszerű, hétköznapi csodákról.

Az amerikai tinédzserek ábrázolásában viszont egy Los Angeles-i U2-koncert segítette Ballt. „Az előttem lévő sorban volt egy lány, aki felállt, és azt kiabálta: »Úristen, Edge, imádlak! Tízezer gyereket akarok neked szülni!«” (Lehet, hogy az augusztus 20-i ünnepségre a U2-t kellene meghívni sztárfellépőnek, és egy csapásra megoldódna Magyarország népességproblémája?)

A Long Island-i Lolita

Az Amerikai szépség történetét nemcsak egy szél cibálta zacskó, de egy valós eset is ihlette. 1992-ben a Long Island-i Lolita néven emlegették az újságok a 17 éves Amy Fishert, akivel egy 35 éves férfi tartott fenn szexuális viszonyt, majd egy nap bekopogtatott a férfi otthonába, és arcon lőtte annak feleségét, Mary Jo Buttafuocót.

A tettére a férfi bujtotta fel azzal, hogy gyakran panaszkodott a feleségére, és célozgatott rá, bizony cseppet sem bánná, ha valaki eltenné láb alól a megunt oldalbordát. 

A feleség csodával határos módon nem halt meg, Amy pedig hét évet ült börtönben tettéért. Szabadulása után egy darabig saját rovata volt a Long Island Pressnél, 2007 és 2011 között felnőttfilmekben szerepelt, illetve könyvben is megírta a történetét a nem túl rejtélyes My Story címen.

A férj, Joey Buttafuoco ezzel szemben hat évet kapott kiskorú megrontásáért, amiből négy hónapot ült le. A történetből a bulvárnak hála azonban mindhárman profitáltak, kvázi médiasztárok lettek, akik egész szépen kerestek az őket övező botrányból.

Az Amerikai szépség más szállal is kapcsolódik Vladimir Nabokov Lolita című regényéhez: a vágyott Angela vezetékneve Hayes, ami utalás Lolita Haze-re a regényből. (Ha érdekel a Nabokov-regényt ihlető valós történet, elolvashatod ITT.)

A bébiszitter valósága

A feleséget alakító Annette Beninget saját, bébiszitterként szerzett élményei segítették Carolyn megformálásában. „Elmentél a templomba, és láttad, hogy az emberek milyennek mutatják magukat kívülről, aztán bent voltál a házukban, és láttad a különbséget” – mesélte.

Vörös és fehér

A vörös rózsa, ami már rögtön a nyitóképben felbukkan, többek között a felszínes szépséget szimbolizálja, hiszen bár valóban gyönyörű, de igazából tizenkettő egy tucat, közhelyes választás a romantika kifejezésére. Szép, de a szúrós tüskéi miatt könnyen okozhat fájdalmat. Tetszetős, de a színe a vért idézi meg.

A film arra invitálja a nézőt, hogy nézze meg a dolgokat közelebbről, akkor ugyanis kiderül, a szép felszín alatt mennyire más minden. A középosztálybeli amerikai család külvárosi élete csak tisztes távolból tűnik irigylésre méltónak, de még nagyító sem kell hozzá, elég csak közelebb lépni, hogy lásd: minden szereplő szenved benne.

A vörös és fehér színek drámai kontrasztja az egész filmet végigkíséri: vörös rózsaszirmok egy fehér fürdőkádban és a fehér mennyezeten, vér egy fehér ingen és a fehér padlón, a vörös autó a fehér garázsajtó előtt, a fehér kerettel és fehér falakkal körülvett vörös bejárati ajtó.

Ellentétes irányok

Ha megnézed, Thora Birch és Mena Suvari kinézete ellentétes utat jár be, ahogy haladunk előre a cselekményben. Míg Thora egyre kevesebb, addig Mena egyre több sminket használ, ezzel is hangsúlyozva az önmagukról alkotott képük változását.

Thora Birchnek egyébként szülői engedélyre volt szüksége ahhoz a jelenethez, ahol levetkőzik a szomszéd Ricky Fitts (Wes Bentley) előtt, ugyanis még csak 17 éves volt. 

Angelát Mena Suvari formálta meg (a színésznő hányatott életéről olvasd el Filákovity Radojka írását ITT), ám a szerep majdnem az akkor még csak 15 éves Kirsten Dunsté lett. Ő azonban visszautasította, bár 25 év elteltével már úgy emlékszik: valójában a megbeszélésre mondott annak idején nemet. Ezzel együtt az is igaz, hogy idegenkedett attól, hogy ő legyen a pomponlányok túlszexualizált vezetője.

Patchwork szépség

Mindig izgalmas bekukucskálni a színfalak mögé, és látni, valójában hogy készül egyik-másik ikonikus jelenet. Az Amerikai szépség jelenetében, ahol Lester egy medencényi rózsasziromba gázolva fantáziál Angelájáról, eredetileg csak víz volt, ráadásul jóval lassabban vették fel a filmet a normál sebességnél, így Suvarinak úgy kellett csapkodnia a karjaival, mint egy megkergült lepkének. A poszteren pedig nem is az ő hasa és keze szerepel: a kéz a Mad Menből ismert Christina Hendricksé, a has pedig Chloe Hunter modell/színésznőé.

Egyértelműbb finis

Eredetileg másképp ért volna véget a film: miután Frank lelőtte Lestert, a gyilkosságért Rickyt és Jane-t ítélik el. A tesztvetítésen ez a verzió azonban nem aratott nagy sikert, így újraforgatták a lezárást.

Fiala Borcsa