A sport célt ad, ami kapaszkodót jelenthet a hátrányos helyzetű gyerekeknek is
A Máltai Szeretetszolgálat sporttáborban jártunk
Az olimpia ihlette azt a balatoni sporttábort, ahol öt régió hátrányos helyzetű településeiről érkeztek gyerekek az ország minden tájáról, hogy négy napon keresztül kapjanak valami olyat, amiből aztán a későbbiekben is építkezhetnek. Az ünnepélyes megnyitóra eljött többek között Erdei Zsolt ökölvívó is, aki hamar megtalálta a fiatalokkal a hangot, hagyta, hogy megtapogassák a bicepszét, illetve elmesélte, hogy ő is egy balatoni edzőtáborban járt először 16 éves korában. Fiala Borcsa írása.
–
„Figyeljetek, megint új csapat érkezett!”
Amikor megérkezem, a révfülöpi Beach Szálló előcsarnokában már nagy a jövés-menés: önkéntes fiatalok fogadják azt a 160 gyerekeket, akik idén részt vehettek a négynapos sporttáborban augusztus 5. és 8. között. Harmadik alkalommal rendezte meg a Máltai Szeretetszolgálat a Balaton-parti sporttáborát, ahová a 34 felzárkózó településen élő gyerekek jöhettek el. A fiatalok jelentős része hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő, tanulási nehézségekkel, viselkedés zavarokkal, problémákkal küzd, és támogató háttér és közösségi programok hiányában jobbára csak kallódnának.
Maka István, a program sportszakterületi vezetője elmesélte, a tábort valójában az előző olimpiai játékok ihlették. „A szociális lefedettségünk öt régióra oszlik, az olimpia miatt jött az ötlet, hogy megrendezzük az ötrégiós játékokat, vagyis az öt régiót összekössük az öt karikával! Nekünk a sport a szociális munka eszköze, ami kiegészíti a többi módszert, mint például a zenét és a játékot. A sport égisze alatt végzünk tulajdonképpen szociális munkát.
A gyerekek egész nap mozoghatnak, de közben szállodában laknak, az étteremben késsel-villával esznek, és csoportszabályokat tartanak be, közösséget építenek.
Hozzátette: idén 160 gyereket tudtak elhozni, de a visszajelzések szerint ennél sokkal több fiatal szeretne részt venni a programba bevont 178 településről. Sajnos erre nincs lehetőség, válogatniuk kell, de a cél az, hogy jövőre két hetet tudjanak már szervezni, amiben többen is megfordulhatnak majd a négynapos blokkokban.
„Csak így lehet ennyi embert koordinálni”
160 gyereket kordában tartani úgy, hogy a négy nap sok olyan élményt is kínáljon, amire aztán a későbbiekben is tudnak építkezni, bizony feszes programtervezést igényel. Hétfőn az ünnepélyes megnyitót követően számháborúval vezethették le az érkezés izgalmaiból adódó feszültséget a gyerekek, majd koraeste a Face Team akrobatikus kosárlabdacsapat tartott trambulinon ugrálva bemutatót.
A négy nap egyik díszvendége, Király Gábor 108-szoros válogatott labdarúgó volt, (akit DTK elvitt magával pár éve), és a Karaván Színház is elhozta interaktív elemekkel átszőtt előadását. Ezenkívül egy freestyle foci show-t is megnézhettek a táborozó fiatalok, akik természetesen maguk is mozoghattak eleget, nemcsak a balatoni strandon, de az akadályversenyen, röplabdabajnokságon és focimeccseken is. Esténként Ki mit tud?-versenyen mutathatták meg a képességeiket – az egyik edzőtől megtudtam, az „ő lányai” például tánccal készültek, amire sokat gyakoroltak odahaza.
Sportos példaképek
Az Ötrégiós Játékok tábor megnyitójára eljött Nagy Tímea olimpiai bajnok párbajtőrvívó, Erdei „Madár” Zsolt profi világbajnok ökölvívó, a Ferencváros képviseletében Lisztes Krisztián egykori válogatott labdarúgó és Fenyvesi Evelin, válogatott labdarúgó is, hogy példájukkal is inspirálják a gyerekeket. Nagy Tímea már a kezdetektől a sporttábor nagykövete.
„Mit tud adni a gyerekeknek a sport?
Mindent” – feleli kérdésemre.
„Ahogy az olimpián is látszott: Kós Hubert gyerekkorában Cseh Lacival fotózkodott, és most olimpiát nyert. Ezt tudja adni a sport: célt, ami megoldhatja a gyerekek életét is akár.
Ha a szülők megadnak mindent egy gyereknek, onnan könnyű jól indulni. Ezeknek a gyerekeknek azonban sokkal nagyobb támogatásra van szüksége, hiszen itt sokszor nincs ilyen segítő háttér. Legszívesebben én magam is vívnék velük, ha lenne olyan a gyerekek körében, akit ez az út érdekel. De persze itt most az alapsportágak a fontosak, az atlétika, a foci, olyan mozgásformák, amiknek nincsenek komolyabb feltételei. Az ökölvívás vagy a futball kereteit szinte mindenütt meg lehet teremteni.”
Fenyvesi Evelin a délelőtti edzésről sietett az ünnepélyes megnyitóra, hogy egy kis inspiráló lökést adjon a gyerekeknek.
„Én is egy kis településről indultam, mielőtt felkerültem volna Budapestre, a sport által tudtam kiszakadni a falusi közegből” – meséli, majd hozzáteszi: rendszeresen jár hasonló rendezvényekre, a Ferencváros ugyanis nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a sportolói elmenjenek iskolákba, nyári táborokba, ahol beszélgetések és közös játék során példát mutatnak a gyerekeknek.
A kiválasztottak
A felzárkózást segítő program településeinek nagy részén egész évben tartanak sportfoglalkozásokat a gyerekek számára, ez főleg focit, asztaliteniszt és karateedzéseket takar. Azért ezekre a mozgásformákra esett a választás, mert egyrészt ezeknek nem olyan nagy az eszközigénye (szemben például az úszással, ami viszonylag kevés településen lenne megoldható), illetve mert ezek a legnépszerűbbek a gyerekek között.
„Minden fiú egy kicsit focistának születik” – magyarázza nevetve Pfeiffer Fanni, a tábor vezetője. A focihoz való vonzódás a táborba érkező fiatalokról is lerí, jópáran szorongatnak az egyik kezükben labdát, míg a másikkal a bőröndjüket húzzák maguk után.
A sport nem csak a testmozgás és az egészség miatt számít sokat a felzárkózó településen élő fiataloknak.
„Ezeknek a gyerekeknek az életében kevés a rendszer. De ha heti egyszer eljárnak edzésre, nekünk már az óriási siker”
– mondja Farkas Viktória, a tábor egyik főszervezője.
A legfontosabb: a jelenlét
A felzárkóztató program minden településén van úgynevezett Jelenlét Pont ház, ahol nemcsak az edzések zajlanak, de délutáni foglalkozásokat is tartanak a gyerekeknek, tanulnak és játszanak is velük. Emellett it kapnak uzsonnát is, és nyáron programokat is szerveznek a számukra. A Jelenlét pontokon dolgozó kollégák választották ki a tábor résztvevőit is, és ők kísérik a gyerekeket is, akik így ismerős arcokkal vághattak neki a kalandos útnak. A Jelenlét pontokon egyébként nemcsak a gyerekeknek szerveznek programokat, de rászoruló időseknek is segítenek: az Első ezer nap program keretében az újszülötteket és az édesanyjukat kísérik figyelemmel cirka három éven keresztül, de kóbor kutyákkal, kertészkedéssel is foglalkoznak, és felnőtteknek segítenek az adósságkezelésben igény esetén.
A tábor 160 fős gyerekcsapatára 50 felnőttből álló kollektíva vigyázott, kísérők, pedagógusok és önkéntesek részvételével – utóbbiak közül sokan a Máltai Szeretetszolgálat más területeken dolgozó munkatársai közül érkeztek. Így került ide például az IT- részlegről Vargadi Beáta és Simon Zoltán is, akik elmondták: a mozgás az életük szerves része, úgyhogy részben az „örökmozgóság” okán jelentkeztek a táborba segíteni, de az is motiválta őket, hogy a gyerekeknek ezáltal jobb lehetőségeket tudnak teremteni, illetve segíthetnek nekik életre szóló élményeket szerezni.
A Kazincbarcikáról származó 22 éves „Beni bácsi”, ahogy a gyerekek hívják – azaz Ökrös Benjámin Zoltán –, a Máltai Szeretetszolgálat Észak-Alföldi Régió önkénteseinek egyik mentora évek óta rendszeresen táboroztat, nemcsak 160 fős, de kisebb, családisabb hangulatú összejöveteleken is részt vesz.
„Nem gondolná az ember, hogy milyen sokat számít már csak az, ha a gyerekeknek csinálunk egy csillámtetoválást, hogy összepacsizunk, vagy kimozdítjuk őket a településükről. Hogy egész nap foglalkozásokon vehetnek részt, és hogy ezen a pár napon biztosan változatosabban étkeznek.”
Egy tavalyi kisebb tábor során már megtapasztalta, akár néhány nap is elég lehet arra, hogy bizalmas, szinte baráti kapcsolatot lehessen kialakítani a gyerekekkel, ami meghatározó lehet a későbbiekben is. Sokat beszélgettek munkáról, életvitelről is, és úgy látja, ez mintaként is szolgált számukra a későbbiekben.
„Nem kell balhézni, lehet menni játszani”
– kiáltja az egyik csapatvezető a srácainak, majd kiterei őket a füves udvarra.
„A tábor ösztönző erő a gyerekeknek, hogy jók legyenek… ami az ő esetükben azért valószínűleg teljesen mást jelent, mint egy más, kevésbé hátrányos környezetben felnőtt gyerek számára” – mondja Farkas Viktória. A gyerekek kaptak házirendet, amit be kell tartani, bár eddig szerencsére nem kellett senkit idő előtt hazaküldeni.
Az év közbeni edzésekre is eleve csak azok mehetnek, akik időben leadják a házi feladatokat, és akiknek nem érkezik panasz a magaviseletére. A gyerekekkel foglalkozó szakedzők fontos részei a jelzőszolgálatnak is, hiszen napi szinten találkoznak velük, ha valami gondjuk adódik, arról nagy eséllyel hallanak.
A sporttábor olyan területeken is motivációt, előrelépést jelent, amiről az ember nem is gondolná.
„Sok gyerek csak azért csináltatott személyi igazolványt, hogy el tudjanak jönni a táborba, erre ugyanis eddig sem ők, sem a szüleik nem figyeltek oda.
Ilyenkor a Jelenlét pontosok kísérik el a gyerekeket és a szüleiket az okmányirodába, és segítenek nekik kitölteni a hivatalos iratokat” – meséli Viktória, majd hozzáteszi: „A gyerekek tényleg nagyon rosszcsontok tudnak lenni, de ha érzik a szeretetet és az elfogadást, akkor megszelídülnek.”
Fotók: Majoros Árpád Csaba