Veszélyezteti-e a kisbaba vagy a magzat egészségét a macska? – mindent a toxoplazmózisról

–

Toxoplazmózis dióhéjban

A toxoplazmózis nevű betegséget egy egysejtű parazita, a Toxoplasma gondii okozza. Egészséges ember vagy egészséges macska esetében legtöbbször tünetmentesen zajlik a fertőzöttség, de ha vannak is tünetek, sokszor azok sem egyértelműek – ugyanis a gyenge láz vagy a nyirokcsomók duzzanata számos más betegségre is utalhat. Nagyobb gondot azoknál okoz – felnőtt ember és macska esetében egyaránt –, akiknek valamilyen oknál fogva gyenge az immunrendszerük, valamint az emberi magzatban tehet még súlyos károkat.

A toxoplazmának – parazita lévén – szüksége van gazdatestre, amiben élősködhet annak érdekében, hogy túléljen és tovább tudjon fejlődni. Köztigazdája szinte bármelyik meleg vérű gerinces állat lehet, végleges gazdái azonban csak a macskafélék.

A köztigazda és a végleges gazda közötti különbség, hogy a köztigazdákban nem alakul ki, így nem is ürül az úgynevezett oociszta, ami kulcsszereplője a fertőzés terjedésének.

Közös azonban bennük, hogy a toxoplazma a test szöveteiben mikroszkopikus cisztákat alkotva „elbújik” – amikor ez megtörténik, az adott gazda gyógyultnak tekinthető, a betegség lefolyt, mégis hordozza e parazitát. Oocisztát csak a macskafélék ürítenek az ürülékkel együtt, azok így kerülhetnek rá a növényekre, illetve bekerülhetnek a talajba és a természetes vizekbe is. A kutyák viszont kizárólag köztigazdák lehetnek, ők nem ürítenek oocisztát aktív fertőzöttként sem – így ők nem jelentenek veszélyt a várandósokra.

A Toxoplasma gondii rendkívül sikeres parazita, felmérések bizonyítják, hogy az emberek jelentős része átesett a fertőzésen.

Hogyan terjed?

A macska ürülékével az oociszták bekerülhetnek a talajba és a természetes vizekbe, ahonnan táplálkozás útján továbbjuthatnak a köztigazdákba – igen, az emberekbe is. A macskák leggyakrabban egy köztigazda nyers húsának elfogyasztása által válnak fertőzötté, de vannak egyéb terjedési módok is: a fertőzött közti- vagy végleges gazda az utódjainak is átadhatja a fertőzést (a terhesség, illetve állatoknál a vemhesség során), sőt a tej révén is átjuthat anyáról az utódra (az ember ez alól kivétel). Ezen felül számos köztigazda esetében terjedhet még nemi úton is a Toxoplasma gondii – az embernél is, bár erre csak közvetett bizonyítékok vannak, de statisztikailag nagyon is lehetséges az effajta fertőzés.

Jó, de akkor most Cirmi veszélyes vagy sem?

Hornok Sándor ezen a ponton nyugtat meg minden cicatulajdonost:

„A macska elsősorban úgy kaphatja el a toxoplazmózist, hogy fertőzött köztigazda húsát eszi meg nyersen – erre a benti macskáknak kevés esélyük van, hacsak nem etetik őket nyers hússal.

A kinti, vadászó cicák jöhetnek tehát leginkább szóba, azonban a macskákban a betegség nagyon rövid idő alatt lezajlik, legalábbis, ami az oocisztaürítést illeti. Ez az időszak ugyanis 1-2 hét csupán, ekkor tud csak fertőzni a toxoplazmózisos macska. Ráadásul, ha a macska egyszer elkapta, akkor utána hosszú évekig immunissá válik a fertőzés ellen. Így, ha megnézzük a macska életében azt az időszakot, amikor az oocisztaürítés egyáltalán előfordulhat, ez az 1-2 hét a macska élettartamára vetítve, ami átlagosan 15 év, kb. 0,2 százalékra jön ki.

Tehát a macska, ha elkapja a toxoplazmózist, jó eséllyel az egész életében 1-2 hétig fertőző csupán, utána nem. Az esély pedig arra, hogy a gazdája pont ebben az időszakban legyen várandós, még kevesebb.

Nagyon sok feltételnek kellene tehát egyszerre teljesülnie ahhoz, hogy a macska valós veszélyt jelentsen a terhességre” – mondja a professzor.

Persze az elővigyázatosság kulcsfontosságú, úgyhogy akár benti, akár kinti macskáról van szó, a legjobb, ha várandóssága alatt a nő nem tisztítja a macskaalmot, hanem megkér erre valaki mást. A macskaalom cseréjét pedig naponta el kell végezni.

Azonban adódik a kérdés: érdemes-e a kinti cicáját elkerülnie a leendő anyának? El tudja kapni simogatás útján a betegséget? Hornok Sándor szerint nem valószínű: „Akkor lehetne simogatással elkapni a toxoplazmózist, ha a macska néhány napig egyáltalán nem tisztálkodna. Már ahhoz is a véletlen kell, hogy néhány oociszta feltapadjon a macska szőrzetére az ürülékéből. De még ha rátapad is a bundájára, legalább két-három nap kell ahhoz, hogy fertőzőképessé váljanak. Ismert, hogy a macskák milyen gyakran, milyen sokat tisztálkodnak, ezért szinte képtelenség, hogy a néhány oociszta fennmaradjon.

Tehát simogatás útján szinte lehetetlen elkapni.”

Ezzel együtt arra is van esély, hogy mi magunk tesszük fertőzötté a macskánkat azzal, ha nyers hússal etetjük, ami potenciálisan fertőzött lehet. A professzor szerint ezt a problémát úgy védhetjük ki, hogy a húst egy hétre lefagyasztjuk, és csak ezután kapja meg az állat. A fagyasztás ugyanis megöli a parazitákat, így a nyers húsos etetés is biztonságossá válhat.

Akkor honnan kaphatja el az ember, ha nem a saját macskájától?

Bár arra, hogy közvetlenül a cicától kapja el a várandós, igen csekély az esély, de kis túlzással minden sarkon lesben áll a parazita, hogy megfertőzzön minket. Hornok Sándor szerint közvetetten nagyon is könnyű elkapni, ha az ember nem figyel arra, hogy az alábbi veszélyforrásokat kerülje:

• szennyezett lehet a macska ürüléke által a talaj, így kertészkedni csak kesztyűben szabad, és utána alaposan kezet kell mosni;

• szennyeződhetnek a zöldségek és a gyümölcsök is, ezért minden esetben alaposan meg kell mosni őket, és fokozottan figyelni, hogy például kétes tisztaságú vendéglátóhelyeken ne fogyasszunk nyers zöldséget vagy gyümölcsöt;

• kerülni kell a saláta- és káposztafélék nyers fogyasztását, illetve minden olyan zöldséget és gyümölcsöt, amit nehezebb alaposan megmosni;
• szintén érdemes kerülni a fáról vagy bokorról lehullott gyümölcsök fogyasztását, mert azok is szennyeződhetnek;
• természetes vizekből sem ajánlott inni a fertőzésveszély miatt;
• nyers, vagy félig nyers húst sem szabad fogyasztani az esetleges fertőzöttség miatt – és igaz ez a halakra és a tenger gyümölcseire, sőt a főzés közbeni félig nyers húsok kóstolására is;

• a konyhában a nyers hússal érintkező eszközöket (kést, vágódeszkát stb.) mindig alaposan el kell mosni;

• ezen kívül kerülni kell a nyers tej, nyers (lágy) tojás fogyasztását.

Mindezektől sokkal nagyobb eséllyel kaphatja el a toxoplazmózist a várandós nő, mint a cicájától, úgyhogy a megfelelő körültekintés és elővigyázatosság kulcsfontosságú a magzat egészsége érdekében.

Mit okoz az emberben a toxoplazmózis?

Egészséges macskák és emberek esetében a fertőzés általában tünetmentesen zajlik, esetleg enyhébb láz vagy nyirokcsomó-duzzanat jelentkezhet. Súlyos problémát azoknak okozhat, akiknek valamilyen okból gyenge az immunrendszerük. „HIV-fertőzöttek, vagy a szervátültetésen átesettek számára például nagyon veszélyes lehet a toxoplazmózis. Olyan esetekben ugyanis, amikor az ember immunrendszere legyengült vagy gyógyszeres kezeléssel gyengítik, nem tudja felvenni a harcot a kórokozókkal szemben, és ilyenkor komoly következményei lehetnek a fertőzésnek.

De normál esetben általában észre sem vesszük, vagy azt gondoljuk róla, hogy egy gyengébb influenzát kaptunk el”

– mondja a professzor.

Másik jó hír, hogy ha egyszer átestünk rajta – és ez igaz a macskákra is –, hosszú ideig védettek vagyunk ellene. „Embernél ez 10-20 évig is eltart, de a macska is évekig védetté válik a toxoplazmával szemben. Tehát újrafertőződés jellemzően nem alakul ki, de az évek múlásával gyengülhet az immunitás. Tehát később a macska életében is bekövetkezhet akár egy második fertőződés, illetve az is hozzátartozik ehhez a folyamathoz, hogy ha gyengül az immunstátusz, ha kap valamilyen olyan kezelést az állatorvostól a macska, vagy az orvosától az ember, amit gyengíti a védekező mechanizmusokat, akkor újra aktiválódhat a szervezetében a ciszták belsejében lévő toxoplazma. Tehát a macskák életében az ismételt fertőzőképesség (oocisztaürítés) elég ritka” – mondja Hornok Sándor.

Mit okoz a várandósban a toxoplazmózis?

Amikor egy várandós elkapja a toxoplazmózist, mert nincs korábbi fertőzöttségből származó védettsége, az elsősorban nem rá, hanem a fejlődő magzatra jelent súlyos veszélyt, és különösen aggasztó, hogy általában ez is tünetmentesen zajlik. „A kismamáknak sincs általában tünetük. Náluk is előfordulhat nyirokcsomóduzzanat vagy hőemelkedés, de én a praxisom alatt csak olyan toxoplazmózisos várandóssal találkoztam, akiknek semmilyen tünetük nem volt. Ráadásul azt sem tudták megmondani, hogy honnan kaphatták el” – mondja Imre Ruben szülész-nőgyógyász szakorvos, meddőségi specialista. 

Az, hogy mekkora problémákat tud okozni a fertőzés, a szakember szerint trimeszterenként változó: „Ha úgy megy bele egy terhességbe az anyuka, hogy aktív fertőzött, de nem tud róla, akkor tud nagy károkat okozni, illetve a harmadik trimeszterben. A másodikban kevesebbszer fordul elő.

A magzati toxoplazmózis növekedési elmaradást, agykamratágulatot, vízfejűséget, agyi meszesedést, továbbá látás- és halláskárosodást okozhat a gyerekeknél, illetve növeli a vetélés kockázatát. Szóval elég veszélyes betegség a magzatokra nézve. Ám az elmondható, hogy az aktív fertőzés jól kezelhető antibiotikummal”

– mondja Imre Ruben.

Azt, hogy az anya átesett-e már a toxoplazmózison, egy egyszerű vérvizsgálattal meg lehet állapítani, azonban Magyarországon jelenleg ez a szűrés nem tb-támogatott, vagyis minden esetben fizetni kell érte. Itthon tehát nem része az általános állami terhesgondozásnak, de a nőgyógyász szerint jó lenne, ha beépítenének a protokollba legalább egy szűrést, mert nagy bajokat előzhet meg ez az információ. Ha ugyanis a terhes nő még nem esett át a fertőzésen, akkor nyomon kell követni további vizsgálatokkal, hogy a terhessége későbbi szakaszaiban elkapja-e a toxoplazmózist. 

A macskát érdemes teszteltetni? És a partneremet?

Erről megoszlanak a vélemények az állatorvosok között, de Hornok Sándor szerint nem veszíthetünk azzal semmit, ha teszteltetik a macskát, főleg, ha a kismama még nem esett át a fertőzésen.

Ráadásul a parazitológus szerint egyes esetekben nem árthat, ha a kismama partnerét is tesztelik. Bár ez egyáltalán nem bevett gyakorlat, a professzor szerint vannak kutatások, amelyek statisztikailag igazolják, hogy a toxoplazmózis nemi úton is terjedhet az emberek között. Így tehát előfordulhat, hogy ha a terhes nő szeronegatív, tehát még nem találkozott a toxoplazmózissal, a párja pedig éppen e bántalom heveny szakaszában van, akkor szexuális aktus során átadhatja neki a betegséget. Erre emberek esetében közvetlen bizonyíték még nincs, de kutyáknál és egereknél már bizonyították, így akik teljesen biztosra akarnak menni, és felmerül a fertőzöttség gyanúja a másik félnél, érdemes lehet tesztet csináltatni.

Ugyanakkor óvszerrel ez a veszély is kivédhető.

A toxoplazma irányítja az agyadat

Bár nem kapcsolódik a macska versus terhes nők témához, van egy nagyon érdekes és első hallásra ijesztő hatása a toxoplazmának a köztigazdákra: befolyással van a viselkedésükre. Tanulmányok ugyanis azt igazolták, hogy a fertőzött egerek kevésbé félnek a végleges gazda macskától, és csökken a veszélyérzetük – ez azért van, mert a toxoplazmának „érdeke”, hogy eljusson a végleges gazdába – amihez az kell, hogy a macska felfalja a köztigazdát.

De nemcsak az egereknél mutatták ki a fertőzésen átesettek viselkedésváltozását, hanem az embereknél is. „Például leírtak különféle pszichológiai problémákat, amik a toxoplazmózisra vezethetők vissza: a skizofréniától kezdve az öngyilkossági hajlamon át a depresszióig. Ezen kívül úgy is tudja módosítani az ember viselkedését a toxoplazma, hogy rontja a tájékozódási képességét.

Kimutatták például, hogy azok az emberek, akik szeropozitívak toxoplazmára, tehát átestek, vagy éppen aktív fertőzöttségük van, gyakrabban lesznek közlekedési balesetek áldozatai: vagy ők maguk okozzák, vagy pedig nem tudják elkerülni.”

– mondja Prof. Hornok Sándor, azonban egyúttal meg is nyugtat: nem kell attól tartanunk, hogy a toxoplazma átveszi az irányítást az agyunk felett, ráadásul előnyei is vannak ennek a hatásnak. 

„Több tanulmány igazolta statisztikailag az ember esetében is, hogy a toxoplazma megváltoztathatja a fertőzött egyén hormonális (például tesztoszteron-) alapú szexuális aktivitását, sőt vonásait is úgy, hogy nagyobb eséllyel jön létre párkapcsolat. A fertőzött embereknek gyakrabban szimmetrikus az arcuk, ezáltal sokkal vonzóbbak lehetnek a partnerek számára. Az biztos, hogy attól nem kell félnünk, hogy átvenné az irányítást az agyunk felett a kór.

A toxoplazma minden harmadik emberben ott van, Európában és Dél-Amerikában az átlagosnál is gyakoribb.

Mindez egy hosszú távú párhuzamos együttlét következménye, ugyanis a parazita és a gazda évmilliók alatt együtt fejlődik. Ez általában egy jóindulatú egyensúlyhoz, akár egy kölcsönösen előnyös kapcsolathoz vezet majd végül. Természetesen vannak szomorú következményei, de előnyei is. Lehet, hogy számos párkapcsolatot a toxoplazma hozott össze, mert aktívabbá, újdonságkeresővé és vonzóbbá tette az egyént a partnere számára.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás? Getty Images / ingwervanille

Dián Dóri