4+1 egyszerű recept, ami alapján a gyerekek is tudnak főzni, sütni

–

Hogyan fogjunk hozzá?

A gyerekeim Montessori óvodába jártak, így nálunk alap, hogy egészen kicsi koruktól kést használnak, és azt kell hogy mondjam, nem vágják el gyakrabban a kezüket, mint én. Néha figyelmetlenek, néha meg túl gyorsak akarnak lenni, de melyik felnőttel nem esik meg ugyanez?! Szóval az első tippem a bátorság. Persze el kell mondani és meg kell mutatni mindent, és nagyon fontos felhívni a figyelmet a késhasználat szabályaira, de szerintem nagycsoportos kortól felfelé bármit vághatnak a gyerekek.

Ugyanez igaz a főzésre is: amíg nem kell a forró vizes edényt mozgatniuk, vagy olyan mennyiségű olajban sütniük, hogy az komoly égési sérülést okozhat, tapasztalatom szerint inkább túlparázzuk ezt a kérdést. A tésztafőzést úgy szoktunk megoldani, hogy vagy én öntöm szűrőbe a tésztát, vagy megbízom a gyerekeket, hogy szűrőkanállal meregessék ki. Hogy ez ötször annyi idő?! Nyilván, de hát pont az a cél, hogy elüssék az időt nyávogás és képernyőzés nélkül, és ha ennek még egy ehető étel lesz a végeredménye, akkor ez egyenesen csodálatos.

Nagyon sok olyan dolog van, amit a legnagyobb élvezettel sajátítanak el, például a sütő órájának visszaszámlálóra állítása a tésztaszűréshez vagy a főzőlap kezelése, és igazából csak egyszer kell megtanítani.

Van egyetlen hátulütője, amit muszáj elárulnom: a gyerekek nemhogy közben nem takarítanak semmit, amit rutinos háztartásvezetőként te szinte már számodra is észrevétlenül megcsinálsz, de utána sem vehetők rá ilyesmire. Vagyis a takarítás utánuk közel annyi ideig fog tartani, mintha te magad megfőztél volna, de számtalan érv van amellett, hogy ennek ellenére belevágj:

• egy átlagos recept két kisiskolás gyerekeknek kábé egy óra elfoglaltság, vagyis ennyi időt úgy töltenek el értelmes dologgal, és mivel boldogok az önálló feladattól, nem is akarnak zavarni (home office esetén ez kincs, komolyan)
• egyszer vagy kétszer érdemes velük együtt végigmenni a recepten, hogy lássák a folyamatot, a színeket, állagokat, de egyébként az ekkora korú gyerekeknek parádés memóriájuk van, szóval megtanulják gyorsan
• ha képernyőn nézhetik a receptet, extra boldogok lesznek, és még nagyobb lendülettel vetik bele magukat a munkába – pedig ez azért egészen más képernyőzés, mint a H2O című sorozatot bámulni (nálunk az pörög épp, persze limitált időben)
• nagyobb eséllyel eszik meg a finnyás gyerekek azt az ételt, amit ők maguk készítenek el, mint bármi mást
• ez egyébként egy hosszú távú befektetés: most heti egyszer átadod a terepet a konyhában, néhány év múlva meg már ők főzik minden második nap a vacsorát (álmodozom)… de ha mégsem, akkor is nagy segítség lesz nekik ez a tapasztalat, amikor önálló háztartást vezetnek majd

Akkor jöjjenek a receptek!

„Kamu” bolognai – minden gyerek kedvence

A kamu bolognainak története van a családunkban: nekikezdtem a Fiala Borcsa cikkében leírt bolognai ragunak (ami kolbász nélkül készül), ami nálunk (mint a legtöbb kis- és nagygyerekes családban) heti rendszerességgel előforduló étel. Már pirítottam buzgón a zöldségeket, amikor észleltem, hogy elnéztem a hús lejáratát, és sajnos már nem tehetem bele. Így Julia Child eszméit figyelembe véve (ami a konyhában történik, azt nem tudja meg senki… vagy valami hasonló), senkinek nem szóltam, hanem szépen feltálaltam a tésztát hús nélkül… és mindenki, de tényleg MINDENKI azt jelezte vissza, hogy ez finomabb, mint máskor. Mivel amúgy is törekvésem, hogy kevesebb húst fogyasszunk, ez egyértelmű jele volt annak, hogy ez az étel nálunk innentől örökké húsmentesen készül. Azóta számtalan vendéggyereket és felnőttet nyűgöztem le vele, és ilyenkor a kánikulában is csodás, mert a hús elhagyása minimum lefelezi a főzési időt. Azért is gyerekbarát a teljes elkészítés, mert az aprítási munkát a tökéletesen zárt rendszerű aprító végzi el, így a gyerekkezek épsége miatt sem kell aggódni. 

Mutatom a nekik készített receptet:

Tonhalas tészta kis csavarral

A családunkban kedvelt tonhalas tészta nem csak olajos tonhalkonzervből és üveges paradicsomszószból készül, az az egyik titka, hogy a szószba beleolvasztunk egy (lehetőleg bivaly) mozzarellát még, és a tészta főzővízébe vaj helyett olaj szokott kerülni. Az már csak extra, hogy tálaláskor a felnőttek kapribogyót kapnak rá, a gyerekek azt természetesen utálják. Erről még receptleírásom sincs, mert a gyerekeim egyik signature étele, kívülről tudják az elkészítését.

Zöldségtócsni – nem tészta és mégis szeretik a gyerekek

Ehhez van receptem, mert akkora kedvenc, hogy nagyon gyakran készül, extra mondanivalóm nincs róla, finom, gyors, csináljátok meg, egyetlen pontja van, amihez kell felnőtt, és egyébként tök jól megtanítja a gyerekeket serpenyőben sütni dolgokat, mert nem esik szét, könnyen megfordítható, a palacsinta előszobája készítési szempontból.

Tésztasaláta – még egy szuperegyszerű tésztaétel

Ehhez sincs konkrét receptem, annyi, hogy a főtt tésztát összekeverjük bármilyen elérhető friss és nyers zöldséggel (paprika, uborka, paradicsom, retek, újhagyma), egy kis felkockázott sonkával, nyakon öntve jó sok tejföllel, esetleg megszórjuk minimozzarellával (a gyerekeim kedvence, szóval ez nálunk gyakori alapanyag). Ezt a feladatot célszerű reggel kiadni a gyerekeknek, és ebédig aztán a hűtőben jól lehűteni. Mivel nálunk mindenki tejfölimádó, elég jól szokott csúszni. 

Néhány bónusz ötlet és egy sütirecept

Melegszendvics, sütőben sült hotdog, airfryerben készült bármilyen zöldség, görög saláta, grillsajt – csupa olyan étel, amit egy kisiskolás simán meg tud tanulni elkészíteni. Nálunk ezeket szokták ők csinálni vagy legalább részt venni az elkészítésben, élethelyzettől függően. 

Mivel gyerekkoromban szívesen voltam anyukámmal a konyhában, és sok étel készítésébe automatikusan bevonódtam, tudom, mekkora előnyt jelent a főzési rutin a saját háztartás kezdetekor. Persze, én is kísérleteztem receptekkel egyetemistaként, és nyilván most sem tudok mindent profin elkészíteni, de amikor magamnak kellett gondoskodnom a saját étkezésemről, már a „kezemben volt” 10-12 étel rutinja, ami nem tűnik nagy dolognak, de valójában az. 

Emlékszem, micsoda pusztító kupit és koszt hagytam magam után az otthoni konyhában, amíg eljutottam erre a szintre, hányszor keletkeztek levakarhatatlannak tűnő foltok a ténykedésem nyomán, amire én csak megrántottam a vállam, jelezve, hogy én főztem, anyukámé a takarítás. Most fordult a kocka, de annyira nem bánom – sajnos az évek alatt kénytelen voltam a takarításban is rutint szerezni. 

Ráadásképpen megosztom a lányaim kedvenc muffinreceptjét, amit bármilyen idénygyümölccsel fel lehet dobni:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

wmnmagazin (@wmnmagazin) által megosztott bejegyzés

A képek a szerző tulajdonában vannak.

Tóth Flóra