Csodaifjak vs. későn virágzók

–

Tényleg okosabbak a fiatalok?

A mai iskolarendszer 18 éves korunkig pályaválasztásra készteti és közben folyamatosan értékeli, osztályozza a diákokat. Ez megkönnyíti azoknak a dolgát, akik már fiatalon tudják, mivel szeretnének foglalkozni. Aki hamar pályára áll, majd eléri a sikert, az felkerül egy „30 sikeres 30 alatti listára”, és kész. 

„A fiatalok egyszerűen okosabbak” – nyilatkozta egyszer Mark Zuckerberg. De tényleg van ennek valóságalapja? Nagyon sok ponton bizonyítható, hogy téved. 

Egy 2019-es dán kutatás vezetői kiszámolták, hogy a Nobel-díjasok átlag életkora 44.1 év, és egy Nobel-díjas átlagosan 22.3 évvel a díj elérése előtt kezd foglalkozni a jutalmazott kutatási témájával. De nem csak az ennyire sikeres emberek idősebbek: az amerikai szabadalmak bejelentőinek átlagéletkora 47 év. Egy kutatónak 45 évesen kétszer annyi esélye van a tudományos áttörésre, mint 25 évesen. 50 évesen szintén dupla annyi eséllyel alapít valaki sikeres céget, mint 30 évesen.

A Northwestern Egyetem, az MIT és az Egyesült Államok Népszámlálási Irodájának kutatói által jegyzett tanulmány szerint, a legdinamikusabban növekvő induló vállalkozásokat olyan emberek alapították, akiknek az átlagéletkora 45 év volt, amikor cégük indult. Az Informatikai és Innovációs Alapítvány kutatása 2016-ban megállapította, hogy az innovációs csúcsidőszak a 40-es évek vége. Valójában azért kapnak akkora hírverést a fiatalon sikeressé váló vállalkozók, művészek, tudósok, mert ők vannak kevesebben!

Most vegyünk végig néhány úgynevezett „későn virágzót” a teljesség igénye nélkül (mert könyvet is lehetne írni róluk, ahogy Rich Karlgaard újságíró meg is tette).

Világsztárok, akik későn lettek világhírűek

Mi a közös Judi Denchben, Morgan Freemanben, Melissa McCarthyban és a friss világsztár Bridgerton-hősnő, Nicola Coughlanban? Hogy mind fiatalon kezdték a színészetet, de az áttörés sok pályatársukkal ellentétben később érkezett meg. 

McCarthy 30 éves volt, amikor megkapta Sookie St. James szerepét a Szívek szállodájában, de 41, amikor az első mozisikerét elérte (Koszorúslányok).

Nicola Coughlan 30 évesen még egy optikában dolgozott részmunkaidőben, és mellette „próbálkozott” a színészkedéssel, nem tudva biztosan, hogy bejön-e a számítása. Idén (37 évesen) az ő története lett a fő szál a Bridgerton-sorozatban, és világszerte rajonganak érte az emberek.

Judi Dench 23 évesen debütált a színpadon, játszott BBC-sorozatokban és tévéfilmekben is (és voltak kisebb szerepei mozifilmekben is), de a nagy, világszintű áttörés mégis 1995-ben érkezett meg, M szerepével a James Bond-sorozatban… amikor 61 éves volt!

Morgan Freeman táncosból lett sorozatszínész volt (The Electric Company címmel futott egy családi sorozat, amelynek 780 epizódjában játszott), amikor 1989-ben, 52 éves korában világhírű lett Az ötvennegyedik hadtest és a Miss Daisy sofőrje című filmekkel.

Sikeres vállalkozók és kutatók

Harland Sanders ezredes, akit ma is láthatunk a gyorsétterem logóján, a 60-as éveiben alapította a Kentucky Fried Chickent. Bár hétéves korától, az anyja halála után ő főzött odahaza, hosszú idő volt, mire visszatért a konyhába, és hol volt még a siker?! Dolgozott biztosítási ügynökként, tűzoltóként, villamosvezetőként és benzinkutasként is… több munkahelyéről kirúgták, volt, hogy verekedésbe keveredett egy ügyféllel. Aztán benzinkutasként elkezdte a saját szendvicseit árusítani, végül 62 éves korában megalkotta a Kentucky Fried Chicken receptjét, 69 évesen franchise-t csinált a cégéből, és 73 volt, amikor 2 millió dollárért eladta.

Steve Jobs elmúlt 51, mire elérte az igazi áttörést. Bár az Apple aratott a piacon, őt magát inkább egy fura, kötözködő különcnek tartották, aki nem megfelelően állt a személyes higiéniához. 

Egészen furcsa módon, azután lett Jobs igazán sikeres, hogy elküldték az Apple-től, és alapított egy másik céget. Majd az Apple akkori vezetése felvásárolta Jobs új cégét. Ez történt 51 éves korában, és ekkor lett világszinten ismert vállalkozó.

Karikó Katalin nevét az egész világ ismeri, nem csupán a magyarok, hiszen a Covid-járvány kapcsán mindenki megismerte az úgynevezett mRNS-t. Amit 

Karikó 1990-ben szeretett volna először kutatni, de elutasították, arra hivatkozva, hogy „az mRNS nem való terápiára, hiszen azonnal lebomlik”, 

végül a Pennsylvaniai Egyetem idegsebészeti részlegén támogatókra talált, így lehetőséget kapott elérni azokat az eredményeket, amelyek a későbbi Covid elleni vakcinához, illetve ennek kapcsán a Nobel-díjhoz vezettek. 43 éves volt, amikor találkozott kutatótársával, Drew Weissmann immunológussal, majd 50 éves korában vele alapította meg a cégét. Később, 58 éves korában a BioNTech alelnöke lett. Weismannal együtt nyerte el a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat tavaly, 68 éves volt ekkor. Tehát az ő pályaíve sem mondható szokványosnak vagy szabályosnak.

De Kopernikusz is a 60-as éveiben fejtette meg a bolygók mozgását.

Charles Darwin 50 éves volt, amikor megjelentette A fajok eredete című könyvét. Ám az azt megelőző években 231 tudóssal levelezett változatos témákban a közgazdaságtantól a geológián át a madarak nemi életéig. És talán nem légből kapott feltételezés, hogy Darwin nem írhatta volna meg a mesterművét, ha nincsenek egymástól meglehetősen eltérő érdeklődési területei.

Julia Child vagy Martha Stewart két olyan „birodalomalapító” szakács, akiknek a receptjeit, tanácsait máig több generáció követi – és mindkettejük életében sorfordító változást hozott a 49. évük. 

Julia Child éveken át az USA hírszerzésének dolgozott, adatokat rögzített és elemzett, mígnem férjét, akivel munkatársak voltak, Párizsba helyezték. Ő követte, de nem kapott feladatot, ezért fordult a francia gasztronómia felé. Párizsban főzőiskolába járt és mesterkurzusokat végzett, míg találkozott két későbbi szerzőtársával, Simone Beckkel és Louisette Bertholle-lal, akikkel megírták közös, óriási sikert arató szakácskönyvüket (amely egyesek szerint inkább enciklopédia lett) Child 49 éves korában.

De ez még hagyján: amikor Párizsba költözve rátalált a szenvedélyére, a gasztronómiára, már 36 éves volt. Előtte nem igazán érdekelte a főzés.

Martha Stewart az anyukájától tanult főzni és varrni, az apukájától kertészkedni, a nagyszüleitől pedig befőzni és tartósítani… de egyáltalán nem ebből tervezett karriert építeni. Az egyetem mellett modellkedett, miközben történelmet és építészettörténetet hallgatott. Később brókerként dolgozott… és 35 éves volt, amikor egy modellkorszakából megismert barátjával catering céget indított.

A vállalkozás sikeres volt, de közöttük nézeteltérések támadtak, így kivásárolta partnerét. Később egy ínyenc élelmiszerbolt menedzsere volt, ott meg a tulajdonosokkal különbözött össze, ezért saját üzletet nyitott. Első szakácskönyvét egy árnyékíró segítségével készítette el, óriási siker lett. 41 éves volt akkor, a tévéműsorait pedig 49 éves korában kezdte el gyártani.

Ariana Huffington író, újságíró és üzletember 55 éves volt, amikor társaival megalapította a mára világszinten ismertté vált online magazint, a Huffington Postot. Ő is azok közé tartozik, akik korábban is sikeresek voltak bizonyos területeken, de az igazi áttörés mégis később érkezett.

A művészetben pedig még többen futottak be későn

Paul Cézanne, akit ma már a modern művészet egyik megalapozójának tekintünk, 56 éves volt az első egyéni kiállításakor. 47 éves korában barátja, Émile Zola írt egy könyvet egy híres íróról és egy bukott festőről, aki később öngyilkos lett – a karaktereket magáról és Cézanne-ról mintázta. A kapcsolatuk ezek után megromlott… Cézanne nem adta fel, folyamatosan foglalkozott a festészettel és fejlesztette magát. Végül 60 éves kora körül érkezett meg a siker, de még akkor sem fizettek annyit a képeiért, mint Manet vagy Renoir festményeiért, ám a kortárs művészek egyre inkább elismerték. 

Szabó Magda 41 éves volt, amikor első regénye (Mondjátok meg Zsófikának!) megjelent, de ebben a politikai helyzetnek is komoly szerepe volt. 

Karen Blixen 52 éves korában jelentette meg a Távol Afrikától című, világsikert hozó regényét. 

Ezekben a művészekben az a közös, hogy bár az elismerés nem érkezett meg sokáig, mégis folyamatosan alkottak. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi tartotta bennük a lelket? 

Mit tudnak másképp az úgynevezett későn virágzók?

Rich Karlgaard újságíró, a Late Bloomers című könyv szerzője úgy véli,

a későn befutó emberek különleges képességei sokszor az iskolarendszerben láthatatlanok maradnak, vagy még rosszabb: kudarcokhoz vezetnek. 

Általában nekik kell kitalálniuk a saját útjukat, viszont éppen ennek köszönhetően „gyakran újszerű és váratlan módon kiaknázzák a benne rejlő lehetőségeket, még a hozzájuk legközelebb állókat is meglepve” – írja.

Ahogy láthattátok, rengeteg világhírű ember van, aki 40 fölött kezdett el azzal foglalkozni, amiben aztán sikeres lett. De olyanok is akadnak, akik ugyan nem váltottak szakmát, mégis fiatalon számtalan kudarc érte őket, mire eljutottak a sikerig. Ők sokszor egész életüket egy próbaidőszakként, tanulási folyamatként élték meg, amiben benne van a hibázás és újrapróbálkozás lehetősége.

Az ilyen emberek nem az eredményre összpontosítanak, hanem a folyamatra. Ez csak erős belső motivációval működik, mivel a jó jegyek, a jó fizetés és a bónusz a látható teljesítményért jár. És a betagozódásért. Ha valaki nem fogadja el mások játékszabályait, akkor a saját szabályai szerint játszik. Ez pedig – bizonyos területeken különösen – az igazán nagy siker erőforrása is lehet.

A belső motiváció által vezérelt embereket nem érdeklik a külső elvárások oly mértékben, mint másokat, ezért tartják őket olykor összeférhetetlennek. Gyakran kérdőjelezik meg a főnök vagy tanár tekintélyét, nem félnek különvéleményt megfogalmazni.  

Fiatal korukban a „későn virágzók” általában váltogatják a munkahelyeiket, akár többféle területen kipróbálják magukat. Jól tolerálják az eredménytelenséget is, és képesek teljesen autodidakta módon képezni magukat az érdeklődési területüknek megfelelően. Akkor is, ha senki nem kéri vagy várja ezt tőlük.

Előfordul, hogy arrogánsan viselkednek – de szerények is bizonyos tekintetben, mert pontosan érzékelik, hogy mennyi mindent nem tudnak. 

Egyszerre vannak tele önbizalommal és önkritikával. 

A diadal szempontjából fontos, hogy végül eljussanak ahhoz az egy ügyhöz, ami mellett elkötelezik magukat (ha esetleg sok mindent kipróbálnak, nem pedig egy területen élik meg a siker előtt a sikertelenséget). Ehhez pedig nemcsak bölcsességre, de szerencsére is szükség van. 

A The Atlantic cikkében többet olvashattok a későn virágzó emberek történeteiről.

Kiemelt képek forrása: Getty Images/ Taylor Hill / Contributor; Azahriah hivatalos Facebook oldala; Getty Images/ Tom Williams / Contributor; Wikipedia/ US Embassy Sweden

Tóth Flóra