A hűtlenség előjelei: ezek a tényezők befolyásolhatják, megcsaljuk-e a párunkat
Amióta vannak párkapcsolatok, létezik hűtlenség is. Az, hogy mit tartunk megcsalásnak, egyénenként változik: van, akik szerint egy hosszabb ölelés is annak számít, más egy harmadik féllel létesített szexuális viszonyt sem tart annak. De mi vezet el a megcsalásig? Egyesek hajlamosabbak a hűtlenségre, mint mások? És milyen tényezők kellenek ahhoz, hogy a félrelépés megtörténjen? Ezekre a kérdésekre kereste a választ egy, a már meglévő kutatásokat elemző tanulmány, ami nemrég jelent meg a The Journal of Sexual Medicine című orvosi folyóiratban. Dián Dóri írása.
–
A tény, hogy manapság a házasságok fele válással végződik, felveti a kérdést, hogy a hosszú távú monogámia egyáltalán járható út-e a XXI. században. A Viasat3-mal közös, Ki vele! című talkshow-nkban, egy teljes adást szenteltünk a kérdésnek, amiben többek között felmerült a nyitott kapcsolatok kérdése, és több érv is elhangzott az örök hűség mellett, de ellene is.
A mai fogyasztói társadalomban hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig mindenből jön egy újabb, jobb, és ezt hajlamosak vagyunk a párkapcsolatainkra is alkalmazni – főleg a fiatalabb generációk.
Bár a statisztikák szerint a hűtlenség önmagában nem jelenik meg fő okként a párkapcsolatok felbomlásában, a leggyakoribb indokok – a kommunikáció hiánya, a nem megfelelő konfliktuskezelés, a pénzügyi problémák, a házaspárok kizárólag anyaként és apaként való funkcionálása – vezethetnek hűtlenséghez.
De mitől függ, hogy valaki megcsalja-e a párját, vagy sem?
Charlene F. Belu és Lucia F. O’Sullivan kutatók erre a kérdésre keresték a választ frissen publikált tanulmányukban. A tudósok a már meglévő szakirodalom alapos elemzésével azonosították azokat a jellemzőket, amik hajlamossá teszik az egyént a hűtlenségre, illetve felvázolták azokat a párkapcsolati dinamikákat és külső tényezőket, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyik fél megcsalja a másikat.
A kutatók három csoportra osztották a tényezőket: egyéni, kapcsolati és kontextuális tényezőkre.
Az egyéni tényezők olyan személyes tulajdonságokat foglalnak magukba, amelyek miatt valaki kisebb vagy nagyobb valószínűséggel csalja meg a partnerét. A kapcsolati jellemzők a párkapcsolat dinamikáját mutatják, a kontextuális tényezők pedig azokat a körülményeket foglalják össze, amik hozzásegítik az egyént ahhoz, hogy hűtlen legyen a társához.
Egyéni tényezők
A kutatásban megállapították, hogy azok az emberek, akik nem túl lelkiismeretesek, nagyobb valószínűséggel csalják meg a partnerüket, és az esély a hűtlenségre tovább növekszik, ha a partner is hasonló tulajdonsággal bír. Az ilyen emberek gyakran szétszórtak, megbízhatatlanok és nem kitartóak.
A nem kifejezetten együttműködő és barátságos, de extrovertált emberek szintén hajlamosabbak hűtlenkedni, ahogy a narcisztikusok és a pszichopaták is.
Nem meglepő, hogy a kötődési nehézségekkel küzdők és az alkalmi szexre nyitott emberek is abba a csoportba tartoznak, akik nagyobb valószínűséggel csalják meg a párjukat.
Párkapcsolati tényezők
A kutatásban arra jutottak a tudósok, hogy azok, akik elégedettek és boldogok a párkapcsolatukban, kevésbé valószínű, hogy megcsalják a párjukat, mint azok, akik valamilyen oknál fogva nem érzik jól magukat a kapcsolatukban, ez sem volt váratlan eredmény. A tanulmány szerzői viszont azt is megállapították, hogy a nők inkább a kapcsolat érzelmi hiányosságai miatt lépnek félre, míg a férfiakat inkább a szexuális elégedetlenség hajtja a félrelépésben.
Külső tényezők
Az egyéni hajlamosító, valamint a párkapcsolati tényezők azonban önmagukban még nem elegendők ahhoz, hogy valaki ténylegesen félrelépjen. A megcsaláshoz kell egy harmadik, elengedhetetlen „összetevő”: a lehetőség, hogy meg is tegye az illető. Értelemszerű: harmadik fél nélkül elég nehéz félrelépni.
Bár a monogám kapcsolatokban élők gyakran vonzódnak más emberekhez a partnerükön kívül, ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy meg is csalnák őket. Az is kell hozzá, hogy a vonzalmukat valamilyen formában közöljék a harmadik féllel, és az illető viszonozza azt. Az pedig, hogy ez megtörténik-e, több mindentől függ. A hűtlenség kockázata különösen magas azoknál, akik olyan környezetben dolgoznak, ahol sok potenciális partner található.
Annak, aki sok időt tölt a munkahelyén, vagy gyakran jár szórakozni a partnere nélkül, számos lehetősége adódik a hűtlenségre.
Ha azonban az illető társadalmi környezete nem biztosít lehetőségeket potenciális partnerekkel való találkozásra vagy kommunikációra, a hűtlenség valószínűsége sokkal alacsonyabb. (Ám mielőtt elkezdenéd kontrollálni a partneredet: az, hogy korlátozni próbálod a szabadságát, súlyosan ronthatja a kettőtök közti kapcsolat minőségét. Jusson eszedbe Szabó T. Anna mondása: „Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.”)
A megcsalásnak súlyos következményei lehetnek
Több tényező „összjátéka” kell tehát ahhoz, hogy valaki végül hűtlen legyen a partneréhez, ám a kutatók arra jutottak, hogy a legerősebb mind közül nem az egyéni, hanem a kapcsolati aspektus – tehát az, hogy hogyan vagytok egymással. A tanulmány szerzői szerint viszont további átfogó kutatásokra van szükség, amik feltárják, hogy pontosan milyen interakciók vezetnek a hűtlenséghez.
Mindazonáltal hangsúlyozzák, a fenti megállapítások statisztikai összefüggéseken alapulnak, így nincsenek kőbe vésve:
előfordulhat, hogy valakire illenek a személyes tényezők, mégis hűséges a párjához, és az is, hogy a fentiek alapján minden rendben van, mégis félrelép az egyikük.
És bár sokféle ok vezethet odáig, hogy valaki hűtlen a párjához (a Lélektani határ sémakémiáról szóló adásában is számos tényezőt említett dr. Szabó-Bartha Anett), a következmények gyakran hasonlóak: sérül a felek közötti bizalom, fájdalmat és bizalmatlanságot okoz a megcsalt félben, sok esetben pedig a kapcsolat megromlásához, majd felbomlásához vezet.
A hatása azonban az adott kapcsolaton is túlmutathat: a megcsalt emberben szorongást, önbecsülési válságot, depressziót, és hosszú távon bizalmi problémákat okozhat benne az árulás. Mindez pedig nemcsak az egyénre, hanem annak környezetére is komoly hatással lehet, pláne akkor, ha a megcsalt fél környezete előbb tud a félrelépésről, mint az érintett. Ez komoly morális dilemmákat vet fel: szóljunk, vagy inkább maradjunk ki belőle? A nehéz kérdést boncolgató írásunkat itt tudod elolvasni.
Forrás: PsyPost
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Denis Novikov