Árthatunk is, ha a Facebookon segítünk felkutatni egy eltűnt személyt
Gyakran látni a közösségi médiában eltűnt személyekről szóló bejegyzéseket. Ezeket jóhiszeműen sokan megosztják. A csoportok telis-tele vannak olyan – általában nőkről és gyerekekről szóló – felhívásokkal, amelyekben egy eltűnt szülőt, egy régen látott jó barátot, egy elveszített rokont, egy régi osztálytársat keresnek. Ilyenkor rendszerint megjelenik a bejegyzésben az illető neve, születési helye és ideje, hajszíne, öltözködési stílusa, foglalkozása és legutóbbi tartózkodási helye – ami már önmagában sok kérdést vet fel, ha a személyiségi jogok szempontjából vizsgálódunk. Amennyiben pedig ez nem rendőrségi keresés része, csupán az online térben kering a poszt, jobb vigyázni: meglehet ugyanis, hogy a látszat ellenére nem a jó szándék vezérli a keresőt, és épp egy szabadulni vágyó áldozatot kergethetünk vissza a bántalmazójához. Mi az, amivel a legkevesebbet ártunk, hogyan tudunk „jól” segíteni, és egyáltalán szükség van-e rá? Bereczki Szilvia írása.
–
Sokszor írtunk már arról, mennyire nehéz áldozatként kimenekülni a bántalmazó kapcsolatból – hiszen az érzelmi és fizikai kitörés is nehézséget okoz –, és még a szabadulás sem lesz feltétlenül egyenlő a biztonsággal. Azzal ugyanis, hogy az abuzált fél elhagyja a bántalmazóját, az úgy érezheti, elveszítette a „prédáját”, és új módszerekhez folyamodhat:
például felveheti az aggódó társ álarcát, aki a szeretve féltett személyt próbálja felkutatni, hátha baja esett.
Esetleg a rokonok segítségét kéri ebben, hogy ne keltsen gyanút a túlzott aggódással.
Ez egy olyan séma, amiről nem lehet eleget beszélni: még a védett házak szakemberei is rendszeresen találkoznak ilyen „kétségbeesett” zaklatókkal, akik szinte mindent megtennének az elvesztett személy visszaszerzéséért. Akár azt is, hogy felhívást fogalmaznak meg a közösségi médiában, amelyben a kívülállók segítségét kérik „az eltűnt” felkutatásában.
Erről a sémáról Mérő Vera és a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldal szakemberei többször is írtak már, hangsúlyozva: a bántalmazók sokszor kihasználják a kívülállók empátiáját, és ezzel gyakran célba érnek. Addig osztják meg ugyanis az idegenek az eltűnt személyekről szóló felhívást, míg valaki akad, aki látta az érintettet és jó szándékúan el is vezeti hozzá a zaklatóját. Sokszor éppen egy védett házhoz, mit sem sejtve arról, hogy mi a ház funkciója, hogy miért rejtőzködik az „eltűnt”, és milyen mértékű agresszivitás burjánzik az ő keresőben.
A bántalmazónak ilyenkor egyetlen célja van: megtalálni az áldozatot és visszavenni felette a kontrollt
A szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy a bántalmazót ilyenkor nem a jó szándék vagy a megbánás vezérli, de még csak nem is az aggodalom.
Egyetlen célja megtalálni a „prédát”, visszavenni fölötte az irányítást, de előtte még jól megbüntetni, amiért elszökött. És szélsőséges esetben lehet, hogy mindez gyilkossággal végződik.
A szakemberek szerint a bántalmazottak védelmében soha ne osszunk meg olyan bejegyzést, ami nem a rendőrségtől származik. És ha késztetést érzünk mégis egy civil poszt megosztására, előbb nézzünk utána a police.hu nyilvántartásában.
Az eltűnt személyek listája itt érhető el ugyanis, az pedig, aki nincs eltűntként nyilvántartva, sokszor nem is akarja, hogy megtalálják. Ha mégis keresni kell, arról a rendőrség ad hírt elsőként, nem pedig egy nagy elérésű, meghatónak szánt Facebook-bejegyzés.
Ne várjunk 24 órát! Az eltűnt személyről a rendőrséget értesítsük, ne a közösségi médiát!
Gál Kristóf rendőrségi szóvivő elmondása szerint, ha egy családtag holléte hirtelen ismeretlenné válik, az érintetteknek csupán egy eszközük marad: be kell jelenteniük a rendőrségen szerettük eltűnését. A rendőrség ugyanis az az állami szerv, amely egy ismeretlen helyen lévő személy körözését elrendelheti, ha az illetőt eltűntnek nyilvánítják.
Sokan azonban tévesen azt hiszik, hogy 24 vagy 48 órát kell várniuk egy eltűnt személy bejelentésével. „Ez városi legenda, rögtön lépni kell” – figyelmeztet a szóvivő kiemelve,
hogy amint gyanakodni kezdünk, érdemes jelenteni a rendőrségnek, mert ilyenkor minden perc, minden óra számít. Többek között ugyanis a keresőkutyákat is csak akkor vonhatják be eredményesen, ha minél kevesebb idő telik el az eltűnés és a keresés között, és még frissen kiszagolhatják a nyomokat.
Ugyanakkor az is fontos, hogy még idejében lefuttassák a keresést a különféle intézményeknél: elsőként a kórházaknál, a betegbiztosítóknál, a bankoknál, a telefonszolgáltatóknál vizsgálódnak, hátha hagyott valami nyomot maga után az eltűnt személy. Menekülés esetén a korai bejelentés még fontosabb, mert ilyenkor a rendvédelmi szervek a zaklatóval is versenyt futnak, nem csak az idővel – és előfordulhat, hogy egy magánszemély a közösségimédia-felhasználók együttérzését kihasználva könnyebben rátalál a menekülőre, mint a rendőrség, amely túl későn értesült a helyzetről.
Tehát a kulcs a korai bejelentés, és ilyenkor a személyiségi jogok háttérbe szorulnak: fontos információ ugyanis az utolsó tartózkodási hely, a haj- és szemszín, az utolsó viselt öltözék, a munkahely, a levelezés – ha bárki számára elérhető –, mert ezek mind közelebb vihetnek a segítségnyújtáshoz. De amint sikerül megtalálni az eltűntet, ezek az adatok eltűnnek a police.hu felületeiről és a közösségi médiában továbbosztott posztokról, így védve az érintettek személyiségi jogait.
Az is árulkodó lehet, ha valaki már évek óta keresi az eltűnt szerettét, és nem rendőrségi felületek továbbosztásával teszi azt, hanem egy többéves Facebook-bejegyzéssel, rengeteg csoportban.
Kit tekintünk eltűntnek?
A körözési nyilvántartási rendszerről és a személyek, dolgok felkutatásáról és azonosításáról szóló 2013. évi LXXXVIII. törvény részletesen meghatározza azt, hogy kit kell eltűnt személynek tekinteni.
- E szabályok értelmében például eltűntnek kell tekinteni az ismeretlen helyen lévő személyt, ha az illető cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, egészségi állapota, kora vagy más ok miatt képtelen magáról gondoskodni.
- Szintén eltűntnek kell tekinteni azt az ismeretlen helyen lévő személyt, akinek esetében életvitelére, személyi körülményeire, foglalkozására tekintettel az eltűnésére észszerű magyarázat nem adható.
- De eltűntnek kell tekinteni azt is, aki ismeretlen helyen tartózkodik és az eltűnés természeti katasztrófával vagy öngyilkossággal lehet összefüggésben.
Amennyiben a hozzátartozók bejelentik az eltűnés tényét, a rendőrség azonnal elrendeli a körözést – mondja a rendőrségi szóvivő. Hozzáteszi, ez az élethelyzet a hozzátartozók számára rendkívül megterhelő, mégis ez az egyetlen módja a segítségnyújtásnak.
És még így sem teljesen biztonságos, mert rengeteg támadó hozzászólás érkezik, és megjelennek a csalók is, akik a sérülékeny családtagok helyzetével próbálnak visszaélni.
Gyakori, hogy például megpróbálják megfélemlíteni a családtagokat, információkat kérnek az üggyel kapcsolatban, becsapják őket, pénzt követelnek a hamis információért cserébe, és ezzel nemcsak visszaélést követnek el, hanem a keresést is megnehezítik.
Ezek ismeretében az sem jó ötlet, hogy valaki a Csellengők módjára kezd régen látott osztálytársak és rokonok után kutatni: sosem lehet tudni, hogy a közzétett személyes információk hol landolnak, és kinek ártanak.
Kiemelt kép: Canva / Marcin Tomczak (Pexels)
