„Itt nagyobb biztonságban vannak a gyerekeim” – Oxánát a Máltai Szeretetszolgálat integrációs programja segíti

–

Oxána két, tíz év körüli lányával indult útnak Munkácsról. 

Annak ellenére, hogy Munkács nem tartozik a háború által közvetlenül sújtott területek közé, itt is érezni lehetett a hatásait: munka egyre kevesebb volt, a gyerekek különórái megszűntek, a lehetőségeik egyre csak csökkentek.

Ekkoriban az ismerőseik közül sokan jöttek Magyarországra, és annak reményében, hogy jobb életet teremthet a lányainak, Oxána is így döntött. 2023 novemberében csatlakoztak a Máltai Szeretetszolgálat integrációs programjához, amely segített nekik az újrakezdésben.

Megkönnyíteni a beilleszkedést

A programról Solymár Dániel, a Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője beszélt nekünk.

„Ahhoz, hogy az ukrán menekültközösség integrációjáról beszélhessünk, vissza kell mennünk egészen 2015-ig, az európai migrációs válságig. 2015 ugyanis mérföldkő volt az európai migrációs migrációs krízis tekintetében: az ezt követő néhány évben, amikor már nem a menekültek azonnali ellátása volt az elsődleges cél, megjelent egy új szakterület. Már nem az volt a feladat, hogy sebeket kötözzünk, ételt, italt és gyógyszert adjunk, hanem az azonnali ellátáson túllépve megjelent az igény, hogy az Európában, azon belül Magyarországon tartósan élni kívánó menekült embereket segítsük a letelepedésben – mondja. – Már 2016–2017 körül realizáltuk, hogy ezt a segítséget csak akkor tudjuk megadni, ha nagyon elkötelezett, tartós, segítő, kísérő támogatást nyújtunk. Hiszen egy eltérő kulturális és vallási hátterű embert nem lehet egy hónap alatt egy többségi társadalomba beilleszteni.

Létrehoztak egy 12-18 hónapig tartó integrációs gyakorlatot:

a menekültek egy meghatározott belépési és kilépési ponttal jellemezhető programban vehetnek részt, amelynek során a családokat egy mentor kíséri.

„Az egészségügyi szolgáltatástól a lakhatáson keresztül a munkaerőpiaci integrációig egy tudatosan felépített idővonalon nagyon sok eleme van ennek a programnak. Ha azonban azt nézzük, hogy egy afgán, szír, egy közel-keleti muszlim vagy egy pakisztáni ügyfelet kellene egy európai, magyarországi társadalomba illeszteni, egy felnőtt embert magyarul megtanítani, még ez az egy-két év is nagyon rövid idő. De mégis ez a távlat, ez a szolgáltatási paletta, amit nyújtunk, összességében véve valóban egy innovatív, újszerű megközelítésmódja az integrációnak.” 

Az ukrán háború második évében drasztikusan csökkent a humanitárius ellátást igénylők száma, nőtt viszont az integrációs programban részt vevőké. 

Ekkorra azonban már adott volt a Máltai Szeretetszolgálat 5-6 éve működő gyakorlata, így kézenfekvő volt, hogy ebbe illesztik be azokat az ukrán családokat is, amelyek tartósan kívánnak letelepedni Magyarországon. „Persze, hogy mi az a »tartósan«, az egy borzasztó nehéz kérdés.

A többség, azt gondolom, szeretne hazaköltözni, hogyha vége lesz a háborúnak. De egyelőre nem látszik ennek a háborúnak a vége, így megtörténik a családok tényleges integrációja”

– mondja Solymári. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a rendszerszemlélet ellenére figyeljenek az egyéni igényekre is, éppen ezért, az integrációs programot a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek a beilleszkedni vágyó család személyes szükségleteire szabni.

A program azzal kezdődik, hogy minden családot önálló, saját lakásba helyeznek el. Nem tömegszálláson, nem menekülttáborban, hanem magánszálláson kezdik meg az önálló életüket – ennek köszönhetően pedig az első perctől kezdve önállóságra vannak szocializálva. Ez már önmagában eltérés az európai integrációs modellek igen jelentős részétől, amelyekben a menekültek sokszor egy nagy menekültközösségben folytatják az életüket, ami egyáltalán nem segíti az integrációt.

Oxána munkát talált

A menekült emberek között nagyon jól működik a kommunikáció, számtalan online csoport, viberes beszélgetés segíti az információáramlást, Oxána ennek köszönhetően talált munkát a sárvári gyárban – ahol nem sokkal később hallott az integrációs program lehetőségéről. „Jelentkezés után egy interjún vesznek részt, majd találkozunk személyesen is – meséli Kata, aki Oxánáékon kívül még nyolc család mentora. – Ezt követően kezdődik el az egyéves folyamat, amely során az élet minden területén segítjük a családokat, legyen szó adminisztrációról, az iratokkal kapcsolatos teendőkről, nyelvtanulásról, orvosi ellátásról, de az iskolai, óvodai folyamatokkal kapcsolatban is. Tehát gyakorlatilag mindenben, amire szüksége van egy új élethez az adott családnak.”

Kétszer hat hónap, számtalan lehetőség

A cél az, hogy az egy év leteltével a menekült emberek önállóan is boldoguljanak, minél otthonosabban érezzék magukat Magyarországon, és minél jobban be tudjanak illeszkedni a magyar társadalomba. „A gyárban az egyik kolléganőmtől kaptam meg a szervezet elérhetőségét, és jelentkeztem, így kerültünk a fővárosba” – emlékezik vissza Oxána, aki Budapestre a lehetőségek városaként tekint.

Úgy érzi, itt minden adott ahhoz, hogy jobb életet teremtsen a lányainak: bár sok ukrán iskolatársuk van, magyar iskolába járnak, egyre jobban beszélik a nyelvet, és Oxána úgy érzi, nagyobb biztonságban tudhatja őket, mint korábban. 

Az integrációs programnak köszönhetően lehetőségük nyílt beköltözni a VII. kerületbe, és bár itt drágább a lakhatás, mint a város külsőbb részein, Oxána úgy látja, megéri erre többet áldozni. „Nem nagyon költök magamra, ezt a nadrágot, amit viselek, két éve hordom – mondja. – Inkább kifizetem ezt a pénzt a kényelemért és biztonságért, amit a környék nyújt. A lányok iskolája közel van, tényleg minden elérhető, délután pedig a parkba is el tudunk menni.” 

A program keretein belül Oxána magyarul tanul, a lányok pedig iskola után karatéra járnak, mert a tánc, ami korábban a hobbijuk volt, itt túl drága. „Rengeteg célom van – mondja Oxána. – Egy egész listát írtam arról, mi mindent szeretnék itt elérni és megteremteni magunknak.

Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy szeretném a magyar állampolgárságot minél előbb megszerezni. Mivel Kárpátalja, ahonnan jöttünk, nem frontközeli terület, nem biztos, hogy a következő évben is érvényben marad a státuszunk, ezért szeretném rendezni az iratainkat.”

A sikert mutatja, hogy kevesen lépnek tovább

„Mi nem csak tajszámokat kezelünk, a szolgáltatásaink mögött szolgálat van. Több száz, több ezer menekülttel dolgozunk akár az integrációs programban is” – mondja Solymári Dániel, majd hozzáteszi: bár a klasszikus program 12 hónapig tart, jellemzően hat plusz hónap utánkövetéssel, ha szükség van rá, indokolt esetben akár két évig is tarthat a menekült család és a szervezet közti együttműködés.

A 12 hónapos munkának két nagy pillére van, az első hat hónap nagyon intenzív, a második hat hónap pedig már egy fokozatos elengedés.

Ennek a lényege, hogy az adott család önálló, autonóm életet éljen: például fizesse a számláit, járjanak iskolába a gyerekek.

Az integrációs modell sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a programból kikerült menekültek esetében a Magyarországot elhagyók száma kevesebb mint 5-10 százalék. „Ennek nyomán azt gondoljuk, hogy ez egy jól működő programnak tekinthető” – véli Solymári Dániel.

Képek: Hámori Zsófia / WMN

Mózes Zsófi